Mai szakasz: Nehémiás 11

Talán azt gondolnánk, hogy az emberek csak úgy özönlenek Jeruzsálembe most, hogy a Templom, és a falak elkészültek. Nem így történt. A vezetők ott laktak (1. vers), de a nép többsége úgy tűnik, hogy vonakodott ott letelepedni. A második vers említi meg, hogy az emberek áldották azokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben éljenek.

Isten utasította Mózest, hogy építsen neki szentélyt, ahol népe között lakhat. Az emberek miért nem választják ezt a lehetőséget, hogy ott lakjanak ahol a Templom van, így Isten jelenlétének közelében lehetnének? Jeruzsálem most sokkal biztonságosabb lakhely volt, mivel körös-körül fal védte. Szóval az emberek miért nem sereglettek oda, hogy ott élhessenek?

Egy kis elmélkedés: (1) Talán azért, mivel ha közelebb laknak Isten jelenlétéhez, szigorúbb, tisztább életet kellett volna élniük, és a többségüknek ez kényelmetlenséget okozott volna? (2) Vagy talán úgy érezték, hogy Jeruzsálemben a cselekedeteiket sokkal jobban megfigyelhették, miközben Istenhez illő életet vártak el tőlük? Például, nem vásárolhattak vagy adhattak el szombat napján (Neh 13:15-17).

"Istenünk, éreztesd velünk úgy, mint meg soha, hogy a Te jelenléted mindig egy biztonságos hely számunkra."

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 11

Az engedelmességért járó jutalom túlhangsúlyozása gyakran vált ki rossz indokból származó engedelmességet. Tulajdonképpen ez volt a probléma Izraellel is, amikor Jézus közöttük élt. A babiloni fogság idejétől kezdve a zsidók kifejezett céllal kezdtek el engedelmeskedni Istennek, hogy megkapják a megígért jutalmat. Az engedelmesség gépiessé lett, az embereket az motiválta, mit nyerhetnek általa. Nem egy lelkükből fakadó, szívből jövő válasz volt a kegyelmes Istennek, akit imádtak

Viszont azért, hogy kiegyensúlyozzuk a képet, sosem szabad figyelmen kívül hagynunk az engedelmesség jutalmát. Az Istennek való engedelmességben van egy védő elem. Ha végignézzük ezt a fejezetet, ilyen jutalmakkal találkozunk, mint erő, hosszú élet, jó időjárás, siker, Isten áldása stb.

A fejezet középpontjában ez áll: „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt...” (14. vers). Természetesen ez valódi záporesőre utal. Palesztinában a korai esőre azért volt szükség, hogy fellazítsa a talajt a szántásra és vetésre. A késői eső a gabona beérését biztosította.

Ma a Szentlélek arra vágyik, hogy lelki esőt adjon nekünk amely elősegíti bennünk, hogy akarjuk és megcselekedjük mindazt, amiben Isten örömét leli (Fil 2:13). Megengedjük, hogy ez megtörténjék?

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Nehámiás 10

„Esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak." Hol tanulták meg a léviták, papok, énekesek, kapuőrök, hogy hogyan járjanak Isten törvényében? Isten szavából tanulták meg, amit Mózes, Isten szolgája jegyzett le.

Az Ige szerint a nép Isten melletti döntése a következő konkrét elhatározásokat foglalta magába: (1) Nem fogják a lányaikat feleségül adni a föld más népeihez, és a fiaiknak se vesznek feleségeket onnan; (2) Ha a föld lakói árut, vagy bármilyen gabonát hoznak, hogy szombatnapon eladják, az izraeliták nem fogják megvenni szombaton, vagy más szent napon; (3) megadják a tizedet és adományaikat, és minden hetedik évben lemondanak a föld terméséről, nyugodni hagyják, és elengedik a kint levő tartozásokat.

Miközben az emberek véleményeket formálnak ott, ahol Isten szava világos, Isten törvényében járni azonban csak egy úton lehet, és csak azt kell követni, még ha kényelmetlen is. Nem volt könnyű az izraelitáknak, akik összegyűltek ott, hogy döntést hozzanak Isten követése mellett ezen a három területen, de mégis készségesen szövetséget kötöttek Istennel, és ezt jelenti Isten törvényében járni.

Istenünk, alázz meg minket akár még ma, hogy így a Te törvényedben járhassunk.

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 10

Isten a Tízparancsolatot kőbe írta; mi legjobb szándékunk szerint is csak papírra írunk. Miért kő? Mert a Tízparancsolatot örök érvényűnek szánta. Isten szeretettörvényét a bukott emberiséghez szabja, és nem fogja megváltoztatni. Nekem és neked arra van szükségünk, hogy a Szentlélek a szívünkbe írja (Ez 36:26). Ez komoly imacél, igaz?

Mózes ötödik könyve tartalmának nagy részével már találkoztunk a korábbi könyvekben, de van egy különbség: jelen esetben Mózes személyesen szól a néphez. Megfontoltan beszél, és minden szava tele van érzelmekkel. Az egész könyvben a törvénnyel és az engedelmességgel foglalkozik.

Érdekes, hogy amikor Mózes a törvény részleteiről és lényegéről beszél, Jézus jut eszünkbe, aki több alkalommal is Mózes szavaira utal. Az emberek által megélt törvény kedvessé, jóindulatúvá, értelmessé, szeretővé és szerethetővé teszi őket. 

"Istenem, kérlek vedd el kőkemény, önző szívemet, és írd be szeretet- törvényedet mélyen a szívembe és elmémbe, hogy szavaim és viselkedésem ma is összhangban legyenek a Te akaratoddal!"

John Ash 
Chinese Union Mission 
Hong Kong

Mai szakasz: Nehémiás 9

Igen, az istentiszteletben megvan az ideje a böjtnek, bűneink megvallásának, megalázkodásnak hatalmas Istenünk előtt. Ez nem csak Nehémiás kortársainak szólt, hanem nekünk is, akik ma élünk, mivel mi is a menny és a föld Istenét szolgáljuk és imádjuk.

Bűneink megvallása és a megalázkodás az eredménye annak, ha a szívünket visszafordítjuk Istenhez. A reformáció és megújulás bizonyítéka Isten népének kívülről látható cselekedeteiben található. A megújulás egyben felhívás arra, hogy fordítsunk hátat mindannak, ami elválaszt bennünket Isten szolgálatától. Istenhez való visszatérést jelent, és az Ő akaratának teljesítését, ami talán radikális változásokat jelent életünkben. Istennel szövetséget kötni egyben azt is jelenti, hogy engedelmeskedni fogunk neki.

Isten imádata nem egy passzív életmód, hanem éppen ellenkezőleg, igencsak sokféle cselekvésre indít! Nehémiás könyvében olvashatjuk, hogy az emberek összegyűltek, „bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre” (1. vers), hangosan kiáltottak az Úrhoz (4. vers). Az előző fejezetben olvashattuk, hogy így szólt „az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre” (Neh 8:6)

Miközben ellenségünk, sátán, rá tud venni arra, hogy eltúlozzuk a dolgokat, mégis van helye az aktív szolgálatnak mindaddig, míg imádatunk központja maga a mindenható Isten.

„Ó, Istenünk, segíts meg minket, hogy mindig Téged szolgáljunk lélekben és igazságban! Ámen."

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 9

Elérkezett a nap, hogy a nép átkeljen a Jordánon és bevonuljon Kánaánba. Az első generáció kihalt és Mózes halála is közel volt már. Pillanatnyi büszkesége nagyon nem volt jellemző rá. De Istennek foglalkoznia kellett Mózes büszkeségével azért, hogy ne terjedjen tovább Izraelben. Itt volt a hazatérés ideje: Mózes számára a menny, Izraelnek pedig az ígéret földje. Az ott lakó emberek erősebbek és hatalmasabbak voltak Izraelnél. Ott voltak az Anákok, azok az óriások, akiktől Izrael megijedt negyven évvel korábban. Egy kérdés jól ismert volt abban az időben: „Ki állhat meg az Anák fiai előtt?” Mielőtt a mai Izrael bevonulna a mennyei Kánaánba, hasonló kérdés merül fel: „Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?” (Jel 13:4). A végidei óriás az a globális szövetség lesz (Jel 13:1-4), amelyet a Föld királyai támogatnak (Jel 17:12-13). A történelem megismétlődik, de ahogy Mózes mondta: „Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted” (3. vers új prot. ford.), ugyanúgy az utolsó időben is a végidei óriások „a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (Jel 17:14 – új prot. ford.). A két Kánaánba (földi és mennyei) való bevonulás előtt legyőzi az óriásokat az Ő népe előtt. 

A két történet között van egy különbség. Az ősi Izrael az Egyiptomból való kivonulás óta makacs és lázadó nép volt. Olyannyira, hogy öntött borjú istent készítettek maguknak, hogy azt imádják. Ez az esemény Isten jelenlétében történt, amikor Mózesnek adta a két kőtáblát, amelyekre saját ujjával írta fel törvényeit. Izrael oly mértékig lázadt, hogy Isten azt mondta, el fogja pusztítani őket. „De téged (Mózest) náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek” (14. vers). Mózes azonban esedezett Isten előtt, hogy mentse meg őket, mert ha elpusztítja őket, Isten ellenségei ezt mondanák: "Nézd, Isten megszabadította Izraelt Egyiptomból csak azért, hogy elpusztítsa őket a sivatagban! Képzeld már el! Megígérte nekik, hogy nekik adja az ígéret földjét, de nem tette meg. Miféle Isten Ő?” Mózes nem kereste a dicsőséget, hanem azt akarta, hogy Isten dicsőüljön meg. Arcra borulva töltött negyven napot és negyven éjjelt, ugyanannyit, mint amennyit korábban a Sínai hegyen töltött Istennel. Nyolcvan napot élelem nélkül, de Isten megtartotta őt! Milyen nagyszerű Istenünk van!

Isten figyelmeztette Izraelt, hogy nem azért fogják legyőzni ellenségeiket, mert ők igazak, hanem azért, mert az ellenségeik gonoszak. A végidőben, az új Izrael nem magának tulajdonítja az óriás fölötti győzelmét, aki el akarta őket törölni a föld színéről (Jel 13:15), hanem egyedül Istent dicsőíti a győzelemért. Mózes és a Bárány énekét fogják énekelni: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15:3-4). Isten igazolást nyer. Micsoda kiváltság számunkra, hogy az utolsó időben élhetünk és megláthatjuk a világméretű szabadulást, amely sokkal nagyobb lesz, mint a Vörös-tengernél történt szabadulás. Az utolsó időben az új Izrael Jézusra fog hasonlítani (1Jn 3:2) és Tőle fog függeni végső harcában. Kapaszkodjunk Belé ma, hogy tőle függjünk majd akkor!

Norman Gulley

Southern Adventist University

Mai szakasz: Nehémiás 8

Nehémiás feljegyzi, hogyan gyűlt össze a nép a hetedik hónapban, és kérte meg Ezsdrás papot arra, hogy olvasson fel nekik Isten Igéjéből, amit ő meg is tett. Kora reggeltől délig olvasott. Azután dicsőítette az Urat, a hatalmas Istent, és az egész nép így válaszolt: „Ámen! Ámen!”

A reformációt és megújulást mindig Isten Igéjének tanulmányozása előzi meg. Mindig! Az emberek szíve akkor rendül meg, és akkor vágyakoznak szívük és lelkük átalakulása után, amikor az írott Igéből meghallják és megértik Isten akaratát. Ha Isten Igéjét gyakrabban olvasnák és tanítanák az embereknek, akkor olyan reformáció és megújulás következne be, amit sosem látott még a világ. Azért látunk olyan kevés esetben valódi reformációt és megújulást, mert Isten szavát elhanyagolják.

Amikor a nép Isten szavát olvasva új felfedezésekre jut, Isten dicsősége feltárul előttük. Így történt ez ekkor is Isten gyermekei életében: miközben az Igét hallgatták, újra felfedezték a hetedik hónap ünnepeinek jelentőségét.

Az emberek sírtak. Gyászoltak és keseregtek. Amikor az emberek nyitott szívvel hallgatják Isten szavát, bánkódni kezdenek azon, hogy eltértek az Úr akaratától, és a Szentlélek vágyat ébreszt szívükben az igaz és nemes dolgok iránt. Ennek eredményeképp pedig visszafordulnak Istenhez, és akaratát cselekszik. Isten pedig túláradó örömet teremt szívükben.

„Ábrahámnak Istene, mennyei Atyánk, segíts, hogy Igédet olvasva megtapasztaljuk a lelki ébredést!”

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

5 Mózes 8

Az a nemzedék, amely elfogadta a beszámolót – azt a beszámolót, ami arról szólt, hogy az ígéret földje tele van óriásokkal és ők elvesznek, ha engedelmeskednek Istennek és bevonulnak –, meghalt a sivatagban. Miközben az óriások méretére összpontosítottak, szem elől tévesztették Isten nagyságát. Így Isten megengedte számukra a pusztai tapasztalatot azért, hogy időközben létrejöhessen egy olyan új nemzedék, amely sokkal jobban függ Tőle, és nem önmagára támaszkodik.

A sivatagban Isten vezette a népet, és próbára is tette őket, hogy megismerjék szívük állapotát. Rá akarta vezetni őket arra, hogy felismerjék: az a kenyér, amelyről naponta gondoskodott, nem elég. Igéje sokkal fontosabb az elfogyasztott mannánál. Az Isten Igéje iránti bizalmatlanság oda vezette Izraelt, hogy már nem hittek Urukban. Csakis úgy léphettek volna be az ígéret földjére, ha megújulnak Istenben az Ő Szavában való hit által. Az Ő Szava teremtette a világot, és ugyanolyan hatalommal képes újjáteremteni az emberi szívet is. Ha Igéjén keresztül Isten életével töltekezünk be, eloszlik az óriásoktól való félelem, legyenek azok bármilyen fenyegetőek.

Isten kinyilvánította gyermekei iránti szeretetét azért, hogy ők megnyissák szívüket szeretetének fogadására, és arra, hogy viszontszeressék Őt. Ruhájuk nem kopott el, lábuk nem dagadt meg. Isten átvezette őket „a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz” (15. vers – új prot. ford.). Isten áldásokat és próbákat adott nekik. A víz szabadon ömlött Mózes által kimondott szavára. Mindez azért volt, hogy megalázzák magukat: „Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled” (16. vers – új prot. ford.). Ő nem csupán a próba kedvéért próbálta meg őket, hanem azért, hogy jót tegyen velük; hogy megtanuljanak benne bízni; és áldásban részesüljenek. Isten reményt adott nekik. A jövőjükre, az ígéret földjére összpontosított, hogy felülemelje őket a sivatagi vándorlás viszontagságain; hogy reményt, célt, várakozást adjon nekik, hogy higgyenek az áldásokban, hiszen máris áldottak. „Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz” (7-9 vers – új prot. ford.). Micsoda különbség ez a száraz sivataghoz képest, amely tele van hatalmas kövekkel és mérgező állatokkal!

A sivatag az Istentől távoli életet, az ígéret földje pedig azt az életet jelképezi, amelyben bőséges frissítő víz fakad az Ő életéből. Jézus azt mondta a kútnál az asszonynak: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:  Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (Jn 4:13-14). Istennek volt egy figyelmeztetése azok számára, akik belépnek Kánaánba. Amikor mindenük meglesz, szép házakban laknak, nyájaik és csordáik lesznek, aranyuk és ezüstjük, ezt fogják majd mondani: „Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!” (17. vers). Ezért Isten szeretettel figyelmeztette őket: „Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit” (11. vers).

Az utolsó időben, mielőtt a mennyei Kánaánba belépnénk, Isten ezt mondja: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Isten hív: „Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). Azok, akik bőségesen fogyasztottak a Krisztus által felkínált vízből az Ő Igéjén keresztül, szeretetből megtartják az Ő parancsolatait (Jn 14:15), örömmel belépnek a városba és sokkal nagyobb mértékben élvezik azt, mint a földi Kánaánt (1Kor 2:9). A büszkeség eltűnt, megszabadultak énjüktől, és azért élnek, hogy örökké Istent dicsőítsék. Isten vágyik arra, hogy otthon köszönthessen téged! Ezért tölts időt minden nap az Ő Igéjével, hogy az örökkévalóságot is Vele tölthesd az újjáteremtett Földön!

Norman Gulley

Southern Adventist University

Mai szakasz: Nehémiás 7

Még az istenfélő emberek között is vannak, akik hitükkel különösen kiemelkednek a többiek közül. Ilyen volt Hanániás, aki azon két ember közül volt az egyik, akiket Nehémiás Jeruzsálem kormányzásával megbízott. Az Ige azt mondja róla: „ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél” (2. vers – új prot. ford.). Isten sok áldásban részesíti azokat a vezetői feladatokat ellátó embereket, akik tisztelik Őt és példamutató hívő életet élnek.

Nehémiás az ötödik versben elismeri, hogy Istentől kapott egy gondolatot. Miután teljesen felépültek Jeruzsálem falai és a kapuk is a helyükre kerültek, a városnak be kellett volna népesülnie, hiszen alig igen kevesen éltek Jeruzsálemben. Isten továbbra is adott bölcsességet Nehémiásnak annak érdekében, hogy szolgálatát végezhesse, és Isten templomának, valamint Jeruzsálemnek a biztonságban garantálja.

A bölcsesség, amire Nehémiásnak szüksége volt, Istentől származott és Nehémiás készséggel elismerte ezt. Minden jó dolog az Úrtól származik, aki a bölcsesség és az élet forrása, és akik Őt imádják, mindig el fogják ismerni, hogy a jó dolgok – beleértve a bölcs gondolatokat is – mind Istentől származnak. A valódi alázat minden sikert és bölcsességet Istennek tulajdonít.

„Mennyei Atyám, tégy képessé arra, hogy alázattal szívünkben, Érted éljünk!”

Pardon Mwanza

a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Baksa Viktória

5 Mózes 7

Istennek Izrael iránti szeretete abban is megmutatkozott, hogy teljes győzelmet arattak hét – náluknál erősebb – nemzet fölött. Egyes keresztények megkérdőjelezik a parancsot, ami ezután következik: „Pusztíts el minden férfit, asszonyt, és gyermeket!” Miért adott Isten ilyen utasítást? Vajon olyan mészárlás volt ez, mint amit a keresztények vittek véghez a sötét középkor évszázadai alatt? Nem, egyáltalán nem. Ők saját keresztény testvéreik ellen támadtak, Izrael azonban pogányok ellen háborúzott. Isten tudta, hogy ha egy pogány is élve marad, máris romlást hozhat Izrael hitére. A pogányok faragott bálványokat imádtak, és arra csábították Izraelt, hogy csússzanak vissza  a bálványimádás rút szokásaiba, ahogy tették azt Egyiptomban is. Izrael számára az egyetlen védelem a teljes elkülönülés volt. Isten arra kérte Izraelt, hogy rombolják le a pogány oltárokat, döntsék le a bálványokat, hogy egyedül a világegyetem egy igaz Istenét imádják, aki él, és naponkénti győzelmeket ad nekik fizikai és lelki téren egyaránt.

Isten hívta ki Izraelt Egyiptomból, messze a bálványimádástól, mert azt szerette volna, hogy Vele legyenek. Semmi haszna nem lett volna annak, ha kihívja őket, majd beengedi őket az új területre, ahol szintén pogányok között kellett volna élniük. Isten ismerte gyengeségüket, és minden szempontból megfelelő környezetet akart nekik biztosítani, hogy teljesen Neki szentelt nép legyenek. Milyen csodálatos kijelentést tett nekik! „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből” (6-8. vers). 

Ezekről az igeversekről egy szerelmes fiatalember juthat eszünkbe, aki éppen feleséget választ magának, és azt szeretné, ha választottja biztonságban lenne nála. Az igazi házasság két személy között köttetik, és kizár minden más betolakodót. Isten szeretete is kizárólagos: ő sem tűrt meg szerettei körül versenytársakat. Örökre meg akarta tartani szövetségét, a házassági köteléket. Isten a következőket akarta tenni menyasszonyáért: megáldani minden nemzet fölött, megóvni a meddőségtől, a betegségtől, Egyiptom szörnyű kórjaitól, az őt fenyegető nagy nemzetektől való félelemtől. A csodálatos Isten akart velük lakozni, és apránként kiűzni előlük a népeket, hogy a körülöttük élő mezei vadak túlságosan el ne szaporodjanak. Isten ma is vágyik veled lenni, hogy hűséges maradj Hozzá és házastársadhoz; vágyik elűzni félelmeidet és legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlva megáldani téged. Ő féltőn szerető Isten, aki lelked legmélyén szeretne munkálkodni, hogy megszabadítson éned rabságából – ami a legnagyobb emberi bálvány –, hogy végül gond nélkül örülhess túláradó szeretetének! 

Norman Gulley

Southern Adventist University

Mai szakasz: Nehémiás 6

„Nagy munkában vagyok, ezért nem mehetek le. Megállna ez a munka, ha abbahagynám és hozzátok mennék” (3. vers új prot. ford.). Ez volt Nehémiás válasza azoknak, akik meg akarták zavarni a munka előrehaladását. Ha Isten munkájára koncentrálunk, az olyan válaszokat követelhet tőlünk, amelyek egyszerűen visszautasítják, hogy eltérítsenek minket Isten akaratának teljesítésétől.

Amikor az ellenség támadása nem sikerül az egyik módszerrel, akkor egyéb, még kifinomultabb módszerekhez folyamodik, amelyek célja, hogy elgyengítsék azokat, akik hűségesen szolgálják Istent. Tóbijjá, Gesem és Szanballat hamis jelentéseket készítettek, embereket béreltek föl, hogy Nehémiás karját gyengítsék; leveleket küldtek, hogy megfélemlítsék Nehémiást – felhasználtak minden lehetséges módszert  Nehémiás karjának elgyengítésére. Még Nóadjá prófétanő és más hamis próféták is meg akarták Nehémiást félemlíteni. Isten azonban ad bölcsességet  gyermekeinek, hogy felismerjék az ilyen cselszövéseket, és megfelelően tudjanak reagálni.

A munka, amit Isten Nehémiás szívére helyezett, végül 52 nap alatt elkészült. Isten segítségével tudták ezt véghezvinni, úgy, hogy Nehémiás és a nép végig isten munkáját tartotta szem előtt.

„Drága Istenünk, segíts nekünk felismerni az ellenség cselszövéseit, és adj nekünk bátorságot, hogy folytassuk a Te munkádat.”

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 6

Isten kijelentése után – amit az előző fejezetben olvastunk –, nem csoda, hogy Mózes ezt mondja: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!  Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 5:4-5). Isten szeretet (1Jn 4:8-16). Őt nem érdekli a felületes ismeretség. Igazi szívbeli kapcsolatra vágyik. Mivel Ő teremtette az embereket, azt szeretné, ha tudnák, hogy Hozzá tartoznak, mert Ő adott nekik életet és meghalt azért, hogy örök életük lehessen. Krisztus ezt a szakaszt idézte, amikor a legfontosabb parancsolatról beszélt (Mt 22:37-40). Egyik földi vallásalapító sem jobb, mint egy ember alkotta isten, mert nem élők; vagy ha élnek még, akkor is csak emberek. Egyedül egy igaz Isten létezik, aki öröktől fogva van, és örökké él. Végtelen és isteni szeretettel fordul az emberek felé, ami összehasonlíthatatlan.

Ezért akart Isten nagy és gyönyörű városokat adni Izraelnek, amiket nem ők építettek, házakat, amik nem az ő keze munkájuk, javakat, amiket nem ők szereztek és szőlőket, amiket nem ők ültettek. Ezek fizikai ajándékok voltak, amik az ajándékozóval jártak együtt. Szerette volna őket megáldani lelkileg is, ám Isten aggódott, hogy ezek miatt elfelejtenék Őt, mert bálványokká válnának köztük és Közte, aki minden áldást biztosított számukra. A meggazdagodott Izrael Laodiceára emlékeztet, Isten végidei egyházára, amely gazdag és azt gondolja, nincs szüksége semmire, miközben a legnagyobb szüksége van Istenre, akit kívül hagynak (Jel 3:14-20). Micsoda hálátlanság!

A történelem során az emberek sokszor szívük ajtaján kívül felejtik Istent. Ám Ő még mindig szereti őket. Megígéri Laodiceának, hogy ha beengedik Őt az életükbe, akkor a második advent után vele ülhetnek majd a trónján (Jel 3:21). Az Ő szeretete a legcsodálatosabb az univerzumban, szeretne veled lenni ma és többet adni pusztán fizikai áldásoknál. Azt szeretné, ha meghívnád, hogy uralkodjon az életedben annak előízeként, amikor Vele együtt fogsz uralkodni örökké.

Norman Gulley

Southern Adventist University

Fordította Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Nehémiás 5

Az Istentől elhívott vezetőknek bátorságra van szükségük a valódi megújuláshoz, hogy az Úr dicsőségére megbirkózzanak a nehéz helyzetekkel. Nehémiás bátor vezető volt, aki képes volt a nagyon nehéz helyzetekkel is szembenézni.

Az életben általában a gazdagok szabályozzák és ellenőrzik az ügyeket. Erősek, mert van pénzük. Nehémiás idejében a szegények zálogba adták gazdag zsidó társaiknak a földjüket, a gyermekeiket és mindenüket, hogy gabonát tudjanak venni. Nehémiás felszólította a gazdagokat (a nemeseket), hogy adják vissza a népnek földjeiket, házaikat, és ne támasszanak semmilyen hitelkövetelést, ahogyan azt az Úr Mózesen keresztül megmondta.  A nemesek beleegyeztek ebbe.

A jó vezető jó példával vezet. Bár Nehémiásnak joga volt ugyanazt a gyakorlatot folytatni, amit az előző kormányzók követtek, miszerint adókat szedtek a néptől, ő úgy döntött, hogy ezt nem teszi, mert már így is túl sok teher volt a szegényeken. Helyette Nehémiás példát mutatott azzal, hogy sok zsidót meghívott az asztalához, hogy vele étkezzenek. Azért tette ezt, mert túl sok volt a követelés a néppel szemben.

„Mennyei Atyánk,, kérünk olyan vezetőket emelj fel ezekben az utolsó napokban, akik nevén nevezik a bűnt, és jó példájukkal vezetik népedet!”

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 5

A Mózes második könyve 20:1-17-ben feljegyzett Tízparancsolat megismétlésre kerül Mózes ötödik könyve 5:6-21-ben. A felvázolt helyzet a szövetség Isten és az Ő népe között, amit megelőz Izrael emlékeztetése Isten csodálatos és lenyűgöző szabadítására Egyiptomból. Isten így szólt: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (6-7. vers). Kinek is kellene más isten, amikor az univerzum egyetlen Istene könnyedén megsemmisítette az akkor ismert világ legnagyobb katonai erejét? Amikor Izrael csapdába szorulva állt a Vörös-tengernél, Isten menekülőutat nyitott nekik, majd összezárta utánuk a tengert, ahol a fáraó hatalmas serege vízbe veszett. Ezért volt akkora sértés Isten hatalmára nézve, amikor Izrael – az óriások miatt – kudarcot vallott az Ígéret Földjének gyors elfoglalásában. Csupán néhány napja volt annak, hogy Isten bámulatosan megszabadította őket; hogyan tudták ezt ilyen hamar elfelejteni? Milyen elképesztő hiánya ez a hitnek és bizalomnak!

A sínai-hegyi negyedik parancsolatban az állt, hogy „megemlékezzél” az Istenről, mint Teremtőről (2Móz 20:8-11). Ő az egyetlen Isten, rajta kívül nincs más. Arra utasította az Ő népét, hogy ne legyen semmi közük ember által készített istenekhez. A szombat az, ami Izraelt – az ősit és a modernt egyaránt –  emlékezteti arra, hogy Isten a Teremtő. A Szombat a teremtés emlékünnepe, és neki kell megóvnia a modern Izraelt attól, hogy az evolúció „istenére” tekintsenek. De van más is, amit az ősi és a modern Izraelnek nem szabad felednie: „Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját” (15. vers). Az egyiptomi szolgaságból és a bűn rabságából való szabadítás emlékeztet minket arra, hogy a Teremtő egyben Megváltó is. Izraelnek állandó emlékeztetőre volt szüksége, így Isten beépítette a megváltás jelentését minden hetednapi szombatba. A szombat arra emlékezteti az ősi és a modern Izraelt, hogy egyedül Isten a Teremtő, és egyedül Isten a Megváltó.

Isten a legmélyebb szeretet jeleként teremt és vált meg embereket. Közösségre vágyik egész Izraellel, az ősivel és a modernnel; nem formaságokra, hanem bensőséges kapcsolatra. Ez az, amiért Isten pátosszal így sóhajtott: „Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (29. vers). Isten veled is szívbéli kapcsolatra vágyik, hogy nyugalommal tölthessen el a tény, hogy Ő a Teremtőd és Megváltód, hogy semmi ne sújthasson le téged. Ő az egyetlen, Aki megtart téged, Aki segít engedelmeskedni parancsolatainak és szívbéli kapcsolatot ápolni Vele.

Norman Gulley

Southern Adventist University

Fordította Kóczián Károly