Mai szakasz: Ézsaiás 11

Az első vers Isai vesszőszálára utal és a virágszálra, amely gyökereiből hajt ki. Jézus úgy azonosítja magát, mint „Dávidnak ama gyökere és ága” (Jel 22:16). Ez a rész Krisztus leírása mint igazságos király, aki egykor uralkodni fog, betöltve Dávidnak tett ígéretét, hogy felállítja trónját örökké (2Sám 7:13).

Ézsaiás azt mondja, „Isai gyökere” „népek zászlója” lesz. Úgy tekintünk Jézus keresztjére, mint Isten zászlajára vagy lobogójára lelkünk ellenségével szemben. „Mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt” (Ézs 59:19).

Ézsaiás így folytatja: „eljőnek a pogányok” (10. vers). Nézzük ezt az első angyal üzenetének fényében, miszerint el kell vinnünk az evangéliumot „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6). „Misszionáriusok csoportjai pogány földeken hasonlók a zászlókhoz, amelyek irányítják azokat, akik az igazság világosságát keresik” (Próféták és királyok, 375. o.). Magasztaljuk Istent a misszionáriusokért! Az evangélium mindannyiunké – zsidóé és pogányé egyaránt! De nem áll meg itt. A vers így zárul: „az Ő nyugodalma dicsőség lészen.” Egy próbákkal és nehézségekkel teli világban, a keresztény nyugodalma „egyedül Krisztusban rejlik. Ha az Ő szelíd lelke van bennünk, békét és örömöt találunk Benne.” (Az Idők Jelei 1885.12.17.).

Isten azt tervezte a babiloni fogságból hazatérő maradék számára (11. vers), hogy bizalmukat Belé vetik, és felkészítik az egész világot a Messiás eljövetelére. Isten békét ígért nekik, ha így cselekszenek. Elbuktak. Tanuljunk ebből, és helyezzük bizalmunkat Istenbe, amikor mi, a lelki Izrael felkészítjük a világot az Ő második eljövetelére.

Olyan hely készíttetik nekünk, ahol a farkas a báránnyal békében lakozik, a leopárd a kecskegida mellett pihen, és ahol a gyermek sértetlenül együtt játszik a borjúval és oroszlánnal (6. vers). Képzeljük el a mennybéli oroszlánokat, amint füvet legelnek akárcsak az ökör (7. vers)! Egy olyan hely, ahol nem kell félni semmilyen bántódástól (9. vers). Mentes minden erőszaktól és gonoszságtól. Egy örök, dicsőséges hely lesz a nyugalom és élet számára (11.  vers).

Ima: „Urunk, segíts, hogy zászlód legyünk, lobogód és nagyköveted! Köszönjük ezt a bepillantást a mennybe. Tarts meg minket hűségben, amint várakozunk e dicsőséges napra! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Ézsaiás 10

Ebben a fejezetben folytatódik a 9. fejezet második felének témája.  Az első „jaj” Isten népének isteni megítéléséről szól, amiért nincsen igazságosság; meglopják és megalázzák a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Istennek jogában áll népét megítélni.

A második „jaj” (5-6. vers) Asszíriának szól. Először azt látjuk, hogyan lesz Asszíria büntetőpálca Isten népe ellen. Majd a büszke asszír király kérkedését olvashatjuk, amint azzal dicsekszik, hogy az ő vezetői és istenei a legnagyobbak, és terveket sző Júda teljes elpusztítására (7-11. vers). Ezért az Úr megbünteti Asszíriát önteltsége miatt (12-19. vers). Istennek jogában áll minden nemzetet megítélni.

Hogyan állíthatjuk azonban, hogy Asszíria eszköz lesz Isten kezében népe megbüntetésére (5-6. vers)? Az asszírok nem voltak tisztában vele, hogy Isten használni fogja őket. Mivel engedték, hogy Sátán lelke töltse be őket, Isten most visszavonta óvó kezét, és megengedte Asszíriának gonosz tervei kidolgozását. A remény a 20. versben köszönt ránk ismét, amely biztosít arról, hogy a maradék, amely „Izrael egyetlen Szentjéhez” ragaszkodik, visszatérhet majd (21. vers).

A fenyítésre való reagálásunk szívünk állapotát tükrözi. Megkeményedhet tőle a szívünk (2Móz 7:22), vagy Istenhez való megtérésre vezethet (21. vers). Ez a „maradék” megérti, hogy a kegyelmes Isten arra vágyik, „hogy megelevenítse az alázatosok lelkét, és megelevenítse a megtörtek szívét” (lásd Ézs 51:15).

Láthatjuk Isten ítéleteinek irgalmas célját. A fogságba hurcolt emberek között „voltak, akik hűségesek maradtak Istenhez, és olyanok, akik megalázták magukat Őelőtte. Általuk Asszíriában élők sokaságával ismerteti meg jellemének szépségét, és Törvényének jótékonyságát.” (E.G.White Próféták és királyok).  Képzeljük csak el, amint a mennyben egy asszír így szól a maradék egyik tagjához: „Miattad vagyok itt. Fogoly voltál a hazámban, de megismertettél a szerető Istennel.” Ez az izraelita fogoly, a kis szolgálóleányt juttatja eszünkbe, aki megosztotta hitét a pogány hadvezér feleségével és ennek köszönhetően Naámán megtalálta gyógyulását Istenben.  Pállal együtt így kell kiáltanunk: „Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő útjai!” (Róm 11:33).

Imádság: Uram, kérlek, segíts, hogy szavaim és tetteim ma Jézus ismeretére vezethessenek másokat. Ámen

Lloyd és Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ézsaiás 9

Ézsaiást bánat emésztette. Az északi királyság, Izrael lelki sötétsége vezetett a Galilea környékén élő nép babiloni fogságához (1. vers).  A próféta mindamellett látott egy eljövendő napot, amikor a sötétség árnyékát „nagy világosság” és öröm váltja majd fel (2-3. vers) amikor Jézus, „a világ világossága” pontosan azokat a helyszíneket tiszteli meg jelenlétével (Mt 4:15-16).

Ezután Ézsaiás a legcsodálatosabb, legkifejezőbb és örömtelibb szavakban tör ki, melyek így kezdődnek: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk…” Azért kell ezt hallanunk, mert azonnal visszakerülünk a bűnterhes világba, ahogy Ézsaiás a Samáriának és Efraimnak nevezett északi királyság végét leírja.  Többszöri figyelmeztetésre sem tértek vissza az Úrhoz. Isten szeretetének és kegyelmének karja mindezek ellenére további ítéletekben „még felemelve van” (12, 17, 21. vers), remélve, hogy visszatérnek hozzá. Ézsaiás a főembereket és a hamis prófétákat teszi felelőssé, akik tévútra vezették a népet (14-16. vers).  A fejezet hátralévő részét leginkább a következő szavakkal jellemezhetjük:  „Az önzés végül felemészti önmagát” (SDABC, 4. kötet 149. oldal).

A történelemben számtalanszor előfordult, hogy a sötét napokat nagy öröm követte, mint e fejezet elején. Mint amikor azon a keserű, sötét napon a tanítványok sírjába fektették Jézust, csakhogy később nagyon megörvendeztesse őket, hogy Mesterük valóban él!  Ahogy az adventista úttörők csalódtak 1844. október 22-én, hogy majd örömmel töltse el őket, amikor megértették, hogy Dániel könyve 7. fejezetének 13. verse nem Jézus Földre jövetelének időpontját, hanem a mennyei szentélyben végzett végidei szolgálatának kezdetét jelöli. Milyen jó hír! Hamarosan elragadtatunk a „halál árnyékának” völgyéből, e haldokló világból (2. vers)!

Mi is keserű bánatot éreztünk, amikor egy kislányt akartunk adoptálni, ám édesanyja meggondolta magát, így le kellett mondanunk az örökbefogadásról. Aztán hat hónappal később bánatunk örömre fordult, amikor egy újszülött kisfiút a karjában tartó bíró előtt ültünk, és ezt hallottuk tőle: „Most már végleg az önöké”, és azt is tudtuk, hogy egy másik, csodával határos módon fogant gyermekünk is születik hamarosan!

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy még mindig az „örömnek kenetét” kínálod a „gyász” helyett (Ézsa 61:3). Kérünk, tölts meg szereteteddel, és a Te dicsőségedre használj minket! Ámen.

Lloyd és Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ézsaiás 8

Andrewnak (András) neveztük el fiunkat a tanítvány után, aki szólt testvérének, merre található Jézus, a Messiás (Jn 1:40-42). Idősebb leányunkat Susannának (Zsuzsanna) neveztük el, aki egy volt a „sok asszony” közül, akik anyagilag is támogatták Jézus és tanítványai élelmezését (Luk 8:3). Harmadik gyermekünket Rebekah Joy-nak neveztük el.(A „joy” angol szó magyar jelentése: öröm.) Örömnek, mert a kislány érkezése kellemes meglepetés volt késő-harmincas éveinkben, és Rebekának, mert házasságunkat is mindig ugyanolyan csodának tartottuk, mint amikor Ábrahám szolgája, imájára válaszul rátalált Rebekára (1Móz 24. fejezet).

Ézsaiás Ámós fia volt (Ézs 1:1; 2Kir 19:2). Édesanyja nevét nem ismerjük. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy héber szülei jól ismerték fiuk nevének jelentését: „Jahve megment”. Ézsaiás feleségéről mindössze annyit tudunk, hogy „prófétaasszony” volt (Ézs 8:3). Első fiukat Seár-Jásubnak nevezték (7:3), ami azt jelenti: „a maradék visszatér”. Második fiuk neve „siess zsákmányra és gyorsan prédára” volt (8:1, 3), ami azt jelenti, hogy az asszírok eljönnek és kifosztják Izraelt és Szíriát, mert szembeszálltak vele (4. vers).

Ez a fejezet ígéreteket is tartalmaz. „Isten van mivelünk!” (10. vers) Akik az Úrban bíznak, azoknak „Szenthely” lesz, de akik nem bíznak benne, azoknak botránykő (14. vers). Azok, akik „várják az Urat”, buzgón fogják keresni Őt (17. vers). Ám azok szemét, akik nem szentelték szívüket teljesen Krisztus uralmának, az „ismerős lelkek” csábításának veszélye fenyegeti (19. vers), és fülüket pedig az, hogy hamis próféciákra hallgatnak. Lelkivilágukat a Bibliától idegen érzelmek befolyásolják majd.  A Biblia határozottan, világosan kijelenti, hogy a halottak nem tudnak semmit (Préd 9:5-8). Ézsaiás 8:20 kihangsúlyozza az Isten ígéreteibe vetett feltétlen bizalom fontosságát. Érdemes ezt az igét kívülről is megtanulni.

Imádság: „Kérünk, segíts, hogy neked engedelmeskedjünk, beléd vessük bizalmunkat és erőt nyerjünk Tőled, hogy méltán neveztethessünk Terólad! Újíts meg minket Igéd által, és kérünk, változtass meg minket miközben folyton Rád tekintünk! Ámen”

Lloyd és Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ézsaiás 7

Júda királya, Akház inkább szövetséget kötött Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten megoltalmazza az országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát Júdában, Izrael királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és háborút indítottak Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket állítsák királynak Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak az erdő fái reszketnek az erős szélben (2. vers).

Ézsiás ezt az üzenetet vitte a rettegő népnek: „Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett Szíria és Izrael királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával zárul, hogy a jövőben még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).

Megdöbbenünk azon, mennyire nem volt hite Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9. vers), és arra szólítja fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így gondolkodott magában: „Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”

Vajon mi mennyire különbözünk Akháztól? Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld 3:5)? Jeruzsálem népéhez hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik miatt reszketünk a félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi gondok, egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és veszteség idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot a reményre?

De igen! Halleluja! Az eljövendő Messiásba vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).

„Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« - »És életeden át tartson erőd!« (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999 , Advent Kiadó. 95. oldal.)

Bizony, jövel Uram, Jézus!

Lloyd and Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Mai szakasz: Ézsaiás 6

Uzziás király büszke volt teljesítményeire, és úgy gondolta, hogy nem tartozik számadással senkinek sem. Egy napon vakmerően bement a templomba, és olyan szertartást végzett, amit csak papoknak volt szabad végezni. Amikor a papok megdorgálták, dühös lett. Azonnal lepra sújtotta őt (2Krón 26:16-21).

Uzziással ellentétben Ézsaiás prófétát a templom előcsarnokának egy eldugottabb részében láthatjuk, mint aki nem érzi magát méltónak arra, hogy bemenjen. Hogyan lehet biztos Isten elhívásában, hogy figyelmeztesse a büszke, makacs, és vakmerő vezetőket, például a királyt? Az ilyen merészség veszélyes. Ahogy ezek a gondolatok forogtak az agyában, Ézsaiás látomásba ragadtatik és úgy tűnik, mintha a templom falai felemeltetnének. Amit lát az több a földi templom szentek szentjénél. A mennyei tróntermet látja, ahol a királyok Királyát körülveszi a mennyei lények kórusa, amely azt énekli, hogy „Szent, szent, szent” (3. vers).

Saját bűnösségétől és népének gonoszságától vádoltatva, Ézsaiás így kiált fel: „Jaj nékem!” Azon csodálkozik, hogy hogyan élhette túl azt, hogy a világmindenség Urát, a „Seregek Urát” látta (5. vers). Aztán egy angyal parazsat vesz az oltárról és Ézsaiást arról biztosítja, hogy bűnei megbocsáttattak. A próféta hallja a kérdést: „Ki megy el?” Így válaszol: „Itt vagyok, küldjél el engemet” (8. vers).

Ézsaiásnak – 60 éves szolgálata alatt, amikor ellenállással, próbákkal és üldöztetéssel találkozott – csak arra volt szüksége, hogy erre a látomásra emlékezzen. Látta a mennyei Királyt! Mi most csak hit által látjuk Őt, de egy napon majd szemtől szembe találkozunk!

Biztosan voltak olyan időszakok, amikor Ézsaiáshoz hasonlóan, mi is méltatlannak éreztük magunkat. Érezted már úgy magadat, hogy a misszió területén vagy szülőként, házassági tanácsadóként, esetleg békéltetőként egy rakás kudarc vagy? Aztán Isten millió útja közül egy bibliai ígéret, egy bátorító szó vagy valamilyen kedvesség révén újra bátorságot kaptál ezt mondani: „Itt vagyok, küldjél el engemet?”

Ima: „Bocsáss meg és újíts meg bennünket Urunk, hogy másokat bátorítani tudjunk, hogy türelmesek legyünk, hogy szeressük Jézust, hogy hálásan megtartsuk parancsolataidat. Egyedül Te vagy méltó. Szemünket hit által Reád szegezzük, hamarosan visszatérő Királyunk. Ámen.”

Lloyd and Sheila Schomburg

lelkészházaspár

Kentucky-Tennessee Egyházterület

Mai szakasz: Ézsaiás 5

     Sheila: Ebben a fejezetben az „Úr szőlője” Izráel „házát” illetve nemzetét jelképezi (7. vers). A kétfajta szőlő a 2. versben (jó és vad) Kenneth Cox-ot juttatja eszembe, amikor arról beszélt, hogyan viszonyult a különböző hozzáállású emberekhez, akik az előadásaira jöttek. 

     Lloyd: Igen. Azt tanácsolta, hogy legyünk bölcsek az éretlen szőlőkkel kapcsolatban. Más szóval, ha valaki vitatkozik és ellenségesen viselkedik, akkor csak legyünk barátságosak vele és imádkozzunk érte, hagyjuk, hogy a Szentlélek juttassa el arra a pontra, amikor érdeklődés ébred benne, és végül érett szőlővé válik.

     Sheila: Ézsaiás egy jó képességű prédikátor, aki tudja, hogyan használjon olyan találó illusztrációkat, mint a szőlőskert példája (1-7. vers). A 4. versben felteszi a kérdést: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?” Elgondolkodtatja hallgatóságát, akik ráébrednek, hogy nem Isten az oka annak, hogy a nép ilyen helyzetben van, hanem annak az eredménye, hogy az emberek (szőlő) nem növekednek az Úr elvárása szerint! Megtörték Istennel kötött szövetségüket (2. Móz. 24:3, 7).  

     Lloyd: Igen, Jézus is elszomorodott engedetlenségük miatt, ami oda vezetett, hogy elutasították Őt (Mt. 23:37-38). Mennyei Atyánk is bizonyára nagyon szomorú, hisz a világ próbaideje is hamarosan lejár (2Pt 3:9). A Jelenések Könyve 3:19 azt mondja, hogy Isten ma is rendreutasítja és megzabolázza azokat, akiket szeret. Még a hét „Jaj”-t is, amiről itt olvashatunk, a mennyei szeretet megnyilvánulásaként értékelhetjük, ami azt mutatja be, hogy hogyan ne cselekedjünk!

     Sheila: Így van. Hálás vagyok a szüleimnek, akik figyelmeztettek, hogy meg se kóstoljam a „részegítő” vagy alkoholos italokat (11. és 22. vers)!

     Lloyd: Én is! Egyébként jó 50 évvel Ézsaiás halála után Dániel olvashatta ezeket a figyelmeztetéseket. Mint babilóniai fogoly, Dániel határozottan eltökélte, hogy nem eszik és nem iszik a király asztaláról (Dán 1:8). Ahelyett, hogy learatnánk annak következményeit, hogy nem tartjuk meg a Seregek Urának törvényét és visszautasítjuk Izrael Szentjének beszédét (24. vers), ami után pusztulás várna ránk (26-30. vers), azok közé tartozhatunk, akiket így ír le Jel 14:12: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

„Drága Jézusunk, tölts be Szentlelkeddel, és adj erőt és bátorságot, hogy elforduljunk azoktól a dolgoktól, amelyek megakadályoznának bennünket abban, hogy szoros közösségben Veled járjunk! Ámen.”

Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee Egyházterület

Fordította: Liebhardt László