Júda királya, Akház inkább szövetséget kötött
Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten megoltalmazza az
országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát Júdában, Izrael
királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és háborút indítottak
Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket állítsák királynak
Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak az erdő fái
reszketnek az erős szélben (2. vers).
Ézsiás ezt az üzenetet vitte a rettegő
népnek: „Ne félj, ne lágyuljon meg a
szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett Szíria és Izrael
királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával zárul, hogy a jövőben
még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).
Megdöbbenünk azon, mennyire nem volt hite
Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9. vers), és arra szólítja
fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így gondolkodott magában:
„Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”
Vajon mi mennyire különbözünk Akháztól?
Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld 3:5)? Jeruzsálem népéhez
hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik miatt reszketünk a
félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi gondok,
egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és veszteség
idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot a
reményre?
De igen! Halleluja! Az eljövendő Messiásba
vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért
ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi
azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny
legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé
én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de
bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).
„Az előttünk
levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a
múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« - »És életeden át tartson erőd!« (5Móz
33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni.
Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a
megpróbáltatások arányában kapunk erőt.”
(Ellen G. White: Jézushoz vezető út.
Budapest, 1999 , Advent Kiadó. 95. oldal.)
Bizony, jövel Uram, Jézus!
Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee
Egyházterület
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése