Mai szakasz: Prédikátor könyve 3

Az örökkévalósággal a szívünkben, úgy tűnik, soha nem örülünk az idő gyors múlásának. Amikor olyasmit csinálunk, amit élvezünk, vagy a szeretteinkkel vagyunk, az idő mindig kevésnek tűnik.

Ám amikor betegek vagyunk, vagy szeretteink nincsenek velünk, az idő megállni látszik, és nem múlik elég gyorsan. Mai modern életünk, mely mindennel és mindenkivel folyamatosan összeköttetésben tart, azt a benyomást kelti, mintha soha nem lenne elegendő időnk a teendőinkre.

Tény azonban, amint a szent szöveg is mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak” (1. vers).  Bölcs az, aki megtanul úgy gazdálkodni az idejével, hogy élvezni is tudja erőfeszítéseinek gyümölcsét. Ha ez a bölcsesség nem fejlődött ki bennünk, az idő elszalad, és csak a keserű tapasztalat marad számunkra, hogy „Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt” (15. vers).

Egyetlen emlékünk csak az lesz, hogy nem ismertük fel: Isten egyedülálló és örökkévaló (14. vers). Ezt a halandó árnyékot csak az Örökkévalótól származó remény világosíthatja meg, az ember szívébe ültetett örökkévaló reménységgel (11. vers). Minden dicsőség Istené kegyelméért, amellyel hitet ad nekünk az örök életben.

Az élet vágyát olyan életvitelnek kell kísérnie, ami a legfontosabbat helyezi előtérbe, és élvezni tudja az életét úgy, ahogy van. Ideje napirendünket úgy alakítani, hogy Istent, a családot és a szomszédokat helyezzük előtérbe, hiszen tudjuk, ahogy mindennel, az időnkkel is el kell számolnunk.

„Uram, tudom, hogy fontossági sorrendet kell felállítanom életemben. Ehhez valóban nagy szükségem van a segítségedre, vezetésedre és irányításodra. Ámen”

Alijofran Brandao
a Brazil Közép-nyugati Unió titkára

Dél-amerikai Divízió

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Prédikátor könyve 2

A Prédikátor könyvének 2. fejezetében Salamon összegzi az életét. Változatos és széleskörű tapasztalatokban volt része. A szellemi fejlődésen, uralkodáson, gazdagságon keresztül az erkölcstelenségig, ami mindenben kielégítette képzelt és valós kívánságait.

Nagyszerű dolgokat épített; fákat, szőlőlugasokat és kerteket ültetett; öntözőrendszereket hozott létre, a háza tele volt szolgákkal, a mezője pedig tehenekkel és juhokkal. Senki sem vehette fel vele a versenyt. Aranyat, ezüstöt és mindenféle értékes dolgokat halmozott fel. Az estélyein a legjobb zenészek a legjobb hangszereken játszottak, és ha még ez sem lett volna elég, anélkül tudta élvezni munkáját, hogy bármi is korlátozta volna vágyait és óhajait.

Mindene megvolt, lelkében mégis ürességet érzett. Salamon azt mondja, hogy minden hiábavalóság. Ez volt a király összegzése, miután mindent megtapasztalt, és isteni sugallatra megírta, hogy hasznos tanulság legyen számunkra.

Aki csak a mának él, annak nem lesz holnapja. Aki csak az mulandó dolgokkal törődik, velük hal meg, és akik csak a mulandó dolgoknak él, nem lesz örök élete. És most rajtunk a sor: okosak vagy ostobák leszünk?

Salamon arra szólít fel minket, hogy helyes értékrendet állítsunk fel és közeledjünk a Bölcsesség Forrásához. Jézus is ezt mondta: „Keressétek először Istennek országát.”

Uram, segíts, hogy a te mennyei királyságodat tegyem az első helyre az életemben! Ámen.

Alfredo Hengen,

az Uruguayi Gyülekezetek Uniójának titkára
Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Prédikátor könyve 1

Bölcs Salamon kérdésekkel és szomorú megjegyzésekkel indítja ezt a fejezetet, ám a végén olyan igazságokat tár elénk, amiken egy kicsit eltöprenghetünk.

Az első ilyen igazság: a mindennapi életnek megvan a maga rutinja. A nap felkel és lenyugszik, új generációk nőnek fel és tűnnek el. De a rutinnak veszélyei is vannak, mivel elveszíthetjük érdeklődésünket a szent és örökkévaló dolgok iránt. Naponta kellene keresnünk az Urat, úgy, mintha a mai napunk lenne létezésünk egyetlen napja.

Második igazság: nem kell mindenről tudnunk a világon, mert nem fontos, vagy nem örökké tartó. A lelki életünk szempontjából a legfontosabb az örökkévaló dolgok tanulmányozása.

Harmadik igazság: a világi tudás nem mindig tud megoldást nyújtani a lelki problémákra. Csak a mennyei bölcsesség, ami Istennel való közeli kapcsolatunkból származik, tud békét hozni az emberi szívbe.

Végezetül „Isten azoknak ígéri meg bölcsességét, akik érzik annak szükségességét és kérik is tőle. A Mindenható el tudja vezetni az embereket oda, ahol megismerhetik az igazságot” (Testimonies for the Church [Bizonyságételek a gyülekezetek számára]. 9. kötet, 181. oldal).

Tehát imádkozzunk az Úrhoz, és engedjük a Szentlelket, hogy adjon bölcsességet a Mennyből, így békében maradhatunk Istennel. Ámen.

André Dantas

az Észak-brazíliai Unió titkára

Dél-amerikai Divízió

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Példabeszédek 31

A Példabeszédek könyvének ezen fejezete Lemuel király, Massa uralkodójának tollából származik, aki azt mondja, el, hogy mit tanított neki az édesanyja a jó fiakról és erkölcsös férjekről. Az erkölcsös szó annyit jelent: „erkölcsileg kiváló.” Érdekes, mert én ugyanígy tudom a feleségemet is jellemezni. Mikor iskolába jártunk, akkor tagja volt egy iskolán kívüli munkacsoportnak, ahogy én is, és ott időt szántak Krisztusra, a szolgálatra, az egység és egyenlőség megteremtésére. A munkacsoportot „Erkölcs”-nek nevezte el és az elveket élete is tükrözte.

Az első főiskolai éveim alatt meg rettegtem a házasságnak még a gondolatától is. Néhányan a házasságot az „életfogytiglani börtönbüntetésnek” hívták. Édesanyám beszélt nekem a házasságról, és azt szerette volna, hogy egy erkölcsös lányt vegyek feleségül. Annak ellenére, hogy egyetértettem vele, a házasság gondolata mégis ijesztő volt. Hogyan tudna egy olyan tökéletlen személy mint én, feleségül venni egy tökéletest? A házasság gondolata túlságosan bonyolult volt nekem, nem is értettem, ezért sok ingatag kapcsolatba ugrottam bele.

Egy erkölcsös hölgy egyszerre tudott lenyűgözni és megrémíteni, mivel úgy gondoltam, hogy az ő erkölcsössége kihívás lenne a férfias moralitásomnak. De az a hölgy, aki hét hete a feleségem (igen, friss házasok vagyunk!), három szempontból is megváltoztatta az elképzelésemet.

Megmutatta nekem az értékeit. A gyémántok például a legjobban keresett ékkövek és már egy néhány karátos is egy vagyont érhet. Az ő ékköve, az a képesség, hogy erősen kitart amellett, ami helyes. Ezzel megmutatta nekem az értékét mint barátnő, mint feleség, és mint lehetséges édesanya.

Mindig az igazi arcát mutatta. Ha nem érdekeltem, akkor kimutatta. Nem válaszolt a hívásaimra, üzeneteimre, e-mailjeimre, semmire sem. Mikor elkezdett érdeklődni irántam, akkor láttam rajta. Késő esti séták, e-mail üzenetek, látogatások a főiskolai kávézóba, ahol dolgoztam.

Vágyott Isten kegyelmére. Mindig nagyon kitartó volt az imádságban – és most is igen hűséges. Szereti Istent és ezt látom a mosolyán, járásán, és az elkötelezettségén a keresztény istentiszteleteken. Emiatt lettem szerelmes belé és Isten tervébe, miszerint az asszonyt a férfi társának teremtette.

 „Uram, köszönöm neked az erkölcsös feleségemet. Milyen tökéletes példa, és emiatt milyen befolyása van a férjére, családjára és más hívőkre is! Áldj meg minden ilyen hölgyet, és tartsd magadhoz közel őket! Ámen”

Elroy Byam
rendezői asszisztens
Hope Channel

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Példabeszédek 30

Ki tartja kezében az igazság monopóliumát? Ki az, aki kinyilatkoztatja és elrejti a világ titkait? Ki dönt arról, hogy ki kaphat tudást és bölcsességet?

Nagyon sokszor dicsekszenek a keresztények azzal, hogy ők birtokolják „az igazságot”. Kétségtelen, hogy a keresztények előnyt élveznek, hisz Jézus maga mondta, hogy „mikor eljön az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:33). Azonban Isten Lelke olyan is, mint a szél, „fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy” (Jn 3:8). Ezt világosan látjuk az Bibliában. Isten azt választja ki, akit csak akar: Círust, a pogány királyt az Úr felkentjének nevezi (Ézs 45:1); Ruth, aki szintén pogány, Dávid dédnagymamája volt; Jézus családfájában négy pogány nőt találhatunk (Máté evangéliuma 1. fejezet). Újra és újra azt olvashatjuk, hogy a föld minden lakója Isten gyermeke, a Példabeszédek könyve nem tesz kivételt.

A 30. fejezet első mondata Agurt mutatja be, aki elmondja beszédeit. Nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda Agur, de valószínűsíthetjük, hogy Masszából származik, ami egy jóshely volt, ami azt is jelentheti, hogy Agur nem volt izraelita. Azonban akár izraelita volt, akár nem, bölcsességét a Szentlélektől kapta, és beszédei a Példabeszédek könyvének részét képezik.

A 30 fejezet 4. verse egy kérdéssor, amely egy nagyon fontos kérdéssel zárul: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve?” Az olvasó tudja a választ: Isten. Ő az, aki igaz bölcsességet és értelmet ad. Ha hagyod, hogy Isten szóljon hozzád Szentlelke által, olyan valódi tudást, bölcsességet és értelmet nyerhetsz, ami után nagyon sokan kutatnak szerte a világon. 

„Drága Urunk, Te vagy a Menny és Föld Istene. Te adsz értelmet és bölcsességet. Add meg, hogy közel maradjak Hozzád, és Szentlelked által Te irányítsd az életemet és minden gondolatomat! Szükségem van Rád. Ámen."

Oleg Kostyuk
a „Cross Connection” című program házigazdája
Hope Channel, Inc.

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Példabeszédek 29

A férjem fontos emberekkel kapcsolatos dolgokat gyűjt. Például egy régi zöld kalapdobozban fénytől és mások érintésétől védve tart egy kosárlabdát. A híres kosárlabda-játékos, Michael Jordan írta alá neki. Magasan, egy átlagos magasságú ember számára elérhetetlen polcon egy könyv megfakult első kiadásának szintén dedikált példányát őrzi.

Gyűjteményének darabjai nagyszerű témát szolgáltatnak a beszélgetések indításához, akár a családi utazások, akár a tárgyak megszerzésének történetével. Ezek a tárgyak azonban egy kicsit sem visznek minket közelebb a híres emberekhez, és semmilyen kapcsolatot nem teremtenek velük. Kétlem, hogy ezek a híres emberek valaha is eljönnének segíteni nekünk, vagy bármi szívességet kérhetnénk tőlük.

A Példabeszédek könyvének 29. fejezte ezt mondja: „Sokan keresik a fejedelemnek orcáját, de az Úrtól van kinek-kinek az ítélete” (26. vers). Nagy jelentősége van ennek az igeversnek a mi kis gyűjtögető világunkban.  Nem számít, mennyire kézzelfogható, vagy értékes a gyűjtemény darabja, nem teremt kapcsolatot a híres emberrel. Nem épít különleges kapcsolatot közöttünk. Amink van, az csak egy dedikált tárgy.

Mennyire más ez, mint az Isten tulajdonaként elpecsételt élet! Istennel töltött időm sokkal többet ad nekem, mint egy Isten által dedikált életet. Ha elpecsétel engem, az övé vagyok. Élete az életem lesz, és szabad bejárásom lesz Isten trónjához. Ezzel az engedéllyel olyan közeli lesz vele a kapcsolatom, amilyen közeli egy személyes kapcsolat csak lehet. Szeretetéhez és igazságosságához járulhatok, és ez biztosíték arra, hogy Ő mindentől függetlenül visszafogad engem családjába.

Milyen hatalmas vagy, drága Istenem! Milyen kicsi és jelentéktelen vagyok a világmindenséghez képest, ami a tiéd! Te mégis szerettél,  halálra adtad fiadat értem, és elpecsételtél, hogy örökre a tiéd legyek. Átadom magam neked. Kérlek, segíts Szentlelked által, nehogy valaha is hűtlen legyek, vagy elhagyjalak téged, mindaddig, amíg szemtől szemben láthatom majd orcádat és otthon leszek veled mindörökre! Ámen.

Fylvia Fowler Kline
marketingigazgató
Hope Channel, Inc.  (A Remény csatornája televízióadó)

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Példabeszédek 28

„Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű” (23. vers). Mai kultúránkban néha nehéz elhinni ezeket a szavakat. Olyan kultúrában élünk, amely arra tanít, hogy senkik ne sértsünk meg. És ha valaki sértve érzi magát, akkor bizonyára megbántották.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell vallanom, hogy naponta meg vagyok sértve, amikor Isten szavát tanulmányozom. Kétségtelen, hogy a Biblia telve van nagyszerű és felemelő szavakkal, ugyanakkor sokszor a szívembe is hasít, mert életem ellentétben áll Isten szavával. Felszínesen gondolkodva eltűnődhetünk, hogy miért sebezné meg valaha egyik igaz barát a másikat. Mélyebben belegondolva azonban rájövünk, hogy természettől fogva bűnösök vagyunk, és ezért természetes, hogy Isten szava újra meg újra megsebez bennünket.

Isten azonban igaz barát, aki nem hízeleg szavaival, olyan barát, aki a valós érdekeimet tartja szem előtt. Állandó vágya jellemem csiszolása, hogy az alkalmas legyen a Mennyre. Ezért örökre hálás vagyok neki.

Vegyük észre, hogy tényleg segíteni akarunk egymásnak és fejleszteni egymást. Ismerőseink gyakran kényelmetlennek érzik, hogy rámutassanak hibáinkra, de az igaz barátok megtalálják a módját, hogy bátran és szeretettel tegyék ezt.  A Példabeszédek könyve 27. fejezet 17. verse szerint: „Miképpen az egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját.”  Barátként az a dolgunk, hogy felkészítsük és finomítsuk egymás jellemét a Mennyre.

Drága Uram! Köszönöm, hogy rámutatsz életem helytelen dolgaira. Kérlek, segít, hogy a családomban tapintatosan és szeretettel rámutathassak szeretteim életének hibáira és, hogy hálásan tudjam fogadni az ő figyelmeztetéseiket is. Ámen.

John Huynh
Karitatív igazgató 
Hope Channel, Inc.  (A Remény csatornája televízióadó)

Fordította: Csala Beáta