Mai szakasz: Ézsaiás 26

Ebben a fejezetben Ézsaiás a végidőről a mennyei Sion kórusára irányítja a figyelmet. A kórus arról énekel, milyennek látja az új Jeruzsálemet ahhoz képest, amilyennek a földi várost ismerték (1. vers). „Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt” (1. vers). Mivel Mózeshez és Énokhoz hasonlóan néhányan már a Mennyben vannak, ők fogják az alábbi éneket énekelni a feltámadottaknak, amikor Jézussal megérkeznek a Földről a felhőben: „Nyissátok fel a [jeruzsálemi] kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép” (2. vers). Ez a hűséges nép, mely feltámadt, és most érkezik; „a hűség megőrzője” (2. vers).

Az igazak szívét megőrzi az Úr békességben a vég idején, még mielőtt felmennénk a Mennybe (3. vers). A szélsőséges körülmények között is bíznak az Úrban. A bizalom oka pedig nem más, mint az, hogy az Úr az örökkévaló kőszikla. Krisztus a kőszikla Dániel látomásában, melyben összetörte a királyságokat és betöltötte az egész földet. Ez fog történni Jézus második eljövetelekor, amikor Krisztus a porba dönti a királyságokat (5. vers). A korábban elhagyott igazak pedig lábukkal tiporják őket (6. vers).  

A Mindenható egyengeti az igazak ösvényét (7. vers). Uruk ítéleteinek ösvényére vártak (8. vers) és egyedül Isten nevének dicsérete volt lelkük vágya (8. vers). Ézsaiás is ebbe a csoportba sorolja magát, mely a mennyei Sion felé tart. Elmondja, hogy éjjelente a lelke Isten után vágyik, és a bensője szorgalmasan keresi Istent (9. vers).  Mivel Isten ítélete elérkezik a Földre, az ott lakók megismerik az igazságot (9. vers). Ellenben, miközben az igazak tanulnak az Isten tetteit látva, a bűnösök nem értik meg, és nem látják az Úr dicsőségét (10. vers). Ez a lelki vakság!

Ézsaiás azt mondja, hogy a bűnös is látni fog, de megszégyenül (11. vers). Belső átalakulás kell, különben a végrehajtó ítélet idején végül elégnek. Ézsaiás mindezt látta a látomásban, és honvágy ébredt benne a Menny iránt. Szeretett volna ott lenni, és mondani: „Te adsz nékünk békességet” (12. vers). Ézsaiás letérdel és így imádkozik: „urak parancsoltak nékünk kívüled”, majd hozzáteszi: „de általad dicsőítjük neved” (13. vers). Rámutat végül a halálra: „A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl" mivel Isten büntette meg őket” (14. vers). Ézsaiást annyira betöltötte Isten ereje, hogy térden állva könyörög a népéért.

„Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait” (15. vers). Ez azt is jelentheti, hogy az új föld nagyobb lesz. De azt biztosan tudjuk, hogy a második eljövetel előtt a hűségesek bajban lesznek (16. vers). A szorongás ideje hasonló ahhoz, amikor egy nő vajúdik, tehát a korábbi kilenc hónap azt jelenti, hogy a vész ideje talán 9 hónapig fog tartani? (17. vers). De ezen idő alatt nem lesz szülés (18. vers).

Miközben Ézsaiás biztos a végső halálban (14. vers), legalább annyira biztos a feltámadásban is. "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek" (19. vers). Az egész világra kiterjedő gond idején Ézsaiás a megmaradtaknak azt tanácsolja, hogy rejtőzzenek el egy időre (talán hasonlóan ahhoz amit Ellen White is tanácsol, hogy hagyjuk el a városokat és menjünk vidékre) (20. vers). Biztos, hogy a vész idejét látta Ézsaiás, mivel ezt mondta: "Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!" (21. vers).   

A második eljövetel lesz a feltámadás ideje, mert akik meghaltak, újra életre kelnek, és akik megölettek és elrejtettek, feltámadnak. A föld nem fog több titkot rejteni.

Szerető Istenünk! Megint itt térdelünk előtted. A szeretteinkért és a népünkért imádkozunk. Ments meg minket a Te eljövendő országod számára! Ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Fordította: Rajki Dávid