Ézsaiás a lázadás általános
problémáinak leírásával kezdi ezt a fejezetet, legyen az akár sátáni, akár
emberi eredetű (1. vers). Júdából sokan kerestek Egyiptomban menedéket Isten,
vagy Ézsaiás megkérdezése nélkül (2. vers). Ez volt a szokásuk, bármi gondjuk
adódott, mindig Egyiptomtól várták a megoldást.
Az ötödik versben
Ézsaiás arról szól, mi az általános következménye annak, ha az emberek Isten
megkérdezése nélkül cselekszenek: mindig bajba kerülnek. A hatodik és hetedik
versben a próféta Egyiptom segítségének hiábavalóságáról beszél. Ézsaiás ezután
rámutat arra, amit Isten fog tenni a jövőben.
Isten válasza arra vonatkozik, amit a próféta napjaiban élő emberek
tettek, és amit sátán tett mennyei lázadása során. Ezért Ézsaiás Júda
vétségeinek gondos feljegyzését kívánja (8. vers). Hozzáállásuk általában
ugyanaz, mint Luciferé: „Mert pártütő nép
ez, hazug fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr törvényére” (9. vers). Azt mondják a prófétáknak, hogy ne
lássanak, és ne szólják az igazat, hanem kedvük szerint valókat szóljanak, és
térjenek ki az útjukból (10-11. vers). Isten Igéjének általános elutasítása
tapasztalható (12. vers).
Ha valaki nem az
Úrban bízik, akkor óhatatlanul a zsarnokság urára támaszkodik, és ennek
eredménye az ingatagság . Hirtelen tör rá az összeomlás (13. vers). A gonoszok
vége megegyezik sátánéval (14. vers). Ézsaiás e probléma megoldására is
rámutat: „a megtérés és a megnyugvás
megmentene benneteket, a csöndesség és a bizalom erősségetek lenne” (15. vers).
Csak egy a gond: „De ti nem akarjátok.”
Isten legnagyobb
problémája az Univerzumban egy gonosz akarat létezése. Ez minden rossz eredetének
gyökere. Ézsaiás úgy mutatja be kortársait, mint akik saját erejükben bíznak:
lovakon fognak menekülni, ha rájuk tör az ellenség (16. vers), de Isten azt
mondja, hogy azok az üldözők gyorsak lesznek. Ézsaiás bemutatja Isten jellemét,
mennyire szeretne kegyelmes lenni velük, és megkönyörülni rajtuk. Áldottnak
nevezi azokat, akik az Urat várják (18. vers). Majd felvázolja mi vár azokra,
akik Istenben keresnek menedéket és Belé vetik bizalmukat (19-26. vers).
Ézsaiás láthatta a maradékot, a mennyei Jeruzsálem majdani lakóit, akik már nem
sírtak többé (19. vers), mert Isten meghallgatja kiáltásukat. Meglátják a
tanító Jézust újra eljönni : „nem kell
többé elrejtőzködi tanítóidnak, hanem szemed tanítódra nézhet! (20. vers).
Krisztus eljövetele
előtt Isten fogja irányítani népét: „Ez
az út, ezen járjatok!” (21. vers). Ez azt jelenti, hogy az emberek
elhagyják bálványaikat és visszatérnek Isten parancsolataihoz (22. vers). A
maradéknak bőségesen lesz élelme és vize az Úrtól (24-25. vers).
Második eljövetelekor
az Úr begyógyítja az összes sebet, és a megváltottak testét halhatatlanná teszi
a feltámadáskor (26. v.). Az Úr lesz az igazságosság
napja, hétszer fényesebb, mint a Nap, és ereje a megváltottaknak nem fog
ártani.
Ézsaiás ezután a
gonoszok állapotáról szól azon a napon: „Íme,
az Úr neve jön messziről”. Krisztus, a harcos Messiás jön lakhelyéről, a
Mennyből. Nem nehézfegyverzettel harcol, hanem megemésztő tűzzel (27-33. v.).
Míg a gonoszokat rostájában rázza, és elpusztítja az Úr, a maradék Ézsaiás
leírása szerint biztonságban lesz, fölzendül énekük, és szívük örvendezik (29.
v.).
Drága Istenünk! Add, hogy második eljöveteledkor
feltámadjunk és megújíttassunk a Te szavad által! Kérünk, gyógyíts is meg
minket! Hadd örvendezzünk az Úr hegyén, a mennyei Sion-hegyén zenével és
énekkel miközben tanúi lehetünk, amint a
harcos Messiás eltöröl minden gonoszságot, hogy helyet készítsen egy teljesen
új teremtésnek. Ámen.
Koot
van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította:
Csala Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése