Mai szakasz: Ezékiel 15

Ezékiel könyve 15-17. fejezete három példázatot tartalmaz. A példázat egy jól megjegyezhető történetbe vagy szóképbe csomagolt igazság. Jézus legtöbb tanítását példázat formájában mondta el. Így tett néhány ószövetségi próféta, beleértve Ezékielt is. 

Ez a példázat egy szőlőtőkéről és a venyigéről szól. Mivel rendelkezik a szőlő szára, ami kiválóbbá tenné őt az erdő többi fájánál? Semmivel. A többi fa hasznos faanyagot termel, de a szőlő szára puha, törékeny, görbe és csak ritkán vastag. Néha készítenek belőle nagy akasztószöget, amire a keleti házakban különböző dolgokat akasztanak. Azonban a szőlővessző egyetlen célja az, hogy gyümölcsöt teremjen. Amikor nem terem gyümölcsöt, minden fánál értéktelenebb. Így van ez Isten népével is, amikor elveszíti megkülönböztetett célját azzal, hogy nem termi meg az igazság gyümölcsét, nem ér többet a világi embernél. Ebből a szempontból nézve, azon kívül, hogy Isten plántálta el őket, a zsidók értéktelenebbek lettek minden más nemzetnél.

A szőlővesszőre utaló héber szó egy olyan gallyat jelent, ami csak akkor hasznos, ha gyümölcsöt terem. A fája semmire sem jó csak a tűzre. Éppen ezért, amikor Izrael nem terem gyümölcsöt, Isten ítéletének tüze minden percben bekövetkezhet. Ezékiel 15:8 ezt mondja: „Pusztává teszem az országot, mivel hűtlenekké váltak - így szól az én Uram, az Úr.” Ha a szőlővessző gyümölcsöt terem, hasznos, de ha nem, akkor értéktelen és haszontalan, ezért elégetik. Ez a példázat azt mutatja, hogy Júda hogyan vált értéktelenné az Úr számára, és más célt már nem szolgál, minthogy megégesse az ítélet tüze.

Ezékiel a szőlővessző bibliai jelképét teljesen a feje tetejére állítja. Ez általában egy pozitív kép a Bibliában (János 15). Amikor negatív módon használja, csak a rossz gyümölcsöt ítéli el. Most azonban Ezékiel a szőlővessző természetét kritizálja: fájának értéktelen voltát az erdő többi fájához képest. Azt mondja, hogy Jeruzsálem népe természeténél fogva haszontalan. Ezékiel öt fejezeten belül háromszor említi a szőlővessző példázatát (15:1-8; 17:5-10; 19:10-14).

Így az ember akkor képes értékes gyümölcsöt teremni, ha szereti Istent és az embertársát; ez életének a célja, és ha kudarcot vall ebben, semmi értéke sincs, csak a megsemmisülés vár rá. Ez a példázat azoknak szól, akik teljesen figyelmen kívül hagyják Istent és az igazi vallásosságot. Ez történt Jeruzsálemmel. Ezért vigyázzunk és ne legyünk gyümölcstelenek! Jöjjünk Jézushoz, igyekezzünk benne maradni, és az Ő szavai maradjanak meg bennünk!  

Mohanraj Israel, D.Min. nevelőtanár

Vallástudományok tanszéke

Spicer Adventist University, Pune, India