Mai szakasz: 1 Mózes 21

Sára megígért fia megszületett, mégpedig „abban az időben, amit megígért neki Isten” (2. vers). Vesd össze ezt Gal 4:4-gyel! Isten mindig teljesíti az ígéretét, és mindig pontos időben teszi ezt. Ábrahám is betartja a szövetség rá eső részét azzal, hogy körülmetéli Izsákot „nyolcnapos korában, ahogy megparancsolta neki Isten” (4. vers).  Izmael, aki ekkor tizennégy éves (vö. 1Móz 16,16 és 17,24-26), gúnyolódott Izsák születésén, kétségkívül feljebbvalónak tartva magát, mégis irigykedve az örömre, amelyet az öccse hozott a családba (6-8. vers) és az ígéretekre, amelyeknek Izsák által kellett teljesülniük (12. vers, vö. 1Móz 17:19). Az emberi faj az asszony magva (1Móz 3,15; 12,3; Gal 4:4-5) általi megváltásának szövetsége – az Izmaelnek és utódainak tett ígéretek (1Móz 17:20 és 21,13) ellenére – Izsák által köttetett meg (12. vers). Vesd össze ezt a helyzetet a Pál által a Gal. 4,21-31-ben leírt allegóriával! Milyen tanulságok rejlenek itt számunkra? Miért utasította Isten Ábrahámot arra, hogy hallgasson Sára tanácsára, miszerint „kergesse el ezt a szolgálót a fiával együtt”(10-12. vers, Gal 4:30)?

Annak ellenére, hogy korábban Ábrahám a helyes elveket igencsak szegényesen mutatta be Abimélek előtt, a filiszteusok földjéhez tartozó Gerár királya (1Móz 20) arra a megfigyelésre jut, hogy Isten Ábrahámmal van mindenben, amit tesz (22. vers), ezért szövetségkötést sürget vele, hogy így Ábrahám viszonozni tudja azt a jóindulatot, amit ő tanúsított Ábrahámmal szemben (23. vers, vö. 1Móz 20,14). Ábrahám kész volt ezt megtenni, viszont előtte még megdorgálta Abiméleket egy vitás kút ügyében. Abimélek azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő nem tudott a dologról, így végül Ábrahám ajánlott fel neki hét bárányt ajándékul, hogy ezek tanúskodjanak arról, hogy Ábrahám ásta a kutat. Ábrahám oly módon is viszonozta Abimélek jóindulatát, hogy juhokat és marhákat ajándékozott neki (27. vers). Beérsebának neveztek el azt a helyet, ami azt jelenti: „a hét eskü kútja”. A minket figyelők vajon tudják-e azt mondani – hibáink ellenére – hogy velünk van Isten mindenben, amit teszünk? Szeretnének-e szövetségi kapcsolatba kerülni velünk azért, mert velünk van Isten?

Edwin Reynolds

A Southern Adventist University professzora
Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: 1 Mózes 20

Ábrahám, aki még mindig nagyon emberi volt - olyan mint mi magunk -  nem tanult az egyiptomi hibájából. Megismétli ugyanazt a csalást, csak most Abimélekkel, a filiszteus királlyal. Figyeljük meg, miként dolgozik Isten egy pogány királyban, hogy megmentse őt attól, hogy tudtán kívül áthágja Istennek egy parancsolatát. Figyeljük meg azt is, hogy ezen a ponton Abimélek sokkal „igazabb” (4.vers), és sokkal becsületesebb, mint Isten prófétája (7. vers) és barátja (Jak. 2:23), az igazság példaképe (Gal 3:6-9). Megkérdezi Istent: „Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?... Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt” (20:4-5). A filiszteusok igazak voltak? Azon a ponton sokkal igazabbnak tűnnek, mint Ábrahám, Isten barátja, próféta és az igazság példaképe. Mi történik itt? Hányszor okozunk csalódást Istennek, amikor az Ő képviselői kellene, hogy legyünk a világ előtt?

Isten megjelent Abiméleknek álomban, s ezzel megmentette őt attól, hogy tudtán kívül bűnt kövessen el (6. vers), de mennyei Atyánk nem vetette el barátját sem. Isten felhívta Abimélek figyelmét arra, hogy a vétkező próféta imádkozni fog érte, és ő életben marad (7, 17-18 versek). Amikor a pogány király szembesíti becstelen magatartásával, Ábrahám bevallja, hogy ő úgy gondolta (tévesen), nincs istenfélelem ezen a helyen (9-11). Még mindig megpróbálta kimagyarázni hazugságát (12-13). Megtörténik időnként, hogy megszégyenülünk, mert azok, akiket mi hitetleneknek vélünk, sokkal igazabbaknak bizonyulnak, mint mi magunk? Isten munkálkodik még a "pogányok" életében is, hogy megmentse őket. Óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük őket, mert ők is értékesek Isten szemében, és talán becsületesebbek is mint mi – legalábbis esetenként.

Edwin Reynolds

A Southern Adventist University professzora

Mai szakasz: 1 Mózes 19

Isten megbízott két tanút, hogy személyesen vizsgálják ki a helyzetet Sodomában, és mivel az ő ítéletük volt a sorsdöntő, ezért minden kétséget kizáróan igazságosnak kellett lennie (18:25; 5Móz 17:6; 19:15; 2 Kor 13:1). Sodoma nemcsak szexuális erkölcstelenségéért és perverzitásáért esett ítélet alá (Júd 7), hanem arroganciájáért, mértéktelenségéért, könnyelműségéért és azért, mert figyelmen kívül hagyta a szegényeket és a szükségben lévőket (Ezékiel 16:49-50). A náluk menedéket kereső idegenekkel szembeni barátságtalan magatartásukkal, és a Lót barátaival szemben tanúsított szexuális perverzitásukkal Sodoma lakói elítélték önmagukat Isten két tanúja előtt. Lótot és családját a két angyal arra utasította, hogy meneküljenek, mielőtt őket is utolérné a város büntetése.

A vonakodás, ahogyan Lót családja a menekülésre intő parancsra reagált, jól mutatja a környezet vonzalmának veszélyességét. Amikor Lót a családját a Jordán völgyébe költöztette a gonosz városokhoz közel, és ezután beköltözött magába Sodomába, fel kellett volna figyelnie azokra a veszélyekre, amelyeknek családját kitette (2Pét 2:7-8), ő azonban figyelmen kívül hagyta a kockázatot és gonosz befolyásnak tette ki őket, amely végül a romlásukhoz vezetett. Az angyaloknak végül meg kellett ragadniuk Lótnak, feleségének, és két lányuknak a kezét, akik még velük laktak, és ki kellett vonszolniuk őket a városból. Lót felesége ennek ellenére elveszett, mivel a szíve ott maradt; a város csábítása tőrbe csalta őt (1Móz 18:26); és Lót két lánya is Sodoma káros befolyását bizonyította azáltal, hogy vérfertőző kapcsolatra léptek apjukkal (30-36). Vajon mi is figyelmen kívül hagyjuk annak befolyását, amivel körülvesszük magunkat? Mi lesz az eredménye? Sodoma és Gomora örök példa marad arra, hogy hogyan fog bánni Isten az el nem hagyott gonoszsággal (2Pt 2:6). Lótnak és családjának tragédiája szolgáljon tanulságul számunkra, hogy milyen kockázatos, ha megengedjük, hogy a világ útja és vonzása megrontson bennünket (1Jn 2:15-17).  

Edwin Reynolds

A Southern Adventist University professzora 

Mai szakasz: 1 Mózes 18

Isten személyesen megjelent Ábrahámnak és Sárának. Mi indította Őt erre? Vajon kész lenne megjelenni neked és nekem is? Elsősorban azért jött, hogy személyesen jelentse be, hogy Sárának fia fog születni. „Hol van Sára, a feleséged?” - kérdezte Ábrahámot Isten (9. vers) - ezzel is jelezve azt, hogy névről ismeri őt, és azért jött, hogy egy üzenetet adjon át neki. Sára sátrának ajtajában hallgatózott, megtartva a távolságot, ahogy a korabeli szokás diktálta. Azonban megkapta az üzenetet és nevetve jegyezte meg: "Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg” (12. vers)! Az Úr megkérdezte Ábrahámot: "miért nevetett Sára...? Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?" (13-14 versek). Sára ezt is hallotta és mivel félt, letagadta, hogy nevetett. Az Úr ellene kellett, hogy mondjon: "Nem úgy van, mert bizony nevettél" (15. vers). Milyen kínos helyzet! Hogyan gondolhatta, hogy az a valaki, Aki tudta a nevét és jövőjét, nem tudja az igazságot gondolatairól és tetteiről? Mi is úgy véljük, hogy Isten nem ismeri a gondolatainkat? Ha igen, akkor meglepetésben lesz részünk.

Isten annak is tudatában volt, hogy mi történik lent a Jordán völgyében, ahová Lót és családja költözött. Lejött, hogy személyesen vegye kezébe az ügyet. Sodomából és Gomorából kiáltás szállt fel Istenhez a súlyos bűnök és igazságtalanságok miatt, amelyek ott történtek. Isten tudta, hogy Ábrahám imádkozik családtagjaiért, akik most Sodomában laknak, és lejött Ábrahámhoz, hogy megossza vele, amit tenni akar (17. vers). Elmagyarázta, hogy fontos volt Ábramámmal tudatni a dolgokat, mert azt akarta, hogy kapcsolatot alakítson ki vele; hogy megparancsolja az ő házanépének, hogy megtartsák az Úr parancsait; hogy igazán és igazságosan cselekedjenek (19. vers). Isten meg akarta mutatni neki az Ő igazságát és igazságosságát, és ez egy elsődleges tanulópélda lett volna. Ahogyan Ábrahám közbenjárt Istennél, arról tett bizonyságot, hogy ismeri Isten igazságát és igazságosságát, hiszen ezt mondta: "Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?" (25. vers). Ábrahám ismerte Isten irgalmát és igazságát. Vajon mi ismerjük-e?

Edwin Reynolds

A Southern Adventist University professzora

Mai szakasz: 1 Mózes 17

Sokan gondolkodtak már azon, hogy a körülmetélkedés miért játszott olyan fontos szerepet, mint a szövetség jele (lásd a 14. verset és 2 Mózes 4:24-26-ot, ahol arról olvashatsz, milyen komolyan vette Isten ezt a jelet). Egyéb tények mellett fontosnak tűnik az is, hogy Isten Ábrahámtól és leszármazottaitól kérte, hogy önkéntesen fogadjanak el egy vágást a testükön, valami olyasmit, amit Ő is elfogad értük, mint annak jelét, hogy mennyire gondolják komolyan az Istennel való szövetséget. A comb (ágyék) területe nagyon intim terület, aminek eltakarása normál körülmények között általános elvárás (Ésa 47:2-3). Egy olyan rész, aminek érintését kizárólag olyan valakinek engedjük meg, aki iránt mélységes bizalommal vagyunk. Azt a területet jelképezi, ahol ünnepélyes fogadalmakat és szövetségeket kötöttek az által, hogy valaki odahelyezte a kezét és megesküdött (1 Móz. 24:2-3,9; 47:29-31)

A szövetség megerősítése szempontjából, mit sugall Istennek az a tette, hogy Ábrám és Szárai nevét megváltoztatta (17:5,15)? Figyeljük meg, hogy a szövetséget Isten nemcsak Ábrahámmal és Izsákkal köti meg (2-7, 19, 21), hanem Sárával és Ábrahám leszármazottaival is, beleértve Ismáelt is (7-8, 16, 20). Figyeljük meg azt is, hogy nemcsak Sára nevetett Isten ígéretén, hogy gyermeket ad az idős házaspárnak (17. vers). Ábrahám még mindig arra unszolta Istent, hogy fogadja el cselekedetei gyümölcsét a megígért fiú helyett (18. v). És mi a helyzet velünk, amikor Ábrahámhoz hasonlóan gyakran mi is saját erőfeszítéseink gyümölcseit választjuk inkább, mint azt, amit Isten ad ingyen ajándékként?

Edwin Reynolds

A Southern Adventist University professzora

Mai szakasz: 1 Mózes 16

Sára nyilvánvalóan még nem gondolta úgy, hogy Ábrám túl öreg ahhoz, hogy gyermeket nemzzen, amikor azt javasolta neki, hogy az ő egyiptomi szolgálóleánya, Hágár segítségével teljesítse be Isten szövetségi ígéretét. Mégis mit gondolt? Mit gondolt Ábrám? Hol lépett be Hágár a képbe? (ld. 1Móz 12:14-16). Ez a hitről tesz tanúbizonyságot? Figyeljük meg, hogyan kezdik el egymást hibáztatni! Figyeljük meg, hogyan változnak meg a viszonyok a családon belül! Mi történik, mikor eltávolodunk Isten tervétől, és a saját elgondolásunk alapján kezdünk el cselekedni? Visszafordítható helyzet ez? Milyen messzire hatnak e döntés eredményei? Érezzük a következményeket ma is? Tanulhatunk valamit ebből a történetből?

Hágár nem kérte, hogy ebbe a helyzetbe kerüljön. Egy egyiptomi szolga volt, aki azt tette, amit elvártak tőle, de később átlépte szerepének határait, megvetette úrnőjét, aminek viszont következményei lettek rá nézve. Mit tudott meg Ábrámtól és Sárától az ő Istenükről? Pozitív hatású bizonyságtevés volt ez? Mit mutatott meg neki Isten Önmagáról? Mit tudott meg Istentől a saját felelősségeiről? Milyen ígéretet tett neki Isten a fiára vonatkozóan – születésének kellemetlen körülményei ellenére? Hogyan teljesedett be ez az ígéret? Változtatott ez valamit is Isten Ábrámnak tett eredeti ígéretén? Ábrám még mindig részese volt Isten szövetségének?

Fordította: Kóczián Károly

Írta: Edwin Reynolds, Ph.D.

Egyetemi továbbképző program koordinátora,

Újtestamentum és bibliai nyelvek tanára  a

Southern Adventist University vallástudományok karán

Mai szakasz: 1 Mózes 15

Ábrahám nem rendelkezett azzal a dologgal, ami a legfontosabb volt a számára, egy örökössel, de Istennél semmi sem lehetetlen, még egy gyermek ígérete sem egy olyan házaspárnak, akik rég túl vannak életük reproduktív időszakán. Van-e valami, ami túl nehéz Isten számára? Isten nemcsak egy gyermeket ígért, hanem olyan sok leszármazottat, mint a csillagok az égen, vagy a homokszemek a tenger partján. A te szíved mire vágyik a legjobban, amit Isten, mint szerető Atyád örömmel megadna neked? Elhiszed-e azt, hogy Ő nemcsak képes rá, hanem kész is arra, hogy gazdagon megáldjon? Elhiszed-e Isten ígéretét, hogy „megadja szíved kéréseit?” Zsolt 37:4 Ábrahám „hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul” (1 Mózes 15:6)

Ezen kívül Isten Ábrahámnak ígérte azt a földet, amelyre kihozta: a „jó és tágas földet, tejjel és mézzel folyó földet” (2 Mózes 3:6), a gazdag Jordán völgyét a „bővizű földet... amely olyan volt, mint az Úr kertje” (1 Mózes 13:10). Isten szövetséget kötött Ábrahámmal (12:1-3), de most Ábrahám jelet kér arra vonatkozóan, hogy a szövetség valóban megvalósul (15:8). Isten megígéri a jelet (9-11; 17. versek), de azt a figyelmeztetést is kapja, hogy az ígéret nem fog beteljesedni az ő életidejében (12-16), hanem csak leszármazottai idejében (18. vers). Milyen hitet várt el Isten Ábrahámtól? Milyen hitet vár el tőlem? Tanulmányozd át a Zsidókhoz írt levél 11:8-19, 39-40 verseit!

Edwin Reynolds, Ph.D.

Egyetemi továbbképző program koordinátora,

Újtestamentum és bibliai nyelvek tanára  a

Southern Adventist University vallástudományok karán