Ézsaiás még nem fejezte be
gondolatmenetét a végidőről. Utoljára sátánról, a menny kivetett népéről és a „börtönbe
egybegyűjtött” földi uralkodókról beszél, akik a körülmények, illetve a sír
foglyai lesznek egy évezredig, majd „sok napok után meglátogattatnak” amikor Isten végrehajtó ítélete
során elpusztulnak (24:22). Utána az Úr „uralkodik
Sion hegyén” (24:23).
Ézsaiás annyira izgatott, hogy mindjárt egy hálaimával nyitja a 25. fejezetet. Elmondja, hogy mennyire lenyűgözte őt Isten terve, mely öröktől fogva létezik (1. vers). Ézsaiás látta a világ városait, amint halmokká lesznek, az erődítmények romokká, és ezek a helyek nem léteznek többé, és sosem fognak újjáépülni (2. vers).
De az erősek dicsőíteni fogják az Urat még abban az időszakban, és még a pogány népek is el fogják ismerni az Urat és imádni fogják Őt (3. vers). Dániel 12:1-ben említett nyomorúság idején Isten lesz az „erőssége (...) a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom” és "árnyék a hévség ellen" (4. vers). Az Úr legyőzi a pogányokat, és elnémítja az éneküket (5. vers). Sionban pedig ünnepi lakomát tart a megváltottaknak (6. vers). Minden (megváltott) ember hivatalos az ünnepre és Ézsaiás látta mindazokat a jó dolgokat, melyek ott lesznek, például mustot, egyenesen a Teremtőtől.
Ez a feltámadás, amiről Dániel beszél (12:1-2). A feltámadottak érkezése a mennyei Sion hegyére az új Jeruzsálembe azt jelenti, hogy a halál eltöröltetett: „elveszti a halált örökre” (8. vers). A megmentettek a mennyben meg fogják keresni a szeretteiket, de ha nem találnak valakit, akkor a millenium alatt meg fogják érteni, hogy miért. És akkor Isten letörli a könnyeket (Jelenések 21:4). A Jelenések könyve 3. fejezetének 21. verse azt is kijelenti, hogy aki elfogadta a megváltást, „megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem.”
Nincs olyan földi király, aki megengedte volna, hogy a népéből bárki is a trónján ülhessen vele. De Jézus még az ünnepély előtt „népe gyalázatát eltávolítja az egész földről” (8. vers). Abban az időben a megváltottak ezt fogják mondani: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (9. vers).
Az Úr keze ott fog nyugodni a hegyen (egyes próféták szerint a Sion hegyén). Ézsaiás körültekintett és látta, hogy Moáb népe megerősödött azokban a napokban, de ez a látványosság nem fog örökké tartani (10. vers). Az Úr le fogja dönteni Moáb büszkeségét és véget fog vetni a trükközésnek, melyel Moáb úgy elterjeszti a bűnt a földön, mint ahogy az úszó kitárja a karjait, mikor úszik (11. vers). Moáb városainak erődített falait lerontja, megalázza, a földre, porba dobja (12. vers). Jézus eljövetelekor a bűn minden formája eltöröltetik. Ézsaiás megemlíti még Lucifert és a követőit is: ők nem fognak létezni többé.
Szerető Istenünk! Ézsaiás vágyat ébreszt bennünk az iránt, hogy végre megszabadíts, és elvigyél bennünket magaddal, hogy részt vehessünk a csodálatos ünnepélyen, a Sion hegyén. Biztosíts minket, hogy ott leszünk azon a nagy eseményen! Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Fordította:
Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése