Mai szakasz: Jakab 2

Jakab azt tanácsolja, hogy ne vegyük fel Jézus Krisztus nevét, ha közben személyválogatók vagyunk. Ha bejön a gyülekezetünkbe egy jól öltözött ember, és egy másik egyszerű ruházatban, a gazdagabbat nagyobb tisztelettel köszöntjük, jobb helyet kínálva neki, miközben jóformán tudomást sem veszünk a szegényről, hogyan számolunk így el magunkkal?

Éljünk az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”! Ha ezt tesszük, biztosak lehetünk abban, hogy a szeretet törvénye szerinti, krisztusi életet élünk. Ha alsóbbrendűként, előítélettel vagy lenézően  kezelünk másokat származásuk vagy foglalkozásuk miatt, egyértelmű, hogy a szeretet törvénye ellen élünk. Talán azt gondoljuk, hogy harmóniában vagyunk a törvénnyel, mikor csak egy parancsolatot törünk meg, ám ez bolondság. Ha elszakítod vagy összefested egy ruha egy darabját, az egész ruha tönkremegy. Ugyanez a helyzet a parancsolatokkal is.

Úgy kellene viselkednünk, mint az, aki a börtönből szabadult. Kiáltsunk örömünkben! Krisztus maga fizette meg értünk az árat az Ő halála által a kereszten. Halála kiszabadított és megmentett bennünket a Gonosz karmai közül. Dicsérjük az Urat!

Nagyon hamarosan eljön a nap, amikor lejár a próbaidő. Isten kegyelme bezárul. Felismerjük-e azt, hogy a kegyelem egy jelen lehetőség, de van egy lejárati ideje? Végül is van vége a kegyelemnek. Azoknak, akik irgalmasak másokkal, Isten is irgalmat fog adni.

Például: Amikor katasztrófa történik, és akinek segítségre van szüksége, eljön hozzád és a gyülekezetedhez, de csak annyit mondotok neki; „Ne aggódj, imádkozni fogok érted, menj el békével”- és nem teszünk semmit, mire jók a szavak? Sajnos ezek a szavak azt mutatják, hogy nem ismerjük Krisztust.

Isten együtt érző. Szeretete egyenlő a cselekedettel. Szeretete élő, mozgó és valóságos. Szeretete él, és élteti a kapcsolatokat. Ha kereszténynek nevezzük magunkat, akkor arra hívattunk, hogy Isten kezei és lábai legyünk a világban. Jézus valóban azt tette, amit hirdetett. Vajon mi is?

Robin Pratt

Gyermekszolgálatok és Családi Osztály

Carolina Egyházterület

Amerikai Egyesült Államok

Fordította: Marosán Réka

Mai szakasz: Jakab 1

Jakab, Jézus féltestvére és az egyház egyik erőteljes vezetője (Gal 1:18-19) Isten gyermekeinek ír, akik szétszóródtak a világ nemzetei között. Barátainak nevezi őket, és arra ösztönzi őket, hogy járjanak Krisztussal, engedjék meg Istennek, hogy megmutassa jóságát az életükben. Elmondja nekik, hogy lelkiekben fejlődniük kell a hit folyamatos gyakorlása által, úgy, hogy az Úrban maradnak. És amit mondott nekik, az ránk is vonatkozik.

Hogyan gyakorlod a hitedet? Naponta, hetente és évente támaszkodni kell Isten segítségére a viharokban, egy életen keresztül. Minden alkalommal, amikor túléljük és elviseljük a próbát, erősebb lesz a hitünk, így kerülünk közelebb az Atyához. Ahogy a hitünk egyre erősebbé válik, úgy készülünk fel egyre jobban a jövő kihívásaira, amelyek biztosan jönnek.

Sosem szabad az Urat hibáztatni, amiért engedi, hogy kísértéseket és próbákat álljunk ki. Isten nem okoz szorongást, fájdalmat vagy szenvedést az embereknek, csak azért, hogy lássa, mennyire hűségesek. A kísértések, melyekkel szembe nézünk, gyakran nem megszentelt szívből erednek. Néha szándékosan és néha önkéntelenül is engedünk nekik, ezek pedig a mi szerető Atyánktól messzire vezetnek bennünket.

Ne tévesszenek meg azok, akik azt mondják, hogy csupán annyi a teendőd, hogy tudd: Isten szava megment. Az ördög személyesen látta, hallotta és ismerte Jézust, aki maga az „Ige” (Jn 1:1-3). Nem elég csak tudnom, hanem meg is kell tapasztalnom az Istennel való kapcsolatot, és az Ő akarata szerint kell élnünk az életünket.

Isten azért adta a Tízparancsolatot az embernek, hogy abban mint tükörben lássa lelki állapotát. Aki nem néz tükörbe, az nem tudja, hogy hogyan is néz ki valójában, vagy milyen a lelki állapota. Isten törvénye az életünk azon területeit tükrözi, melyeknek szükségük van a megtisztulásra Jézus Krisztus értünk hozott áldozatának vérében. Mikor ezt tesszük, hagyjuk, hogy a parancsolatok végezzék a munkájukat. Ahogy meglátjuk e szükségleteinket és felismerjük a megtisztulás szükségességét; az Úr meg fog áldani, lehetővé teszi és megadja számunkra a lehetőséget, hogy az Ő akaratának megfelelő döntéseket hozzuk meg nap mint nap.

Robin Pratt

Gyermekszolgálatok és Családi Osztály

Carolina Egyházterület

Amerikai Egyesült Államok

Fordította: Baksa Viktória  

Mai szakasz: Zsidók 13

A 13. fejezet a hallgatóság gyakorlati buzdításával zárja le a levelet. A szerző nem szárnyal teológiai magasságokba, nem értekezik arról, hogy Isten mit vitt végbe Jézusban, hanem gyakorlati tanácsokban kerekíti le gondolatait a gyülekezet számára, amelynek nagyon is szüksége van az útmutatásra. Ismeri őket jól.

A történetük hajnalán megtapasztalták Isten Igéjének jóságát, megízlelték a mennyei ajándékot és szívükbe fogadták a Szentlelket (Zsid 4:6). Hatalmas jeleknek és csodáknak voltak tanúi, valamint különböző csodatételeknek, amik megerősítették a hitüket (Zsid 2:4), minderre pedig a szenteknek való szeretetbeli szolgálattal válaszoltak (Zsid 6:10). Később azonban elvesztették a javaikat, üldözőik nyilvános szégyennek és megpróbáltatásnak tették ki őket a hitük miatt (Zsid 10:32). Némelyeket közülük börtönbe zártak, és nem is engedték ki (Zsid 13:2). Ezután jöttek a hamis tanítók (Zsid 13:9-10), valamint a pénz és a szex kísértése (Zsid 13:4-6). Mások elhanyagolták az ismeretben való növekedést (Zsid: 5:11-14), és a szívük tovább keményedett a bűn megtévesztő ereje által (Zsid 3:12-13).

A szerző azt állítja, hogy a kis dolgok is számítanak. Az 1-3. versek azt mondják, hogy a testvéri szeretet elengedhetetlen. A vendégszeretet Isten egyik eszköze, amit a mi áldásunkra használ, és a börtönben levők meglátogatása, az egyház testének tagjaiként, része a feladatunknak. A 4-6. versek a szex és kapzsiság kísértéséről szólnak. Olyanok ezek, mint a keserűség gyökerei, amelyek kezdetben kicsik, megnőve azonban keserű gyümölcsöt teremnek. A 7-17. versek arról szólnak, mennyire fontos odafigyelnünk a vezetőinkre, ami egy nagyon is szükséges üzenet ma, amikor a függetlenségre az érettség egyik jeleként tekintenek.

A vezetők segíthetnek felismerni a hamis tanításokban rejlő veszélyt és ahelyett inkább a reményre és a jócselekedetekre koncentrálni. A Zsidókhoz írt levél szerzője azzal a kéréssel zárja gondolatait, hogy imádkozzanak érte. Kifejezi, hogy úgy érzi, tiszta a lelkiismerete, mert mindenben helyesen igyekszik eljárni. Egy felhívással zárja a testvérekhez, hogy hallják meg az „intés szavát”. Azonban miközben ezt olvassuk, világossá válhat számunkra, hogy mi is azokhoz a „testvérekhez” tartozunk, és hogy nekünk is szükséges meghallanunk az „intés szavát” ma.

Felix H. Cortez

Andrews Egyetem

 Hetednapi Adventista Teológiai Szeminárium

Amerikai Egyesült Államok

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Zsidók 12

A Zsidókhoz írt levél 12. fejezete kiteljesítő befejezése a 11. fejezet érvelésének. A történelem hősei a bizonyságok fellege, akik dicsérik és elismerik a hit legnagyobb példaadóját: Jézust. Ő a mi hitünk szerzője és bevégzője, mert élete és áldozata által lehetővé és jelentőségteljessé tette hitünket. Jézus hite nem csupán azon alapult, hogy Isten életet tud adni neki, hanem hitte, hogy életet tud adni nekünk az Ő halála által.

A 3-11. versek arra hívnak, hogy vegyük észbe alaposan Jézus példáját, és tanuljuk meg, hogy a hit győzelme egyedül fegyelem és hosszútűrés eredményeként érhető el. Ez nehéz lecke azok számára, akik a hitet valami gyors, bűvös dolognak gondolják. A 12-16. versekben a „keserűségnek gyökerére” figyelmeztet, amely felnövekedhet, és meggátolhat bennünket Isten kegyelmének elnyerésében, ahogy történt Izrael népének pusztai generációjával. A 18-24. versig terjedő szakasz szembe állítja az izraeliták tapasztalatát a Sínai-hegynél a miénkkel a Sion hegyénél.

A könyv szerint hit által megtapasztalhattuk Jézus trónra kerülését, pappá szentelését és az új szövetség megszületését a mennyei Jeruzsálemben, a Sion hegyénél. Így, míg az izraeliták félelemmel teltek meg a Sínai-hegynél, mi örülhetünk mennyei Urunk felmagasztaltatásának.

A 25-29. versekben zárja a gondolatsort intve, hogy figyeljünk arra, amit Isten a Fiú által mondott nekünk. Izrael népe nem engedelmeskedett a Sínai-hegynél, és nem léphetett be Kánaán földjére. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jézust, aki a mennyei Jeruzsálemből szól hozzánk. Amikor Isten szólt, a Sínai-hegy beleremegett. Most, amikor Isten Ismét szavát hallatja a mennyei szentélyből, az egész univerzum megrázkódik majd, és csak az igazak lesznek képesek megállni és örökölni Isten országát (Zsoltárok 15:5; 16:8; 21:7; 62:2; 112:6)

Felix H. Cortez

Andrews Egyetem

Egyesült Államok

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Zsidók 11

A zsidókhoz írt levél 11. fejezete az Izrael történelme során élt hithősök impozáns listájának felsorolásával adja bizonyítékát a 10. fejeztet kijelentésének, miszerint „Az igaz pedig hitből él”.

Tehát hit által „beszél” még mindig Ábel, hit által nem látott halált Énokh, hit által mentette meg háza népét Noé, hit által nemzett fiat Ábrahám, amikor már halott volt, legalábbis termékenység tekintetében (Róm 4:19), és kapta vissza fiát a halálból, amikor áldozatul ajánlotta fel Istennek. Hit által élte túl Mózes a fáraó halálos rendeletét, s kerülte el a fáraó haragját és menekült meg később is a pusztító angyaltól. Hit által kelt át a nép a Vörös-tengeren, és hit által vették be Jerikó városát. E történetek mind azt bizonyítják, hogy a hit életet ad. Éles ellentétét mutatják az izraeliták pusztaságban bolyongó, hitetlen nemzedékének (Zsid 3), akiknek nem volt hitük és elpusztultak.

Az apostol azt is állítja, hogy a hit értelmet, felismerést és megértést ad. A 3. vers szerint „Hit által érjük meg…” Tehát nem a bizonyíték a meghatározó tényező a megértésben, hanem a hit. Végtére is, a sivatagban vándorló nemzedék minden szükséges bizonyítéknak birtokában volt, mégsem sikerült megérteniük Istent.

Nagyon meglepő a fejeztet retorikai szerkezete is. A „hit által” kifejezés sorozatos ismétlése olyan lendületet ad a mondanivalónak, ami a 31. versben tetőzik: „hit által nem veszett el Ráháb”.

Valóban? Tényleg úgy látjuk, hogy Ráháb, a parázna nő lenne e fejezet tetőpontja, Énokh, Ábrahám és Mózes előtt? Igen, és örülök, hogy így van. Ráháb hitvallása Józsué könyvének 2:10-11 verseiben az egyik legszebb a Szentírásban. Mégis úgy gondolom, hogy más okkal esett Ráhábra a választás. Mert ő elkülönült a hitetlen, engedetlen nemzedéktől, melynek pusztulás a sorsa. Ő nem látta az egyiptomi csapásokat, sem a Vörös-tengert kettéválni, vagy a tűzoszlopot és a sziklából fakadó vizet.  Hallott róluk, és hitt.

Lehet, hogy mi sem láttuk Jézust és nem tapasztaltuk hatalmas csodáit, mégis meghívást kaptunk a hitre és az életre.

Felix H. Cortez 

Andrews Egyetem

Hetednapi Adventista Teológiai Szeminárium

Egyesült Államok

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Zsidók 10

A 10. fejezet arra hív bennünket, hogy fogadjuk el Jézus érettünk bemutatott áldozatát és hittel lépjünk be Isten jelenlétébe, „járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével” (22. vers).

Az első 10 vers arra emlékeztet bennünket, hogy a földi szentély áldozati rendszere csupán árnyéka (előképe) volt az igazi áldozatnak, amit Jézus ajánlott fel Istennek tökéletes engedelmességben. A 11-14 versekben arról olvasunk, hogy Jézus szolgálata azért volt eredményes, mert tökéletes áldozatot mutatott be, ellentétben a földi papok szolgálatával, akik folyamatosan olyan áldozatokat mutattak be, amelyek képtelenek voltak megtisztítani a lelkiismeretet. A 15-18. versek azt tanúsítják, hogy az új szövetség ígérete eltörli a régi áldozati rendszert, mivel az új szövetség Jézus áldozata által nyújt bűnbocsánatot. Ennek fényében a 19-től a 25 versig terjedő szakasz sürgető hívást intéz felénk, hogy járuljunk hozzá – közvetlen jelenlétébe – bizalommal, mert Jézus vére teljesen tisztára mosott bennünket. A 26-31. versek arra figyelmeztetnek, hogy akik visszautasítják Jézus szolgálatát és érettük bemutatott áldozatát, azok számára nincs más létező áldozat, ami bocsánatot hozhatna bűneikre. Csak egy ítélet várhat rájuk. Így a 31-39. versek arra buzdítják az olvasókat, hogy hitben lépjenek be Isten jelenlétébe, az üldöztetések és akadályok ellenére is, amelyek körülveszik őket ezen a világon.

Ez egy olyan lecke, amit nehéz megtanulni. Valahogy mindig mi szeretnék meghozni az áldozatot, valami ajándékot, vagy adományt, amely Isten előtt elfogadhatóvá tenne bennünket. A Zsidókhoz Írt levél azonban azt tanítja, hogy nincs olyan emberi áldozat, amely elég jó lehetne ahhoz, hogy megtisztítsa a lelkiismeretet. Nincs olyan emberi áldozat, amely elfogadhatóvá tehetne bennünket Isten előtt. Isten nyújtotta Jézusban azt az egyetlen áldozatot, amely egyedül képes valóban megtisztítani bennünket, kizárólag ez az az áldozat, amely elfogadhatóvá tehet bennünket Isten előtt. "Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád" (1 Péter 5:5).

Most arra hívlak benneteket, mindnyájunkat, hogy fogadjuk el Jézus áldozatát, Járuljunk Isten elé „bizalommal”, hit által „teljes bizonyossággal”, hogy mi is megláthatjuk annak a fénynek a sugarait, amely Jézus arcáról árad felénk.

Felix H. Cortez 

Andrews Egyetem

Hetednapi Adventista Teológiai Szeminárium

Egyesült Államok

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Zsidók 9

A szerző úgy érvel ebben a fejezetben, hogy Jézus biztosította számunkra annak az áldását, hogy közvetlen bejárásunk legyen Istenhez, ami a legvágyottabb minden áldás közül.

A 1-10. vers az olvasót arra emlékeztetik, hogy az első szentélyben és istentiszteleti rendszabályaiban az embereknek nem volt bejárásuk Istenhez. Csak egy személy mehetett be a Szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt található, és ezt csak évente egyszer tehette. A gond az volt, hogy a felajánlott áldozatok nem tudták megtisztítani a hívők lelkiismeretét. A 11-14. vers azonban úgy érvel, hogy Jézus egyszer és mindenkorra a ment be a mennyei szentélybe, és egy olyan tökéletes áldozatot mutatott be, amely megtisztítja a lelkiismeretünket. A 15-23. versek kijelentik, hogy ez az áldozat kétféle szerepet töltött be. Az első az, hogy megváltson bennünket az első szövetség alatt való bűneinkből, a második pedig az, hogy beiktassa az új szövetséget az új szentélyével, a mennyeivel.   

Aztán a 24-29. versek csúcspontjára emelik az érvelést az által, hogy világossá teszik Jézus vívmányának jelentőségét. Miközben a pap csak évente egyszer léphetett be Isten közvetlen közelébe a Szentek szentjében, Jézus egyszer és mindenkorra belépett a mennybe, hogy elkezdje örök szolgálatát (7:25) a mi érdekünkben. Ő nem csupán félretette bűneinket az Ő áldozata által, ami Dániel 9:24 próféciáira emlékeztet, hogy a Messiás eljön, és „véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság”. A 27. vers megemlíti, hogy Jézus szolgálatának van egy másik fázisa is az ítélettel kapcsolatosan, de a célja ennek az ítéletnek az, hogy megváltást hozzon Isten népének.

Tetszik nekem az, ahogyan a 9:24 leírja Jézus áldozatát és mennybemenetelét, „hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk”. Az „Isten orcájának keresése” héber kifejezés Isten segítségének a kérését jelenti. A remény az volt, hogy amikor megjelenünk Isten előtt az Ő orcája ránk fog ragyogni (4Móz 6:25). Pontosan ez történt, amikor Jézus megjelent az Atya előtt a mi érdekünkben.

Ragyogtassa ránk Isten az Ő arcát ma!

Felix Cortez

Andrews Egyetem

Egyesült Államok