Egy olyan érában, amikor az evolúció
eluralkodó befolyása és annak elméletei megpróbálják lefoglalni gondolatainkat,
sokan kérdéseket tesznek fel létünkkel kapcsolatosan.
Dávid, a zsoltáros teljesen világossá teszi
számunkra, hogy a Föld és minden, ami azon és abban van, az Úré. Isten teremett
bennünket és nem kifejlődtünk egy értelem nélküli létből. Dávid megerősíti a
teremtés képét, amikor Isten a vizek fölött járt, de tovább megy azzal a
kijelentéssel, hogy Istennek még ennél is nagyobb hatásköre van életünk fölött.
Dávid azokkal foglalkozik, akik Istennel
lesznek. Nagyon is tudatában van annak, hogy ki a mi Istenünk - a Teremtő, a
Mindenható, képes minden küzdelmet megnyerni, Ő a Király minden király fölött.
De a kérdés, hogy ki méltó arra, hogy Istennel legyen, még mindig nyitva marad.
A zsoltáros kijózanító választ ad – akinek
tiszta a keze és a szíve, akit nem befolyásolnak hiábavaló gondolatok. Más
szavakkal, közülünk senki sem teljesen tiszta! Mindnyájan hajlunk az önzésre,
hiábavaló gondolatokra, amelyek oda vezetnek, hogy egymással harcoljunk. Mi
tényleg a Jákob nemzedéke vagyunk, vegyes jellemmel, képesek arra, hogy
félrevezessünk és manipuláljunk.
Szerencsére Jákob élete nem ért véget azon a
napon. Megváltozott és új nevet kapott. Izrael lett a neve. Hozzá hasonlóan mi
is egy olyan nemzedék vagyunk, akik elveszettek voltunk, de megtaláltattunk, akik
haszontalanok voltunk, a magunk útját jártuk, de most azt választottuk, hogy az
Úr keskeny útján járunk.
Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk
tiszta kezeket, tiszta szívet, amely annyira szükséges ahhoz, hogy méltóak
legyünk Vele uralkodni az örökkévalóságon át! Ámen.
Richard McNeil
az Andrews University diákja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése