Ézsaiás
itt Egyiptommal kapcsolatos eseményekről ír. Amit említ, az mégsem kapcsolható
közvetlenül egy bizonyos történelmi eseményhez, vagy az egyiptomi dinasztiákra
vonatkozó bármely tényhez. A történelemben
nem fordult elő, hogy „az Úr könnyű
felhőre ül és bemegy Egyiptomba” (1. vers). Mózes sem mondta soha, hogy az
izraelita nép és az üldöző egyiptomiak között elterülő sötét felhőn Isten
lovagolna. A felhőn lovaglás képe általában Krisztus második eljöveteléhez
kapcsolódik. Az eredeti szöveg így szól:
„és bemegy Egyiptomba”, nem „bemenni
készül”. Ez egy látomás, és Ézsaiás azt írja le, amit látott.
Krisztus
második eljövetelekor és előtte az Úr számtalan dolgot cselekszik. Ézsaiás
felsorolja az Úr tetteit: „És adom az
egyiptomiakat kemény úr kezébe” (4. vers) „az Úr végzése” (12c, 17. vers) hogy, „Az Úr beléje önté a szédelgés lelkét” (14a vers). „Az Úr kezének felemelésétől” (16. vers) „oltára lesz az Úrnak” (19. vers), „És lesz jegyül és bizonyságul a seregek
Urának” (20. vers), „És ,megismerteti
magát az Úr Egyiptommal” (21. vers). Megveri és meggyógyítja őket (22. vers),
és megáldja őket a seregeknek Ura (25.
vers). Ezek az események nem egy történelmi időszakot mutatnak be nekünk, mint
sokan gondolnák, hanem az idők végét, Krisztus második eljövetelét.
A
vég idején egyiptomi támad egyiptomira, város a város ellen (2. vers), és a
társadalmi osztályok is egymás ellen. A spiritizmushoz fordulnak (3. vers), és
Isten sátán kezébe adja az egyiptomiakat, aki kegyetlen, kemény úr (4. vers),
erős király. A tenger vize és a folyók kiszáradnak, (5. vers), a csatornák bűzt
árasztanak (6. vers – a Szuezi-csatorna?), és Egyiptom patakjai is kiszáradnak.
A halászok keseregni fognak (8. vers), a textiliparban dolgozók is panaszkodnak
(9. vers), a hatalmas történelmi emlékművek oszlopai porrá törnek, és „a napszámosok bánkódnak lelkökben” (10.
vers). A dicsőséges fejedelmek teljesen bolondok (11. vers), ami azt jelenti,
hogy Egyiptom minden bölcsessége hiábavaló, és sehol sem található (12. vers).
Ezek
nem történelmi események, nem rivális hatalmak emberi összecsapásai. Ezek a
seregek Urának végzései (12c vers). Az
„ura (gazdája)” azt jelenti, hogy angyalai alkotják a felhőt, amin eljön. Egyiptomot
sátán vezette tévútra földi „segítővel” együttmunkálkodva (13-14. vers). „Ama napon olyan lesz Egyiptom, … retteg és
fél a seregek Ura kezének felemelésétől” (16. vers).
Ézsaiás
előtt ezután megjelenik az az idő, amikor az Úrnak Lelke kiárad és Júda földje
félelmetes lesz az egyiptomiaknak, mert az Úr így határozott (17. vers). Egyiptomban válaszolnak az Úr utolsó
hívására, de egyötödük még mindig sátánhoz ragaszkodik (18. vers). Akik
válaszolnak a Szentlélek hívására, segítségért fognak kiáltani az Úrhoz, mert
új hitükért elnyomottak lesznek (20. vers). Ő pedig megtartót és fejedelmet
küld szabadításukra (20. vers). Mindezek csúcspontján jön el Mihály és
angyalserege, hogy megmentse őket.
„És megismerteti magát az Úr
Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat ama napon (21.
vers). Megveri és meggyógyítja az Úr Egyiptomot, „és megtérnek az Úrhoz” (22. vers). „Ama napon” (23. vers) kapcsolatok és kommunikáció útja nyílik
Egyiptom és Asszíria között, harmadiknak pedig a lelki Izrael csatlakozik az
újonnan megtértekhez és „áldás lesz a
földnek közepette” (24. vers). Az e két térségből frissen megtértek és a
már hűséges hívők egy néppé lesznek. Az „Ő népe” lesznek, és Isten áldása
nyugszik rajtuk.
Drága Istenünk! Add, hogy mindnyájan
örvendezzünk mások megtérésének és üdvözítésének szépségén a történelem végidei
eseményei közepette! Engedd, hogy velük együtt, kézen fogva tehessünk meg mindent
a Te célodért, minden kultúráért és az egész emberiségért! Ámen.
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése