2013. szeptember 6., péntek

Mai szakasz: Zsoltárok 30

Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor az Úr távolinak tűnik, imáink pedig értelmetlennek. Az életnek azon sötét pillanataiban könnyű magányosságba és depresszióba süllyedni. Dávid túl jól ismerte ennek valóságát; annak ellenére, hogy Isten felkentje volt, érezte a látszólag értelmetlen imák okozta kínokat.

Ebben a zsoltárban arra emlékeztet bennünket, hogy Isten válaszol az imákra. A sötét órák nem tartanak örökké, egy éjszakán sírunk, és reggel öröm köszönt ránk. Az az öröm, amit Isten ad nem lehet visszafogott; tettekre és ünneplésre serkent. Én nem ismerem a te belső küzdelmeidet, de az Úr ismeri. Tedd le előtte mindet imában! 

A közelmúltban Isten megáldott engem és a feleségemet egy kislánnyal, akit Yani-nak neveztünk el, ami azt jelenti, hogy „Isten meghallgat”. Azért választottuk ezt a nevet, mert mindig emlékezni szeretnénk arra, hogy Isten válaszol az imáinkra és nem kell elvesztenünk a reménységünket, amikor az élet sötét viharain megyünk keresztül

Nincs értékesebb tapasztalat egy meghallgatott imánál!

Ebben a zsoltárban Dávid időt szakít arra, hogy megköszönje Isten hűségét. Az Úr valóban hű volt hozzá, hozzánk is hűséges, és az is marad örökre. Dávid soha nem akarja elhallgatni Isten jóságát. Miért is tenné? De miért akarnád te vagy én elhallgatni?

A mi imánk ma: Hálás szívvel jövünk eléd Urunk, megköszönni, hogy hűséges vagy, és meghallgatod imáinkat. Köszönjük Istenünk! Segíts bennünket, hogy ne veszítsük el reménységünket, hanem mondjuk el másoknak is, hogy milyen jó a mi Istenünk; hogy Te hűséges vagy, és mindig meghallgatod imáinkat.


Richard McNeil

az Andrews University diákja

2013. szeptember 5., csütörtök

Mai szakasz: Zsoltárok 29

Gyakran szólnak úgy a felhívások, hogy szánjuk oda az Úrnak az időnket, erőfeszítésünket, hódolatunkat vagy éppen az életünket, de ebben a zsoltárban Dávid arra bátorít bennünket, hogy imádjuk Istent és adjunk dicsőséget Neki. Arra hív, hogy imádjuk az Urat a szentség ékességében.

„Szent ékességben” – mi is tulajdonképpen a szentség? A szentség többet jelent annál, hogy ünnepélyességgel és áhítattal imádjuk Istent. A szent kifejezésnek több értelme is van, de Dávid számára azt a valakit jelenti, akit megtisztított az Úr, aki mentes a bűn rettenetes szennyétől. Hívása a „nagyokhoz” szól, akik győztek, akik elfogadták a megváltást a Bárány vére által, akiknek ruháját megmosta e Bárány tisztító vére, és akik most a Lélek szentségében járnak – akik elkülönítették magukat az Úr számára.

Amikor megtapasztaljuk a megtisztított élet szépségét, hála és köszönet ébred bennünk az Úr iránt - és ezt hangunkkal is kinyilvánítjuk. Dávid tudatában van azoknak a kreatív csodáknak, amelyek az Úr szavára jöttek létre és ezekről beszél nekünk, hogy ne feledkezzünk meg azokról, miközben azon gondolkodunk, hogy használjuk a hangunkat Isten imádatára és arra, hogy Neki szerezzünk dicsőséget.

Az Úr nem tartotta vissza szavát a Földről a teremtés után. Továbbra is formálja, alakítja és befolyásolja a dolgokat, amelyeket naponta látunk. Nem lett visszatartva tőled csüggedésed pillanatában, amikor Isten békét, örömet és reményt adott; te se tartsd vissza az imádat és a hálaadás szavát Tőle!

Dicsérd az Urat; dicsért Őt örömmel, mert az Övé vagy! Megváltott téged, gondoskodik rólad. Itt van az ideje annak, hogy elmondjuk másoknak is annak jó hírét, amit Isten velünk tett. És mondjuk olyan hangosan, hogy a sötétségben levők reményt kapjanak!

Imádjuk az Urat ismerjük el, hogy megváltott bennünket, mert mi nem tudjuk megváltani önmagunkat! Mai imánkban köszönjük meg Istennek a megváltást, és dicsőítsük Őt azzal, hogy az evangélium jó hírét megosztjuk másokkal is. Ámen!


Richard McNeil
az Andrews University diákja

2013. szeptember 4., szerda

Mai szakasz: Zsoltárok 28

Isten hívta el Dávidot uralkodói szerepre, és tudta róla, hogy nagyszerű vezető lesz. Csodálatosan beszélgettek egymással – olyannyira, hogy beszélgetéseik még a zsoltárok mai olvasóit is mélységesen megihletik és lelkesítik.

Dávid mindig őszintén imádkozott Istenhez, magatartásában semmi tettetés nem volt. Nem „tisztogatta” imáit, hanem nyitott könyvként tárgyalta meg Istennel az életét. Ez a zsoltár nagyszerű példája Dávid egyenes, őszinte megnyilvánulásának. Könyörög Istennek: „… ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. Halld meg esedezéseimnek szavát, amikor kiáltok hozzád, és amikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé” (1-2. vers).

Dávid olyan példát állít elénk az imaéletet illetően, amit mindnyájan követhetünk… mondjunk el Istennek mindent, és osszuk meg vele lelkünk legmélyének kínzó aggodalmait. Isten mindent kezelni tud! A zsoltárokban az érzelmek és hangulatok szinte egész skáláját megtalálhatjuk, hiszen Dávid mindig nagyon szemléletesen közölte Istennel érzéseit és vágyait.

Az imádságban a legnehezebb igazságokat is félelem nélkül közölhetjük Istennel, hiszen Ő soha nem ért félre bennünket. Hol máshol lehetnénk ennyire szabadok, és önthetnénk ki szívtől-szívig gondolatainkat? Dávid az Istennel való, bensőséges közösségére alapozta összes vezetői feladatát.

A zsoltár végén Istent dicsőíti, hálát ad Neki a megválaszolt imádságokért. Erről Dávid sosem feledkezett el!

„Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.” (6-7. vers).

Szenteljük oda újra magunkat egy komoly imaéletre, szívtől-szívig való párbeszédre az Úrral.

Vinita Saunder
Southern Adventist University

2013. szeptember 3., kedd

Mai szakasz: Zsoltárok 27

„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek?” (1. vers). A válasz? Senkitől! A valóság? Ó, nagyon sok mindentől! Mi okozza a legtöbb aggodalmat számodra? Dávid felsorolt sok-sok dolgot, ami rémiszthet bennünket: gonosz ellenség, hadsereg és háború, a veszedelem napja, az elhagyatottság érzése, hamis tanúk és elnyomók fenyegetése, erőszak. Képzeljük el, milyen rettegést vált ki az emberből csak egy a fent felsorolt szituációk közül! Élhet-e egyáltalán félelem nélkül a halandó?

Dávid válasza: a templom, ahol Isten csodálatos jelenléte mutatkozik meg: népével való közösségvállalása. Ez lett Dávid égő vágyakozásának tárgya, életének értelme, mozgatórugója. Vágyott Isten jelenlétére, arra, hogy élete minden napján szemlélhesse Őt. Lehet valami annál csodálatosabb, mint isten szent helyén lakozni? De még mindig ott a kérdés: hogyan oldja ez fel a félelem problémáját? Hogy jön Isten templomának gondolata azokhoz az élethelyzetekhez, amelyek félelemmel töltik be szívünket?

Mindegy, milyen veszéllyel nézünk szembe, Dávid szerint Isten temploma az a hely, ahol Isten elrejt bennünket, és ott az Ő oltalmában vagyunk. A templom azonban nincs már a Földön, hanem a Mennyben van, továbbá azokon a helyeken, ahol Isten van jelen (Zsid 8:1-6; 1Kor 6:19; 1Pt 2:5). Hogyan futhatunk hát oda? Dávid számára a templom azt jelentette, hogy az Úr szépségét szemléli, keresi az Ő orcáját, jóságáról és szentségéről elmélkedik (Zsolt 27:4, 8, 11, 13). Tehát, úgy futhatunk a templomba, ha az Úrhoz futunk. Ha teljes szívünk megnyugszik az Ő mindent felülmúló békéjében és örömében, a félelem nem találhat ott helyet.

Akkor Dávidhoz hasonlóan mi is dicséneket zenghetünk ellenségeink előtt is (Zsolt 27:6). Igen, valóban Isten az, aki egyedül képes megmenteni bennünket bárkitől és bármitől, ami megrémíthet bennünket. Engedjük, hogy megmentsen! Bátorodjék szívünk, mert hatalmas mentsvárunkban bízunk!

Marla Samaan Nedelcu
az Andrews University teológus hallgatója

2013. szeptember 2., hétfő

Mai szakasz: Zsoltárok 26

Dávid arra kéri Istent, hogy vesse alá egy háromszoros vizsgálatnak, ellenőrizze őt alaposan, hogy vizsgálja meg az értelmét és a szívét. Egy listát is az Úr rendelkezésére bocsát a legjobb tulajdonságairól, arra az esetre ha ez segítené a vizsgálatot:

Feddhetetlenül éltem (1. vers).
Az Úrban bíztam (1. vers).
Kegyelmed szemem előtt van (3. vers).
Igazságod szerint járok-kelek (3. vers).
Nem ülök hitvány emberek közé (4. vers).
Alattomosokkal nem járok együtt (4. vers).
Gyűlölöm a gonoszok társaságát (5. vers).
Nem ülök le a bűnösök közé (5. vers).

Ha listát kellene készítened jó cselekedeteidről, amit majd megbeszélsz az Úrral, vajon hasonló lenne-e Dávid listájához?

Dávid szándéka nem kétséges – az Úr házában akar élni, ott ahol Isten dicsősége lakozik és nem akar egy kategóriába kerülni a bűnösökkel és a vérszomjas emberekkel, annak ellenére sem, hogy mint lelki vezető támadó álláspontot képvisel a romboló erőkkel és a sötétség lelki hatalmaival szemben. Noha lelki vezetőként rossz döntéseket hozhat, vagy hibázhat, de fel kell nőnie a felelősséghez, bátor alapelveket kell alkalmaznia és meg kell különböztetnie azokat a becsületesség és a szolgálat által.

Az én kedvenc szakaszom ebben a részben a 12. vers: „Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben." Az Úr vezet, segít, és biztosítja azt az egyensúlyt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy túljussunk küzdelmeken, nehézségeken és kísértéseken és hogy biztos talajra álljunk.


Vinita Sauder
Southern Adventist University

2013. szeptember 1., vasárnap

Mai szakasz: Zsoltárok 25

Dávid az Istennel való igazi közösség modelljét mutatja be – azt, hogy miként lehet lelkiismeretesen ápolni kapcsolatunkat a Mindenhatóval. Szívét őszintén, nyíltan, gyakran, és szeretettel önti ki az Úr előtt. Ez teszi Dávidot igazi óriássá a lelki vezetők között: sokszor helyez el nagy letéteket kapcsolatbankjába! Bárcsak ilyen mélységesen ismernénk mindnyájan Istenünket!

A következő kifejezések jelzik, mennyire alázatosan kötelezte el magát Dávid az Isten mellett:

„Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” (1. vers)
„Benned bízom!” (2. vers)
„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…” (4. vers)
„… ösvényeidre taníts meg engem.” (4. vers)
„Vezess engem a te igazságodban” (5. vers)
„… mindennap várlak téged.” (5. vers)
„Őrizd meg lelkemet!” (20. vers)
„…téged várlak.” (21. vers)

Vajon milyen érzés lenne, ha ilyen fordulatokat használnánk imádság közben? Mi történne, ha minden reggel kitárnánk szívünket, és azt kérnénk az Úrtól, hogy üresítse meg szívünket saját énünktől, mutassa meg nekünk útjait, és töltsön be bennünket az Ő isteni gondolataival és bölcsességével? Átalakulna-e lelki életünk és szolgálatunk?

Dávid nem titkolja azt sem, hogy vezetőként milyen hullámhegyeket és völgyeket járt meg. A zsoltár vége felé bevallja, hogy elhagyatottnak és magányosnak érzi magát annak ellenére, hogy egész hadsereg és személyzet veszi körül. Istenhez kiált a heggyé növekedett nehézségek miatt. Akik valamilyen vezetői szerepben vagyunk – tanítók, lelkészek, tanácsadók, ifjúságvezetők, diakónusok, szombatiskola vezetők, szülők –, vajon hányszor találjuk magunkat ennyire egyedül, amikor különösen nehéz élethelyzetbe kerülünk? Ilyenkor leginkább csak az Úrhoz fordulhatunk, és Vele beszélhetjük meg a dolgokat. Mindnyájan Hozzá emeljük lelkünket, és várunk Rá.

Vinita Sauder
Southern Adventist University

2013. augusztus 31., szombat

Mai szakasz: Zsoltárok 24

Egy olyan érában, amikor az evolúció eluralkodó befolyása és annak elméletei megpróbálják lefoglalni gondolatainkat, sokan kérdéseket tesznek fel létünkkel kapcsolatosan. 

Dávid, a zsoltáros teljesen világossá teszi számunkra, hogy a Föld és minden, ami azon és abban van, az Úré. Isten teremett bennünket és nem kifejlődtünk egy értelem nélküli létből. Dávid megerősíti a teremtés képét, amikor Isten a vizek fölött járt, de tovább megy azzal a kijelentéssel, hogy Istennek még ennél is nagyobb hatásköre van életünk fölött.

Dávid azokkal foglalkozik, akik Istennel lesznek. Nagyon is tudatában van annak, hogy ki a mi Istenünk - a Teremtő, a Mindenható, képes minden küzdelmet megnyerni, Ő a Király minden király fölött. De a kérdés, hogy ki méltó arra, hogy Istennel legyen, még mindig nyitva marad.

A zsoltáros kijózanító választ ad – akinek tiszta a keze és a szíve, akit nem befolyásolnak hiábavaló gondolatok. Más szavakkal, közülünk senki sem teljesen tiszta! Mindnyájan hajlunk az önzésre, hiábavaló gondolatokra, amelyek oda vezetnek, hogy egymással harcoljunk. Mi tényleg a Jákob nemzedéke vagyunk, vegyes jellemmel, képesek arra, hogy félrevezessünk és manipuláljunk. 

Szerencsére Jákob élete nem ért véget azon a napon. Megváltozott és új nevet kapott. Izrael lett a neve. Hozzá hasonlóan mi is egy olyan nemzedék vagyunk, akik elveszettek voltunk, de megtaláltattunk, akik haszontalanok voltunk, a magunk útját jártuk, de most azt választottuk, hogy az Úr keskeny útján járunk. 

Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk tiszta kezeket, tiszta szívet, amely annyira szükséges ahhoz, hogy méltóak legyünk Vele uralkodni az örökkévalóságon át! Ámen.


Richard McNeil

az Andrews University diákja