Mai szakasz: Prédikátor könyve 10

Salamon egy összehasonlítással kezdi a fejezetet, az illatszerkészítés kényes folyamatát hasonlítja össze a hívő ember életének még kényesebb folyamatával, aminek folyamán szeretne tökéletes bizonyságtevővé válni, különösképpen abban az esetben, ha bölcs és tiszteletre méltó ember hírében áll.

A régi időkben egy döglött légy – akármilyen kicsiny, jelentéktelen és ártalmatlan – fel tudta borítani az eszenciák és olajok egyensúlyát az illatszerekben. Az ily módon elrontott illatszereket kidobták. Ez történik egy kis harag, egy rossz szó, egy jellemhiba vagy rossz szokás esetében is. Ezek közül mindegyik hatástalanítja az ember jó befolyását. 

Salamon különböző ábrázolások segítségével bátorít bennünket arra, hogy bölcsek legyünk, és mindig Isten akaratával összhangban döntsünk. Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy milyen felelős pozíciót töltünk be, mindannyian tehetünk ostoba dolgokat.

Mit jelent bolondnak lenni, vagy bolond módjára cselekedni? Azt jelenti, hogy ügyetlenek vagyunk, logika és értelem nélkül teszünk dolgokat. Ez oda vezet, hogy nem bölcs módon cselekszünk, ami makaccsá tesz, és akár még az őrületbe is kergethet. Egy ostoba személy nem csak önmagának árt, hanem a környezetében élőknek is.

Ezzel szemben Salamon azt mondja nekünk, hogy legyünk gazdagok a bölcsességben (5. vers), nem keresve földi elismerést. A bölcsesség hatékony segítség a különböző feladataink és kötelességeink teljesítésében. Azzal a tanáccsal zárja a fejezetet, hogy vigyázzunk a kiejtett szavainkra. A bölcs ember keveset beszél, tudja, hogy mit mond, és elkerüli, hogy félreértsék szavait.

Imádkozhatunk így:

„Uram! Adj nekem bölcs és értelmes szívet, hogy helyesen értsek és beszéljek, és méltóképpen tudjalak téged bemutatni másoknak. Ámen.”

Roberto O. Gullón
az Argentin Unió titkára
Dél-amerikai Divízió

Mai szakasz: Prédikátor könyve 9

Életünk távlati értelme: minden erőnkkel Istennek élni és a valódi bölcsességet alkalmazni, amit Salamon itt drámai módon mutat be.

Itt a Földön mindnyájunknak ugyanaz a sorsunk. Az emberek szíve gonoszsággal és bolondsággal van tele életük során, és amikor meghalnak, csatlakoznak a holtakhoz (5. vers).

A gondolat, hogy a halál mindenkit utolér, nem elkeserítő dolog Isten fiai és leányi számára, mert a halál az ellenségtől származik és legyőzetik (1Kor 15:26). „Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége” (6. vers). Ezért minden napon tudatosan Istenért kell élnünk. Az életet nem valamilyen örömteli elképzelésként kapjuk ajándékba, de békességben és örömben kell élnünk Isten jövetelére várva. Példa erre a házastársi kapcsolat: „Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek mindennapjaiban” (11. vers). Ha Isten szeretetében élsz, otthonod, munkád, tanulmányaid és napi cselekedeteid a Menny egy kis darabját hozzák a Földre.

A megértéshez és mérlegeléshez bölcsességre van szükség (19. vers).  A bölcsesség azonban nem csak értelmi képességeket, tudást jelen, hanem erkölcsi nagyságot is. „Az igazi vezető…  értelmes szívért imádkozik, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között” (E. G.  White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 21. oldal).

„Uram, kérlek segíts, hogy különleges módon érted élhessek, a mennyei bölcsességet keresve, és add, hogy napjaim percei egy kis bepillantást engedjenek a Mennybe! Ámen.”

Emmanuel Oliveira Guimarães
a Közép-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Prédikátor könyve 8

Miután Salamon bemutatta az élet igazságtalanságát és kuszaságait, egy olyan alapelvet állít fel, amelynek segítségével megtanuljuk, hogyan álljunk meg biztosan a nehéz időkben.

Azzal a kijelentéssel kezdi, hogy a bölcsesség fölötte áll minden másnak, amivel rendelkezhetünk. A bölcs ember értelmezni tudja az élet tapasztalatait, különbséget tud tenni a nehézség és a jóságosság, a jelenlegi kultúra és a jó keresztény erény között. Ezért tanácsolja, hogy „a király parancsát meg kell tartani”. A szolgának igaza lehet, de nem bölcs lépés szembeszegülni a királlyal, ha nem feltétlenül szükséges. Ha békességben és biztonságban szeretnénk élni, akkor fontos engedelmeskednünk Isten törvényeinek, de az ország törvényeinek is.

A bölcs ember tudja, mikor beszéljen és mikor hallgasson. Ismeri a helyes módszereket és eljárásokat, és alkalmazza is azokat. Felismeri a lehetőségeket, és él azokkal, amikor észreveszi azokat. Mindennek van helye és ideje.  Emberi természetünkben azonban van egy olyan korlát, hogy nem tudjuk megjósolni, minek következtében mi fog történni, és ez bizony nyugtalanságot okoz.

A 8. vers azt mondja, hogy élet véget érhet bármely pillanatban, mert: 1) senki sem tudja a másik embert életben tartani, 2) a halál Isten ellenőrzése alatt áll, 3) amikor a nagy küzdelemről van szó, egyetlen földi hatalom sem tud rajtunk segíteni, csak Isten.

Salamon a saját tapasztalatából merít: aki rosszat tesz embertársának, önmagát teszi tönkre. Én is láttam rossz embereket, akik távol álltak Istentől, de mégis dicsőítették őket, amikor meghaltak, azonban idővel elfelejtették őket.

Napi tevékenységeinknek van egy célja, jellemünk épülését és formálását szolgálja. Ezért az ember ne legyen bölcs a maga szemében, és ne higgye, hogy képes megérteni Isten tetteit. A helyes magatartásunk Isten előtt ez legyen: „Fogadjuk el az ajándékokat, amelyeket Ő ad, és használjuk fel azokat az Ő szolgálatára.”

„És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (Jel 15:3-4).

„Drága Istenünk! Te hatalmas vagy és a Te Fiadban való ajándékod által fiaiddá és lányaiddá tettél bennünket. Uram, minden nap szükségem van a Te jelenlétedre. Vezess engem, hogy a jót cselekedjem, és ne önmagamra támaszkodjak! Kérlek, maradj közel hozzám! Ámen.”

Hugo Valda

a Bolíviai Unió titkára

Dél-amerikai Divízió

Mai szakasz: Prédikátor könyve 7

Isten bölcs életvitelre tanította fiait és leányait, hogy éljenek az élet adta lehetőségekkel.

Sokan a hírnévben és gazdagságban keresik az élet értelmét, azt hiszik, az örökre megtartja őket; és elfeledkeznek arról, hogy a dolgok nem örökéletűek, csak egy pillanatig tartanak, akár a parfüm illata, mely a használat után nagyon hamar elillan (1. vers).

Aki valóban tudja, hogyan kell az Istentől kapott bölcsességgel élni, megpróbálja visszatükrözni, fájdalmak és könnyek között is (4. vers) az élet értelmét. A csapások emlékeztetnek arra, hogy az élet rövid, és bölcsen kell élnünk, hogy jellemünk fejlődjön. Nehéz időkben többet megtudunk Istenről, mint a boldog időkben.

A bölcsesség képes befejezni, amit mi elkezdtünk (8. vers), ehhez munkára, türelemre és önfegyelemre van szükség. Isten műve a férfiak és nők teljes helyreállításával végződik majd, amikor az Úr Jézus visszatér.

Óvakodnunk kell, nehogy azt gondoljuk, hogy már minden tudunk, amit tudnunk kell (Jel 3:17). Ahogy a bölcs ember mondta: „Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, éntőlem a bölcsesség távol vala.” (23. vers). Ha bölcsességre törekszünk, a mennyei bölcsességet is keresnünk kell.

A bölcs szerint van, ami rosszabb a halálnál; mégpedig a csalfa feleség (26. vers).  Aki azonban igyekszik jó lenni és hallgat az Úrra, az nem esik el és megmenekül.

Isten tanácsol minket igéjében, hogy kiegyensúlyozottabb és jobb életet élhessünk (16. vers).

Ha követjük ezeket a szavakat, és tiszteljük Istent (18. vers), akkor felkészülhetünk, hogy az Ő jelenlétében éljünk az örökkévalóságon át.

„Atyám, szeretnék jó lenni, és kiegyensúlyozottabb, jobb életet élni, de ehhez nagy szükségem van a Te segítségedre. Kérlek segíts nekem! Ámen.”

Eliezer Junior 
az Észak-Kelet Brazil Unió titkára

Fordította:Csala Beáta

Mai szakasz: Prédikátor könyve 6

Ebben a fejezetben megérthetjük, amire Salamon itt ismét emlékeztet minket, és amit a Prédikátor könyvében végig hangsúlyoz.  Minden hiábavalóság.

Isten az Ő kegyelméből teljesíti az emberek minden vágyát, alkotóképességet ad nekik, tehetséget a fejlődésre és a boldogulásra, ám ők mindeme törődés birtokában sem lesznek soha képesek teljesen élvezni, amit kaptak.

Sőt, ha az emberek elutasítják Istent, e földi életük csupán az anyagi javak, mulandó dolgok megszerzésére irányuló kimerítő hajsza lesz. S ha elérték céljukat, valami újabbat akarnak megszerezni, és ez így folytatódik újra meg újra. Nem veszik észre, hogy ez egy  rövid és nagyon is véges élet.

Mint Isten fiainak és leányainak óvatosnak kell lennünk, hogy mit fogadunk el, akár a családban ajándékot, lehetőségeket, anyagi javakat, vagy pénzösszegeket, akár céllal adják, akár nem, ezekbe vethetjük bizalmunkat. Végül könnyen elfeledkezhetünk arról az Egyetlenről, akitől, valójában kaptuk mindezt.

Ezért arra hívlak most benneteket, hogy örömmel és hálaadással éljünk mindazzal, amit Istentől kaptunk. Bármit teszünk, vagy mondunk, mindenen legyen látható szép életünk alkotójának, tervezőjének, Istennek a kézjegye!

„Drága Uram, azt akarom, hogy mindem cselekedetem középpontjában Te légy. Minden a Te akaratod szerint legyen, és ne az enyém szerint! Valóban így gondolom Uram. Ámen.”

Gilberto Urcia Alberca
a Dél-perui Unió titkára
Dél-amerikai Divízió

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Prédikátor könyve 5

A mai fejezet az anyagi javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről, amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre.

Az első tanács így hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat, és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az ostobák adománya.

A második figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers – új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.

A harmadik figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható, hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk ajándékát. 

„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”

Cicero Ferreira Gama
a Kelet-brazíliai Unió titkára

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Prédikátor könyve 4

A Prédikátor könyvének 4. fejezetében Salamon király tanácsaival folytatjuk. A fejezet három részre tagolódik:

Elnyomók és elnyomottak

Salamon kifejezi szívének fájdalmát, amikor elnyomók miatt szenvedő elnyomottak állapotát látja. A szenvedők bánkódtak a saját állapotuk felett, és nem volt vigasztalásuk, majd irigység ébredt bennük azok iránt, akik sikeresek voltak.

Az egység fontossága

A király egy másik ostoba dolgot is látott, mégpedig azt, ahogy egy ember egymaga próbált meg több forrásra szert tenni. Ezután hangsúlyozza az egység értékét a több és jobb eredmény elérése érdekében. Ha az egyik elesett, a másik felsegíthette, az egységük erősebbé tette őket.

Ifjúság és bölcsesség

A király annak leírásával zárja a fejezetet, hogy egy ifjú mennyivel értékesebb a bölcsességéért, mint egy király, aki nem fogad el semmilyen tanácsot. Az emberek természetes módon az ifjút követnék az éleslátása és bölcsessége miatt.

„Uram, segíts, hogy ne legyek irigy a sikeres emberekre, és ne hagyd, hogy mindent egyedül próbáljak meg elérni! Végül, de nem utolsó sorban, segíts felismernem és követnem a valódi bölcsességet! Ámen.”

Bolivar Alaña
a Chilei Unió titkára
Dél-amerikaiDivizíó

Fordította: Kóczián Károly