Nem Babilon volt az egyetlen hatalom,
amellyel Jeruzsálem Ezékiel napjaiban paráználkodott. Egyiptom is egy ilyen
volt. Ha labda vagy két nemzet között, akkor időnként kénytelen vagy az egyik
elnyomóval szövetségre lépni a másikkal szemben. Az egyiptomiak mégis Júda
ellen fordultak, csakúgy, mint a babiloniak. Jeruzsálem miatt Egyiptom olyan
lett, mint egy nádszál a Nílus partján. Ha rá támaszkodsz, összetörik.
Egyiptomnak meg kell fizetnie az árat. Olyan,
mint egy a hatalmas krokodilok közül, amelyekről híres. Félelmetes, mégis
fogságba hurcolják, teste pedig vadállatok prédájára adatik. Magának
tulajdonította a Teremtő erejét. Mindenki megtudja, hogy Jahve a Nílus
teremtője, nem pedig Egyiptom, amikor városai 40 éven át szenvednek majd, ahogy
Júda városai tették 70 évig.
Mindazonáltal Isten helyreállította
Egyiptomot, ahogy azt Júdával is tette. Milyen kegyelmes Ő! Népe soha nem
támaszkodik többé a nádszálra. Meggyógyulnak bálványimádó szokásaikból.
Ez a fejezet két jövendölést tartalmaz
majdnem 70 év eltéréssel közöttük. Az 1-17. versek általánosabb képet adnak,
míg a 17-21-ig tartó szakasz konkrétabb. Nabukodonozor ostroma Tírusz felett
hosszúra nyúlt, kevés kincset hagyva neki és katonáinak. Egyiptom több mint
elegendő kárpótlás ezért a veszteségért. Izrael azonban erőre lel és tudja, ki
is igazán Jahve.
Látjuk az isteni kezet a nemzetek
felemelkedésében és elbukásában. Útjai kifürkészhetetlenek, de nem önkényesek
vagy megfontolatlanok. Végül mindenki annak ismeri majd Istent, aki Ő
valójában.
Ha életünkben minden hamis szövetséges olyan,
mint a törött nád, mit teszünk? Megtanulunk ráhagyatkozni a láthatatlan Isten
erős karjára, hogy ne hagyjuk magunkat legyőzni a látható emberi erőtől?
Fordította:
Kóczián Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése