Ez egy olyan fejezet, amit a
legszívesebben kihagynék. Egy utolsó vizuális eszközzel kezdődik, amely
hozzáadódik az előző fejezetben találtakhoz. Isten arra utasítja Ezékielt, hogy
borotválja le fejét és a szakállát, ossza el a levágott szőrzetet, egy részét
égesse el, egy részét karddal szabdalja, egy részét szórja szélnek, egy részét
kösse ruhája szegélyébe, a maradékot pedig égesse el. Ezen a vizuális eszközön
keresztül Isten nagyon világosan megüzente, hogy megítéli a népét lázadásuk
miatt és haragját kiönti rájuk. Az ítélet és harag témáit mindnyájan
legszívesebben kihagynánk.
Van egy barátom, aki
együttérzéséről híres. Szereti az embereket és életét azzal tölti, hogy
gondoskodik azokról, akik szenvednek. Gyakran vannak álmatlan éjszakái, amikor
azokra gondol, akiknek küzdelmeik vannak és imádkozik értük. Szereti őket, és
nemcsak azokat, akik viszont szeretik őt. Gyakran nem alszik azok miatt, akik
valami oknál fogva nem kedvelik őt. Ez a hölgy nem akarja, hogy bárki is
szenvedjen, még azokat sem, akik őt ellenségüknek tartják. Ez az együtt érző
barátom egyszer ezt az ezékieli szakaszt olvasta és úgy gondolta, hogy Isten
ítélete túl önkényes és igazságtalan volt, amikor ilyen szigorúan megbüntetett
embereket. De ahogy tovább tanulmányozta a Szentírást, rájött arra, hogy mi nem
ragadhatjuk ki ezeket a szakaszokat az összefüggéseiből, és nem olvashatjuk
elszigetelten a múlttal és a jövővel foglalkozó szakaszoktól.
A múlttal foglalkozó szentírási szakaszok (azok, amelyek Ezékiel ideje előtt íródtak) olyan évszázadokról számolnak be, amikor Isten áldást ígért az engedelmességért és figyelmeztetett a lázadás következményeire. Így a népet nem érte meglepetésként, és ne voltak tudatlanok abban, amit tettek. Izrael múltja olyan századokról tanúskodik, amelyben Isten hűséges emberei Isten szeretetére emlékeztették a népet, és buzgón intették őket, hogy térjenek vissza az Istenhez való hűséghez. Ezek az igék arról is tanúskodnak, hogy a múltban, amikor a nép megbánta a bűneit, Isten visszafogadta őket családjába. Ezékiel könyvének ötödik fejezete nem egy önkényes Istent mutat be, hanem egy igazságos Istent, aki megtartja ígéreteit.
Mint ahogyan nem olvashatunk
szakaszokat a múlttól elszigetelve, úgy nem olvashatunk a jövőtől elszigetelve
sem. A mai olvasmányunkban azt láthatjuk, hogy Isten komolyan veszi a bűnt még
akkor is, ha mi lekicsinyeljük azt, különösképpen azok bűnét, akik nagyobb
ismerettel rendelkeznek. A holnapi olvasmányunkban látni fogjuk, hogy amikor
Isten ítéletet hirdet, kegyelemről is gondoskodik. Ámen.
Dr. Eric Bates, Pastor
Gulf States Conference
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése