Ezékiel 18. fejezete
egy közmondással kezdődik, ami népszerű volt a babiloni fogságban élők körében:
„Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele” (2. vers). A
foglyok úgy hitték, hogy az ítélet, ami őket érte, nem az ő bűneik miatt
nehezedett rájuk, hanem őseik bűneinek következménye, és ők nem tehetnek
semmiről. Nem ismerték fel saját gonoszságukat és tetteiket, amelyekkel magukra
vonták az ítéletet, így végül Istent igazságtalansággal vádolták meg. Ez a
téves elképzelés olyan igéknek a félreértelmezéséből eredt, mint 2Móz 20:5,
34:7, 5Móz 5:9-10, amelyek arról beszélnek, hogy Isten megbünteti az atyák
vétkeit a fiakban, egészen a harmadik és negyedik generációig.
A
fejezet teljes hátralevő része ezt a téves mondást cáfolja. Olyan alapvető bibliai
igazságokat mutat be, mint „Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt” (4.
vers – ERV-HU). Az igaz, hogy az utódok gyakran szenvednek őseik bűneinek
következményei miatt, viszont az atyák felelősségüket nem ruházhatják át
gyermekeikre. Mindenki maga felelős bűneiért és rossz cselekedeteiért. Éppen ezért mindenki számára a
büntetés alapja a saját cselekedete. „Elkerülhetetlen, hogy a gyermekek ne szenvedjenek
a szülők bűneinek következményei miatt. Isten azonban nem bünteti meg a
gyermekeket szüleik bűneiért, hacsak ők maguk is nem vesznek részt szüleik
bűneiben” (Ellen G. White: Pátriárkák és
Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 262. oldal).
Teljesen
világossá teszi az Ige, hogy mindenki saját döntéseiért és tetteiért felelős,
és senkit sem érhet büntetés mások bűneiért. Ezékiel egy három generáción
átívelő példát használ. Először is egy apáról beszél, aki helyesen és a
törvények szerint él (5. vers). Isten ezt mondja: „Ha törvényeim szerint él
és cselekszik, rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen
járjon el, Az ilyen embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!”(9.
vers). A második, az apa gonosz fia, „aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló
gonoszságokat követ el, ... akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg
fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért
csakis magát okolhatja” (10-13. vers). A harmadik az igaz unoka,
„aki
látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja példáját:… hanem
törvényeim szerint él és cselekszik, az ilyen fiú miért halna meg apja bűnei
miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog!" (14-17. vers –
ERV-HU).
Istent
igazságtalansággal vádolták a babiloni foglyok (25, 29. vers), de az Ő igazságossága
teljességgel nyilvánvaló, hisz’ mindenkit saját döntései alapján ítél meg. Ha a
bűnös elhagyja gonosz cselekedeteit, és az teszi, ami helyes, élni fog; viszont
ha egy igaz ember szándékosan elfordul az igazság útjától, és gonoszul
cselekszik, meg fog halni (21-28. vers). Mindezek fényében Isten arra készteti
népét, hogy ismerje el bűnösségét, és forduljon el gonosz cselekedeteitől, mert
nem örül a gonoszok halálának, hanem inkább arra vágyik, hogy megtérjenek és
éljenek (23, 32. vers). Így hangzik Isten hívása a 31. versben: „Vessétek
el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek
magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?"
És ez KEGYELEM!
Chawngdinpuii Chawngthu
Spicer Adventista Egyetem, India
Spicer Adventista Egyetem, India
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése