Mai szakasz: Zsoltárok 8

Legközelebb mikor és milyen összefüggésben érezted magad jelentéktelennek? Vissza tudsz emlékezni egy ilyen alkalomra? Én igen. Egyszer, amikor ellátogattam a washingtoni Air and Space (Levegő és Űr) Múzeumba, megnéztem az IMAX 3D-s filmet a Hubble űrteleszkópról. Az űr végtelen nagysága majdnem lebénított engem. Ahogy ott ültem és a világmindenség nagyságán elmélkedtem, gondolataim a zsoltáros szavainál kötöttek ki: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?" (4-5. vers).  

A 8. zsoltár alcíme szerint Dávid szerezte ezt a zsoltárt. A körülményeket és a helyzetet, amelyben szerezte, nem ismerjük, de miközben olvassuk, gondolatban el tudjuk képzelni, hogy ez akkor történhetett, amikor fiatalon az édesapja juhait őrizte. Kint a pusztában, éjszaka, egyedül, a csillagos eget szemlélve Dávid azt érezhette, hogy milyen kicsiny és milyen jelentéktelen.  

Azonban, ha jelentéktelennek is érezte magát, Istent nagynak és hatalmasnak látta – ez tükröződik ebben a zsoltárban. Ez az első dicsőítő ének – az első himnusz a zsoltárok könyvében. Egyedi a többi dicsőítő zsoltár között abban, hogy a teljes zsoltár egyes szám második személyben szólítja meg Istent. „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél” stb. A zsoltáros újra és újra közvetlen módon szólítja meg az Istent. Tény az, hogy ez az egyetlen himnusz az egész Ótestamentumban, amit úgy komponált meg szerzője, hogy közvetlenül szólítja meg az Istent.

E zsoltár egyik maradandó üzenete az, hogy minél inkább elismerjük Isten nagyságát, annál inkább megértjük véges voltunkat. És minél inkább elismerjük kicsinységünket, annál nyitottabbak leszünk Isten nagyságának elismerésére.

„Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (1. vers - új prot. ford.).

Randy Roberts
a Loma Linda egyetemi gyülekezet

vezető lelkésze

Bírák 15

Amíg az előző fejezet Sámsonnak, mint Isten emberének a bukását fedi fel előttünk, addig ez a fejezet azt emeli ki, hogy hogyan bukik meg mint vezető. A  filiszteusok elleni támadásra nem az a vágy késztette, hogy véget vessen az izraeliták elnyomásának, hanem saját önző vágya, hogy megmutassa, milyen erős. Sámson cselekedetei még az akkori mértékekkel mérve is túlzottak és indokolatlanok voltak.  Az előző bírákkal összevetve, akik az Úr nevében csatába mentek, Sámson egyszer sem hívta segítségül az Urat, de ennek ellenére Isten Lelke erővel ruházta fel, hogy legyőzze ellenségeit (14. vers). Büszkélkedik a győzelmével ahelyett, hogy Istennek tulajdonítaná azt. Csak akkor hívja segítségül Istent, amikor szüksége van rá, és akkor is csak panaszkodik, ahelyett hogy könyörögne Istenhez.

Sámson látszólag mégis megússza, mert Isten továbbra is megáldja őt - lázadozásai ellenére. Bár az életét megmentette, a küldetése, hogy Isten népét megmentse, meghiúsult a saját önzősége és éretlen hozzáállása miatt. "Amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük". Júda emberei ahelyett, hogy összefognának Sámsonnal, hogy lerázzák a filiszteusok igáját, inkább meghunyászkodnak a fenyegetés előtt, és nincsen lelkiismeret-furdalásuk, amikor saját embereik közül feladnak egyet (9-13. vers).  Sámson fél attól, hogy nekitámadnak, és így meg kell ölnie a saját embereit. A kiválasztott szabadítónak megvan az ereje, hogy megöljön ezer embert, de hiányzik az erkölcsi tartása, hogy tiszteletet parancsoljon és megbízzon benne akár csak egy izraelita is. A saját igazságérzete vezeti, így nem különbözik a Filiszteusoktól, akik ellen harcol.

Sokan közülünk Sámson életét élik. Meghívást kaptunk, hogy Isten népének vezetői legyünk. Isten olyan tulajdonságokkal és képességekkel áldott meg, amikkel nagy tetteket vihetünk végbe Őérte. De Sámsonhoz hasonlóan mi is önfejűek vagyunk, a saját képességeinkben vagy helyzetünkben bízunk, hogy megvalósítsunk dolgokat.  Sikereink miatt talán nem vesszük észre, hogy mi akarunk irányítani ahelyett, hogy engednénk: Isten vegye át a vezetést. Ne felejts el imádkozni Jézushoz ma, hogy a Szentlélek vezesse az életedet!

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid