Mai szakasz: Jób 42

Isten újra megerősítette az „utolsó időkre” szóló üzenetét Jóbnak, amit már korábban kinyilatkoztatott Ádámnak és Noénak, aki akkor halt meg, amikor Ábrahám 18 éves volt. Jóbnak majdnem első kézből származó információi voltak az özönvíz előtti és utáni állapotokról. Hitt az elődeinek adott próféciákban és hozzáfért azokhoz a könyvekhez, amelyek Mózes rendelkezésére is álltak: Ádám könyvéhez (1Móz 5:1) és Noé könyvéhez (1Móz 6:9). A harcos Messiás utolsó felvonása a végrehajtó ítéletben, amelyben a gonosz végleg megsemmisül (41. fejezet), ismert volt Jóbnak, próbálta is elmondani a barátainak, de hiába.  

A 42. fejezetben Jób biztonságban érzi magát, mert Isten az ő oldalán áll és őszintén beszélhet Vele. Jób megerősíti, hogy: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál” (2. vers). Jób ugyanazt a kérdést teszi fel, amit Isten feltett neki beszélgetésük kezdetén: „Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?” (38:2). Jób a barátaira gondolva, megismétli Isten kérdését: „Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul?” (3a. vers). Egy bírósági tárgyaláson a védelem ügyvédjének el kell ismételni és fel kell sorolni az ügyész által felhozott vádpontokat. Foglalkoznia kell a kérdésekkel, és nem kerülhet el egyet sem. Tehát Jób megismétli, de egy picit más szemszögből. „Isten - mondja Jób - te tudod, hogy ki az (sátán) aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul, és ki az, aki a barátaimon keresztül beszélt, megvallom, hogy eddig nem értettem” (3b. vers). Jób azt sejteti, hogy magáért beszélhet, de a barátaiért nem.   

Aztán Jób megkéri Istent, hogy hallgassa meg őt, és engedje meg neki, hogy beszéljen, és Isten kedvesen válaszoljon neki (4. vers). Sokat olvasott Istenről, de most Ádámhoz hasonlóan Isten vele jár és sokkal jobban megismerheti Őt (5. vers). Ahogy korábban említettük Ádám könyve és Noé könyve, valamint maga Noé is átfedésben vannak Jóbbal és Ábrahámmal. Ez elég idő volt Jób számára, hogy első kézből származó beszámolót kapjon Noé történetéről, aki kétségtelenül megosztotta tapasztalatát (éppúgy mint az egyiptomi piramisok építői, akik beszéltek róla).

Jób válaszol Istennek: „Ezért iszonyodom magamtól és bánkódom a porban és a hamuban” (6. vers - angolból fordítva). Isten már nem száll szembe Jóbbal és Jób sem csalódott Istenben. Az Úr a figyelmét most Jób barátaira fordítja és azt mondja, hogy ők nem beszéltek olyan helyesen, mint Jób (7. vers). A megoldás Jób barátai számára az, hogy bűnbánatot tartanak, és hitüket áldozattal erősítik meg: hét bika és hét kos, amit oda kell adniuk Jóbnak, hogy ő megáldozza. Ez nem egy Jóbnak hozott áldozat, hanem Istennek. De önmagukért is égő áldozatot kell, hogy bemutassanak. Aztán Jób imádkozott érettük, hogy Isten segítsen rajtuk, és Isten meghallgatta az imáját (8. vers). Miután Jób ezt megtette, az „Úr újból kegyelmesen tekintett Jóbra” (9. vers - új prot. ford.).

Igaz az, hogy amikor a hűségesek Istenhez imádkoznak, Isten alig várja, hogy válaszoljon. Elhozhatták volna maguk is áldozataikat és imádkozhattak volna saját magukért, de Isten helyre akarja hozni a megromlott kapcsolatokat, és meg akarja gyógyítani a megtört szíveket. Ez történik a Lábmosás szertartásában és az Úrvacsorában is. „Előre a térdeiken” – Dwight Nelson kifejezését használva – együtt közeledtek Istenhez, és a megoldást is együtt tapasztalták meg. 

„Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (10. vers - új prot. ford.). Jób minden testvére és korábbi ismerőse eljött vendégségbe Jóbhoz és „részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát” (11. vers - új prot. ford.). Ez áldás volt azok részéről, akiket a Szentlélek indított.

Isten ezen kívül is adott ajándékokat Jóbnak. Többet adott annál, mint amivel Jób korábban rendelkezett. Több juha, tevéje, szarvasmarhája és szamara lett mint korábban (12. vers). Lett még 14 fia és három lánya. A lányok nagyon szépek voltak és az „apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt” (15. vers - új prot. ford.). Még ma is vannak olyan országok, ahol az idősebb fiú örököl mindent, és a lányok az idősebb testvér jóakaratára vagy annak hiányára vannak ítélve.

Jób élt még 140 évet és láthatta gyermekeit és unokáit a negyedik generációig. „És meghalt Jób jó vénségben és betelve az élettel” (17. vers).

Mózes elérte kitűzött célját Jób történetével. Ha valamit elveszítesz az életben, van egy Isten az égben, aki a szívén visel téged, és ami veled történik, talán hasznos lehet a mennyei lények számára. Ha türelemmel és imádságos szívvel vársz az Úrra, előmozdítja ügyedet, és jobb lesz mint korábban volt. Ez bátorította Mózest is a nehézségeiben a midiáni sivatagi körülmények között.

Drága Istenünk!

Jób könyvének végéhez érkeztünk és többet tanultunk Rólad, mint róla. Köszönjük, hogy a mi gondolatainkat Jóbról a Megváltóra terelted. Ámen

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

Bírák 7

Harminckétezer katonát hívtak össze, de csak háromszáz volt kész a küzdelemre. A félelem egymaga huszonkétezerrel csökkentette a sereg létszámát. De mi a helyzet a maradék tízezerrel? Ők egy egyszerű próbát kaptak. A fejezet azt mondja, hogy kilencezer-hétszáz katona letérdelt, hogy igyon a vízből, ahelyett, hogy kezükkel a vizet a szájukhoz emelve ittak volna. Tehát az utóbbiak képesek voltak követni a szemükkel az ellenség mozdulatait. Háromszáz férfi tette ezt, és őket választotta ki Isten, hogy Gedeonnal menjenek. Milyen egyszerű próba, bizonyára nem ilyet vártak!

Mind a harminckétezer ember, akit először kiválasztottak, állítólag bátor volt. Volt köztük néhány, aki fizikailag gyenge volt a csatára? Talán titokban kételkedtek abban, hogy Isten képes-e, vagy kész-e megmenteni Izraelt? Vonakodtak beadni a derekukat, mert nem igazán bíztak Istenben, és abban, amit Gedeonnak ígért? Amikor a tízezernek megadatott a második lehetőség is, hogy otthagyják a tábort, és hazamenjenek, ők inkább úgy döntöttek, hogy Gedeonnal maradnak, de miért buktak meg azon az egyszerű teszten, hogy hogyan igyanak vizet, mikor szomjasak? Mit gondoltak lelkük legmélyén?

Mi a helyzet velünk? Mi a legsürgősebb gondunk? A jelenünk, vagy a kapcsolatunk Jézussal? A Föld végső nagy küzdelme már itt van előttünk. Sokan készülnek, de csak kevesen lesznek készen. Te készen leszel?

Brennon Kirstein,

A Southern Adventist University káplánja

Fordította: Rajki Dávid