Mai szakasz: Ezékiel 10

Ez is egy mozgalmas fejezet, de a 8. fejezettől eltérően - ahol Ezékiel különböző helyeken fordul meg Jeruzsálemben és a Templomban - a 10. fejezet Isten dicsőségének helyváltoztatását írja le. Isten dicsősége elhagyja a Templom keleti kapuján át a Szentek Szentjét, majd a várost is elhagyja. Isten dicsőségének a jelenléte nélkül Jeruzsálem halott város. Úgy tűnik, több mint véletlenszerű egybeesés, hogy épp amikor Júda felcserélte az igaz Isten imádatát a bálványok tiszteletére, Isten is ráhagyta Júdára, hogy a bálványok tiszteletének üres ígéreteiben reménykedjen. Isten évszázadokon át élt a nép között a Szentek Szentjében, most azonban távozott, mert a nép engedetlen lett.

Hogyan reagálnánk, ha rájönnénk, hogy lázadásunk és bálványimádásunk miatt Isten távol tartja magát istentiszteleteinktől? Hogy éreznél, ha felfedeznéd, hogy Isten - szombati énekeink és imáink ellenére - nincs jelen a gyülekezetünkben? Azt szeretném gondolni, hogy én megalázkodnék, és hogy a gyülekezet többi vezetőivel együtt Isten lábaihoz borulnánk, egyedül irgalmában reménykedve. A 11. fejezetben látni fogjuk, hogy Júda nem alázattal felelt arra, hogy Isten dicsősége elhagyta a Templomot.

Ugyanakkor - dacára annak, hogy Júda vezetői nem alázták meg magukat az Úr előtt - Ezékiel úgy írja le Isten dicsőségének eltávozását, hogy érzékelhetjük, Isten nem vetettel el a népet mit sem törődve velük, hanem hosszasan késlekedve, vonakodva hagyta el a Templomot.

A családom nagyon szeret látogatóba menni más családokhoz, és szívesen fogadunk mi magunk is vendégeket. Ilyenkor a felnőttek sokáig beszélgetnek, a gyerekek pedig együtt játszanak. Amikor eljön az ideje, hogy a vendégek hazatérjenek, a búcsúzkodás is jó időbe telik. Már a nappali szobában kezdünk elköszönni, majd megállunk minden lehetséges helyen, egészen az előszobáig. Többször is elindulunk és megállunk, mert nem nagyon akaródzik elindulni.

Valahogy így hagyta el Isten is Jeruzsálemet - hosszasan késlekedve és vonakodva -, mert nem akart elmenni anélkül, hogy a lehető legtöbb esélyt adja meg Júdának, hogy végre így szóljon Hozzá: "Urunk, Istenünk, kérünk ne hagy magunkra. Nem akarjuk, hogy elmenj. Könyörgünk, maradj velünk!" Isten tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ma is arra vágyik, hogy hallja gyermekeit, ahogy megszólítják Őt, és jelenlétéért könyörögnek. Dicsőség Istennek mindörökké.

Dr. Eric Bates
az Arden Hetednapi Adventista Gyülekezet

vezető lelkipásztora
Karolinai Egyházterület

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Ezékiel 9

Ezékiel próféta előző fejezetben szereplő látomása után, amely a növekvő gonoszságról szól, hat angyal kap megbízatást Isten ítéletének a végrehajtására. Közülük az egyik, aki papi öltözetet visel, azt a feladatot kapja, hogy jelet tegyen azok homlokára, akik szomorkodnak a Júdában elkövetett gonoszságok miatt. Azokat, akiken nincs jel, kezdve a vénektől egészen azokig, akik a Templomon kívül vannak, el kell pusztítaniuk. Azokat pedig, akiken jel van, meg kell kímélniük. Ez az ítélet annyira széleskörű volt, hogy Ezékiel attól félt, hogy még egy maradék sem éli túl a pusztítást (8. vers).   

Ezek a képek megismétlődnek Jelenések könyve 9:4-ben, ahol Isten miközben körülírja a csapásokat, utasítja a sáskákat, hogy ne ártsanak azoknak, akiknek a homlokukon jel található. Ezékiel könyvéhez hasonlóan a Jelenések könyvében ez a megjelölés vagy elpecsételés Isten különleges védelmét jelenti az igazak számára, amint túlélik a megpróbáló időket Jézus közvetlen visszajövetele előtt.

Mi valóban az utolsó napokban élünk Jézus eljövetele előtt. Ez a nap borzalmas lesz azoknak, akik elutasították a Megváltót, és felvették magukra a fenevad bélyegét. Ezékiel kérdése, hogy a maradék túl fogja-e élni vagy nem Isten ítéletét, egy nagyon komoly kérdés. Túléli-e valaki is? A válasz egy határozott "igen". Istennek van egy maradéka. Az igazak homlokukon viselik Isten saját jelét, amely az Ő tulajdonát jelöli. Isten jóváhagyó bélyege lesz a homlokukon. Ez a jel garantálja viselője Isten iránti hűségét és Krisztus jellemének megnyilvánulását életükben, mintha a sajátjuk lenne, de nem azért, amit ők tettek, hanem Isten kegyelemteljes munkájának köszönhetően, amelyet a Szentlélek végez el szívükben.

Sok adventista a pecsétet a szombat megtartásával azonosítja, ami egy külső jele annak, hogy valaki szereti Krisztust és alárendeli magát neki. A szombat megtartása azonban csak egy külső bizonyítéka a Szentlélek szívet elpecsételő munkájának. A jel nem a szombat megtartása, hanem az igazak jellemének kialakulását ábrázolja.  

Ezékiel látomásban egy olyan népet lát, amely úgy véli, hogy Isten túl kegyelmes ahhoz, hogy ítéletet hozzon, és akik úgy gondolják, hogy tetteiket nem látja Isten, vagy mentségükre szolgál a körülöttük lévők bűne. Büszkék és önzőek. De ezzel ellentétben Isten meghagy egy maradékot, amely semmiben sem olyan, mint a többség. Amikor Isten a megpecsételteket jellemzi, a maradék azonosító jele a mély szomorúság afelett a gonoszság felett, amely saját földjükön és saját népük között megy végbe.

Kevés különbség látható az elpecsételtek között és azok között, akik nem rendelkeznek Isten jelével. Mindnyájan zsidók, rokonok és szomszédok. A maradék azonban olyan emberekből áll, akik felismerik szükségleteiket és megbánják bűneiket. Ők Krisztusnak alárendelt emberek, akik teljes szívükkel keresik az Urat. Amint alárendelik magukat és megalázzák magukat Isten előtt, Ő kegyelmet biztosít nekik, hogy tükrözzék az Ő jellemét. Ő az, aki kegyelmesen átformálja a jellemünket, és átalakít bennünket az Ő képmására. Ez egy csodálatos hír! Ámen.

Dr. Eric Bates, Pastor
Gulf States Conference

Mai szakasz: Ezékiel 8

Érdekes az, hogy Ezékiel mindenik látomása ebben a fejezetben sokkal rosszabb, mint az előző látomás. Az első látomásban Ezékiel "az Istent bosszúságra ingerlő bálványt" látja, amely Jeruzsálem északi kapujában található és ott imádják. Észak volt az az égtáj, ahonnan általában Júda ellenségei érkeztek. Ahelyett, hogy Istenben bíztak volna, ettől a bálványtól várták a védelmüket. Bár nagyon súlyos volt Júdának ez a bűne, még mélyebbre süllyedtek. Miközben az első látomás egy nyilvános bálványimádásról szól, Ezékiel második látomása egy sokkal bizalmasabb helyre viszi el őt, a Templom udvarának a bejáratához. Itt látja Ezékiel a 70 vezető embert, akik falba vésett egyiptomi stílusú isteneket imádnak. El tudjuk képzelni Júda vezetőit, amit egyiptomi isteneket imádnak, és kijelentik, hogy Isten nem látja őket, és elfeledkezett róluk (12. vers). Ez elképzelhetetlen, de teljesen elhalványul a következő látomáshoz képest. 

Ezékiel asszonyokat lát, akik babiloni rítusokat gyakorolnak, siratják Tammuz istent. A szertartásnak az volt a célja, hogy felgyorsítsa Dumuzu (a Tammuz babiloni neve) feltámadását. Ez a szertartás a tél végét jelölte és a termékenységet és az új életet jelképezte. Ezek az asszonyok a halott tél istent imádták az Élő Isten helyett. A nyolcadik fejezet utolsó látomása volt a legvisszataszítóbb. Ez a látomás magában a Templomban történik. Ezékiel 25 embert lát, akik hátat fordítanak a Templomnak, kelet felé néznek és imádják a napot. Hátat fordítanak a Teremtőnek és a teremtményt imádják. 

Ez a látomást senkit sem hagy ki. A bálványimádásról szóló látomások mindenkire kiterjednek: férfiak és asszonyok, vezetők és a környék összes bálványa. A bálványimádás egész Jeruzsálemet behálózta, és még a Templomba is bejutott. Fontos megfigyelni a Júda bálványimádásáról szóló látomásokban, hogy ezek a bálványimádók, soha nem állították azt, hogy Isten nem létezik. Elismerték létezését, de Júda népe és vezetőik tagadták azt, hogy valami köze lenne életükhöz. 

Azt hiszem, hogy időnként ugyanez elmondható rólunk is. Amikor komoly betegséggel, vagy anyagi nehézségekkel nézünk szembe munkánk elvesztése miatt, vagy amikor tönkremennek kapcsolataink, ritkán kérdőjelezzük meg Isten létezését. Bár nem kételkedünk létezésében, a stresszünk, aggodalmaink és félelmeink világosan megkérdőjelezik azt, hogy Istennek köze lenne életünkhöz.  Amikor az aggodalmainkra és nyugtalanságunkra sajátmagunk alkotta bálványainknál  - szórakozás, vagyon, erkölcstelenség - keressünk a megoldást, azt üzenjük Istennek, hogy Ő vagy nem képes segíteni nekünk, vagy nem akar megáldani bennünket. De van egy jó hír: Isten akar és tud is segíteni. Te és én mindenek felett bízhatunk Benne. Ámen

Dr. Eric Bates, Pastor
Gulf States Conference

Mai szakasz: Ezékiel 7

A közelmúltban egy prédikációs sorozatot tartottam Ezékiel próféta könyvének egyes szakaszairól. Amikor a hetedik fejezethez értem, átugrottam, és helyette a nyolcadik fejezetről prédikáltam. Őszintén megvallom, azért hagytam ki a hetedik fejezetet, mert ez egy nehéz fejezet. Az ítéletről szól, és én mindig küszködtem az ítélet témájával.

Fiatal koromban sokszor keveredtem bajba. A feleségem úgy fogalmazott, hogy egy maximális fordulatszámon pörgő gyermek voltam. Mindig azt tettem, amit nem kellett volna, és soha sem tettem azt, amit tennem kellett volna, és ennek eredményeként sokszor találkoztam az ítélettel és a büntetéssel. Könnyen befolyásolható voltam, és gyorsan át tudtam hárítani a felelősséget más gyermekekre a családban, de az ítélet formájában megnyilvánuló igazság mindig megtalált engem a teljes erejével, még akkor is, ha sikeresen késleltetni tudtam egy ideig.

Soha nem mutattam nagy érdeklődést az ítélet iránt, így a hetedik fejezet átugrása nem jelentett nagy nehézséget nekem. De miközben a következő fejezeten dolgoztam, az Úr meggyőzött engem, hogy ne hagyjam ki ezt a fejezetet, hanem menjek vissza, és prédikáljam azt, ami a szövegben van. Ahogy imádságos szívvel tanulmányoztam, egy néhány dolog világos lett számomra, különösképpen az, hogy milyen teljes és megsemmisítő volt az Izrael számára kilátásba helyezett ítélet, és hogy milyen személyes volt Isten számára az ítélet (figyeljük meg a személyes névmásokat a 8-9. versekben). Milyen teljes volt Izrael bálványainak a kudarca abban, hogy megmentsék őket Babilontól.

Tanulmányoztam a szöveget, hogy Isten kegyelmének legalább egy kis sugarát felfedezzem, de kizárólag Isten személyes, mindent átfogó ítéletét találtam benne. Ekkor kezdett el Isten a szívemhez beszélni. Mivel hajlok arra, hogy a kegyelmet és az ítéletet teljesen különválasszam, és reménykedek, hogy a kegyelem Isten mérlegén sokkal többet nyom majd a latban, mint az ítélet a mérleg másik serpenyőjében, nem láttam meg Isten kegyelmét az ítéletében. Hogyan lehet az ítélet kegyelemmel telített? Amikor édesanyám gyermekként fenyített, a célja nemcsak a büntetés volt. A célja ugyanaz volt velem, mint Isten célja Izraellel - a jellemépítés és a növekedés. Isten fegyelmezése kegyelmes, mert ráébreszt arra a tényre, hogy Isten komolyan veszi a bűnt. A fegyelmezésnek időnként szigorúnak kell lennie, hogy a bűn ne terjedjen gyorsabban, mint ahogy amúgy is terjed, és az ítélet azt is nyilvánosságra hozza, hogy bálványaink milyen haszontalanok. Amikor Isten népe szembenézett Isten ítéletével, ezüstjüket és aranyukat kidobálták az utcára, mintha tisztátalan volna (lásd: 19. vers). Az ítéletben megnyilvánuló kegyelem által mi is rájövünk bálványaink értelmetlenségére, amelyeket azért választottunk, hogy kielégítsenek bennünket és elvegyék a félelmeinket.  

Az Ezékiel által megjövendölt ítélet, nem jelentette Júda végső ítéletét. Az ítélet közepette lehetőségük nyílt a bűnbánatra és az egy igaz Istenhez való megtérésre. Amint ma az ítélet folyik, mi is lehetőséget kaptunk arra, hogy elforduljunk bálványainktól, és visszatérjünk Istenhez. Az ítéletben ott van a kegyelem nagyszerű jó híre! Ámen

Dr. Eric Bates, lelkipásztor

Mai szakasz: Ezékiel 6

Különösképpen a nyugati embereknek könnyű figyelmen  kívül hagyni azokat a bibliai szakaszokat, amelyek a bálványimádásról beszélnek. Nehéz nekünk Izrael bálványimádását megértenünk, akik olyan helyen élünk, ahol az arany-, kő- és fabálványok nem mindennapi jelenségek. De kultúrától függetlenül mindnyájan ki vagyunk téve a bálványimádás kísértésének egyik vagy másik formájának. A mi bálványaink nem az Asera oszlopok körül találhatók és nem is a magaslatokon vannak. A mi bálványaink a pénz, a kapcsolatok, a szórakozás és a személyes kényelem körül forognak. Jobban értékeljünk azt, amit az emberek gondolnak rólunk,  mint amit Isten gondol rólunk. Lehet, hogy személyes értékünket a munkahelyen elért sikereink, vagy gyermekeink teljesítménye alapján határozzuk meg, nem pedig Jézus értünk kifizetett váltságdíja alapján.  A jólétet az ételben, a gyógyszerekben, a televízió képernyőjén, vagy valamilyen kézben tartható kommunikációs eszköztől várjuk inkább, mint a Golgota keresztjétől. Amíg életünk motorja szépen muzsikál, mint egy jól működő motor, addig elégedettek vagyunk, de amikor a dolgok egy rossz motorhoz hasonlóan kezdenek  el működni, visszatérünk bálványainkhoz azért, hogy jobban érezzük magunkat. Ha igazán őszinték vagyunk önmagunkhoz, nem nagy a különbség az akkori Izrael és a mi mai életünk között.   

Ezért, amikor Isten Izrael elleni ítéletéről olvasunk hasonló bűnökért, mint amilyeneket gyakran mi is elkövetünk, könnyen elbátortalanodhatunk és megijedhetünk. Isten hűséges ígéreteihez, hogy ítéletet és büntetést hoz azokra, akik elfordulnak Tőle és bálványokat imádnak. Isten nem akar elveszíteni minket. Ez az emlékeztető Ezékiel próféta könyvében bűntudattal és szégyennel tölthet el bennünket, de a fontos kérdés a következő: Mit teszünk a bűntudattal és a szégyenérzettel? Megkeményedhetünk Istennel szemben és folytathatjuk bűnös életünket, vagy megtörhet a szívünk bűneink miatt, így a Szentlélek visszavezethet Istenhez és megbékélhetünk Vele.

Isten ezt mondja Izraelnek: "De hagyok maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek a fegyvertől, a népek közé szétszóródva az országokban" (Ez 6:8).

Ugyanúgy, ahogy Isten hűséges ahhoz, hogy ítéletet és büntetést hozzon, ahhoz is hűséges, hogy egy megtért népet és egy helyreállított maradékot hozzon létre. Ez a maradék azokból tevődik össze, akik tudatában vannak bűneiknek, de ahelyett, hogy elhallgattatnák bűntudatukat, ahelyett, hogy elrejtőznének Előle, és valamilyen más eszköz segítségével próbálnák helyreállítani lelki békéjüket, úgynevezett repedezett és üres kutaknál, az Élet Vizét keresik. Keresni fogod te is ma Őt?

Isten hű. Igen Ő hűséges abban, hogy véget vessen a gonoszságnak, és hűséges abban, hogy igazi szabadulást hozzon maradék népének. Ez egy nagyszerű hír! Ámen.

Dr. Eric Bates, lelkipásztor
Gulf States Egyházterület

Mai szakasz: Ezékiel 5

Ez egy olyan fejezet, amit a legszívesebben kihagynék. Egy utolsó vizuális eszközzel kezdődik, amely hozzáadódik az előző fejezetben találtakhoz. Isten arra utasítja Ezékielt, hogy borotválja le fejét és a szakállát, ossza el a levágott szőrzetet, egy részét égesse el, egy részét karddal szabdalja, egy részét szórja szélnek, egy részét kösse ruhája szegélyébe, a maradékot pedig égesse el. Ezen a vizuális eszközön keresztül Isten nagyon világosan megüzente, hogy megítéli a népét lázadásuk miatt és haragját kiönti rájuk. Az ítélet és harag témáit mindnyájan legszívesebben kihagynánk.

Van egy barátom, aki együttérzéséről híres. Szereti az embereket és életét azzal tölti, hogy gondoskodik azokról, akik szenvednek. Gyakran vannak álmatlan éjszakái, amikor azokra gondol, akiknek küzdelmeik vannak és imádkozik értük. Szereti őket, és nemcsak azokat, akik viszont szeretik őt. Gyakran nem alszik azok miatt, akik valami oknál fogva nem kedvelik őt. Ez a hölgy nem akarja, hogy bárki is szenvedjen, még azokat sem, akik őt ellenségüknek tartják. Ez az együtt érző barátom egyszer ezt az ezékieli szakaszt olvasta és úgy gondolta, hogy Isten ítélete túl önkényes és igazságtalan volt, amikor ilyen szigorúan megbüntetett embereket. De ahogy tovább tanulmányozta a Szentírást, rájött arra, hogy mi nem ragadhatjuk ki ezeket a szakaszokat az összefüggéseiből, és nem olvashatjuk elszigetelten a múlttal és a jövővel foglalkozó szakaszoktól.   

  
A múlttal foglalkozó szentírási szakaszok (azok, amelyek Ezékiel ideje előtt íródtak) olyan évszázadokról számolnak be, amikor Isten áldást ígért az engedelmességért és figyelmeztetett a lázadás következményeire. Így a népet nem érte meglepetésként, és ne voltak tudatlanok abban, amit tettek. Izrael múltja olyan századokról tanúskodik, amelyben Isten hűséges emberei Isten szeretetére emlékeztették a népet, és buzgón intették őket, hogy térjenek vissza az Istenhez való hűséghez. Ezek az igék arról is tanúskodnak, hogy a múltban, amikor a nép megbánta a bűneit, Isten visszafogadta őket családjába. Ezékiel könyvének ötödik fejezete nem egy önkényes Istent mutat be, hanem egy igazságos Istent, aki megtartja ígéreteit.

Mint ahogyan nem olvashatunk szakaszokat a múlttól elszigetelve, úgy nem olvashatunk a jövőtől elszigetelve sem. A mai olvasmányunkban azt láthatjuk, hogy Isten komolyan veszi a bűnt még akkor is, ha mi lekicsinyeljük azt, különösképpen azok bűnét, akik nagyobb ismerettel rendelkeznek. A holnapi olvasmányunkban látni fogjuk, hogy amikor Isten ítéletet hirdet, kegyelemről is gondoskodik. Ámen.

Dr. Eric Bates, Pastor
Gulf States Conference

Mai szakasz: Ezékiel 4

Amikor diák voltam az Andrews Egyetem lelkészképzőjében, annak a gyülekezetnek a vezetői, amelybe családommal jártam, megkértek, hogy egy szombaton prédikáljak. Prédikációm a bizonyságtevéről szólt és arról, hogy miként legyünk „emberhalászok”, ahogy Jézus mondta. Egy osztálytársam, aki a barátom is volt, azt az ötletet adta, hogy biztosan megragadnám a hallgatóság figyelmét, ha prédikáció közben halászruhát, kalapot és gumicsizmát viselnék. Aznap délelőtt valóban figyelt rám a gyülekezet, de sajnos sokkal jobban összpontosítottak a „viseletemre”, mint arra, amit az Úr Igéje mondani akart nekik. Egészen máig – tehát évtizedek múlva is – szégyellem magam vizuális eszközöm miatt, amelyet úgy elrontottam.  

A vizuális eszközök hasznosak lehetnek abban, hogy az embereket bevonjuk az üzenetbe, és segítenek abban, hogy nehéz témákat jobban megértsünk, de a vizuális eszközök nem kerekedhetnek az Ige üzenete fölé. Ezékiel könyve negyedik fejezetében Isten arra utasítja a prófétát, hogy gondoskodjon két vizuális eszközről a nép számára, hogy bemutassa Jeruzsálem közelgő ostromát, amikor Nabukodonozor megtámadja Jeruzsálemet. Mindezt egy általa készített várostrom maketten mutatta be és azzal, hogy kenyeret sütött emberi ürülék fölött.  

A bibliai vizuális eszközök nem korlátozódnak csupán az Ószövetségre. Legkevesebb három erőteljes vizuális eszközre gondolok az újszövetségben. Az első az, amikor Isten Fia elhagyta a mennyet és emberré lett azért, hogy egy látható képet adjon Isten szeretetéről és együttérzéséről. A második a kereszt, amely egy látható szimbóluma Isten csodálatos szeretetének és kegyelmének, mert nincs ennél nagyobb szeretet. A harmadik példa a keresztség és az Úrvacsora szertartása az egyházban.  

Van egy veszélye ezeknek a vizuális eszközöknek, hogy az elménkben csak egy vizuális eszközzé degradálódik. Azonban ez a három vizuális eszköz különbözik attól, amikor egy prédikátor meg akarja ragadni hallgatósága figyelmét. Ezek Istentől ihletettek, és Isten Szavát teszik láthatóvá és érthetővé. Mindegyik esetben magának Istennek a megnyilvánulásai, és ez teszi azokat szentté.

Fontos felismernünk, hogy ezek a példák többek egyszerű vizuális eszközöknél. Jézus születése több egy olyan eseménynél, amely köré egy évenkénti megemlékezést építhetünk ki. A kereszt több egy olyan jelvénynél, amely egy kis láncon egy ember nyakában lóg. A keresztség több a lubickolásnál és az Úrvacsora is több ételkóstolásnál. Immánuel, a Fiú nemcsak a történelem egy bizonyos nemzedékéért jött el. Krisztus örökre emberré lett, mivel csak egy ember lehet a második Ádám, és csak ő békíthet meg bennünket Istennel. A kereszt mélyebb Isten irántunk való szeretetének látható bizonyításánál. A kereszt a mi engesztelésünk eszköze és annak bizonyítéka, hogy a megváltást soha nem tudjuk megszerezni, még a legjobb igyekezetünkkel sem. A keresztség annak a bizonyítéka, hogy a régi ember meghalt, eltemettetett és Krisztusban való új emberként feltámadt. Az Úrvacsora azt hangsúlyozza, hogy az üdvösség egyedül Krisztus által van, és hogy Ő az üdvösséget ingyen ajándékként adja nekünk.  

Úgy gondolom, hogy Ezékiel vizuális eszközei megragadták a nép figyelmét, de az Újszövetség vizuális eszközeihez hasonlóan ennél sokkal többet jelentettek. Isten szava vált láthatóvá általuk, és ez jó hír! Ámen.

Dr. Eric Bates, lelkipásztor
Gulf States Egyházterület