Uzziás király büszke volt teljesítményeire,
és úgy gondolta, hogy nem tartozik számadással senkinek sem. Egy napon
vakmerően bement a templomba, és olyan szertartást végzett, amit csak papoknak volt
szabad végezni. Amikor a papok megdorgálták, dühös lett. Azonnal lepra sújtotta
őt (2Krón 26:16-21).
Uzziással ellentétben Ézsaiás prófétát a
templom előcsarnokának egy eldugottabb részében láthatjuk, mint aki nem érzi
magát méltónak arra, hogy bemenjen. Hogyan lehet biztos Isten elhívásában, hogy
figyelmeztesse a büszke, makacs, és vakmerő vezetőket, például a királyt? Az
ilyen merészség veszélyes. Ahogy ezek a gondolatok forogtak az agyában, Ézsaiás
látomásba ragadtatik és úgy tűnik, mintha a templom falai felemeltetnének. Amit
lát az több a földi templom szentek szentjénél. A mennyei tróntermet látja,
ahol a királyok Királyát körülveszi a mennyei lények kórusa, amely azt énekli,
hogy „Szent, szent, szent” (3. vers).
Saját bűnösségétől és népének gonoszságától
vádoltatva, Ézsaiás így kiált fel: „Jaj nékem!” Azon csodálkozik, hogy hogyan
élhette túl azt, hogy a világmindenség Urát, a „Seregek Urát” látta (5. vers).
Aztán egy angyal parazsat vesz az oltárról és Ézsaiást arról biztosítja, hogy
bűnei megbocsáttattak. A próféta hallja a kérdést: „Ki megy el?” Így válaszol: „Itt
vagyok, küldjél el engemet” (8. vers).
Ézsaiásnak – 60 éves szolgálata alatt, amikor
ellenállással, próbákkal és üldöztetéssel találkozott – csak arra volt
szüksége, hogy erre a látomásra emlékezzen. Látta a mennyei Királyt! Mi most
csak hit által látjuk Őt, de egy napon majd szemtől szembe találkozunk!
Biztosan voltak olyan időszakok, amikor
Ézsaiáshoz hasonlóan, mi is méltatlannak éreztük magunkat. Érezted már úgy
magadat, hogy a misszió területén vagy szülőként, házassági tanácsadóként,
esetleg békéltetőként egy rakás kudarc vagy? Aztán Isten millió útja közül egy
bibliai ígéret, egy bátorító szó vagy valamilyen kedvesség révén újra bátorságot
kaptál ezt mondani: „Itt vagyok, küldjél
el engemet?”
Ima: „Bocsáss
meg és újíts meg bennünket Urunk, hogy másokat bátorítani tudjunk, hogy türelmesek
legyünk, hogy szeressük Jézust, hogy hálásan megtartsuk parancsolataidat.
Egyedül Te vagy méltó. Szemünket hit által Reád szegezzük, hamarosan visszatérő
Királyunk. Ámen.”
Lloyd and Sheila Schomburg
lelkészházaspár
Kentucky-Tennessee
Egyházterület
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése