Ó, Uram, olyan nehéz a te ösvényeiden járni!
Még Ezékielt, hűséges prófétádat sem kímélte a fájdalom. A feleséged,
Jeruzsálem is elpusztul, és ugyan azon a napon Ezékiel feleségének is meg kell
halnia. Mint előtte Hóseás, ő sem az isteni bánatról szónokolt. Közvetlenül tapasztalta
meg ezt. Elsősorban nem a szavak ihletettek, hanem maga a szónok, akit a
Szentlélek indít.
Az oroszlánok üvöltöttek. Ki képes csendben
élni? Isten szava tűz a csontokban, melyet nem lehet meggátolni. De a tűz
felemészti a tulajdonosát is, nem csak a bűnösöket.
Uram! Vannak akik tévesen úgy tekintenek a Te
ösvényedre, mint egy menekülő útra a bánat és a gyász elől. Te sosem ígértél
nekünk könnyű vagy sikeres életet. A világ bánata a Te saját bánatod, és ez a
miénké válik. Összetörünk és szétzúzódunk ez alatt a súly alatt.
Mégis, nem csak fájdalmat és bánatot adtál
nekünk. Te önmagadat is nekünk adod. Ez a Kálvária lényege. És Te elég vagy
számunkra.
Láttam a saját életemben, hogy embereket,
akiket szeretek, súlyosan bántalmaznak; én pedig folyamatosan poszttraumás
stresszben szenvedtem, és több számomra kedves embert is elragadott a hirtelen
halál.
Néha úgy tűnik, mintha ezek a dolgok sosem
érnének véget. Egyikünket sem szólítottad fel arra, hogy önmagunkat büntessük.
De időnként olyan útra hívsz, ami meredek, sziklás, tövisekkel teli ösvényen
vezet. Mégis bizonyosságom van afelől már ma is, hogy Te elég vagy számomra, hiszen gyengeségemben is meglátom a Te tökéletes erődet!
Ross Cole főelőadó
Avondale College,
Ausztrália
Fordította: Baksa
Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése