Mai szakasz: Zsoltárok 12

Én személy szerint szeretem, ha jó dolgokat mondanak rólam – akár csak megerősítenek, hogy egy igazán jó órát tartottam, valakit kimentettem egy nehéz helyzetből, vagy csinos az új ruhám. Ez a zsoltár azonban arra emlékezetet, hogy a hízelgés lehet megtévesztő, hamis és romboló. Viszont azt gondolom, hogy az elismerést (bátorítást) gyakorolnunk kell egymással szemben – a világ tele van olyan emberekkel, akik elcsüggesztenek. De néha a kölcsönös elismeréseink visszatartanak bennünket a jó cselekvésétől, amelyekre Isten hívott el bennünket.   

A 12. zsoltár ellentétbe állítja a hízelgést a szegényekért és nélkülözőkért való munkával. Néha azon találom magam, hogy amikor meg vagyok győződve arról, hogy tovább kell lépnem az Úrért, lelkiismeret-furdalásom van saját anyagi dolgaim vagy önzésem miatt. Ilyenkor keresztény társaim segítenek abban, hogy jobban érezzem magam.

Miközben tényleg létezik pusztító és hamis bűntudat, előfordulhat-e, hogy néha felszínes dolgokért dicsérjük meg egymást, és elégedettnek érezzük magunkat ahelyett, hogy felháborodnánk a körülöttünk lévő szegények kizsákmányolása miatt?

Talán Isten arra késztet, hogy túllépjek saját önelégültségemen és a társadalmi igazságosságért dolgozzak, feláldozva időm egy részét és még saját kényelmemet is?

Lisa Clark Diller
a Southern Adventist University

történelem és politikai tudományok karának tanszékvezetője

Bírák 19

Ez az elbeszélés Izrael történelmének legsötétebb fejezetét mutatja be, amely a Bírák korszakában zajlott. Az izraeliták által elkövetett összes erkölcsi rémtett közül, amiről ebben a könyvben olvashatunk, messze ez a legmegdöbbentőbb. E történet és Sodoma romlottságának története (1Mózes 19) között túl sok a hasonlóság ahhoz, hogy véletlen legyen. Az író szándékosan tervezte ezt a történetet úgy, hogy összehasonlítsa benne Izrael erkölcsi romlottságát a sodomabeli emberek romlottságával. A lévita szavai foglalják össze a történet lényegét: „Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig” (19:30).

Fontos megjegyezni, hogy az elbeszélő nem alkot véleményt a szereplők cselekedeteiről. Nem szabad azt feltételeznünk, hogy a lévita vendéglátója a heteroszexualitást részesítette előnyben a homoszexuális erőszakkal szemben. Azért tette ezt, mert ezt látta a helyesnek. Hasonlóképpen nem a vendéglátás hiánya volt itt az igazi probléma, mint ahogy ezt néhány kommentátor felvetette. Az erőszak, amit ezek a férfiak elkövettek, nem barátságtalan természetükből eredt, hanem gonosz és perverz szívük sarkallta erre őket. Az elbeszélő egyértelművé teszi, hogy itt a bűncselekmény nemi erőszak és gyilkosság, melyet a gibeai férfiak követtek el.

Ezekben a szörnyű cselekményekben az az igazán megdöbbentő, hogy elkövetői Izrael fiai voltak. A nemi erőszak és a gyilkosság nem volt kevésbé gyakori az ókori Közel-Keleten, mint manapság. Ám ilyen szörnyűségek az összes nemzet közül a legkevésbé történhettek volna meg Isten kiválasztott népe között. Az ő erkölcsi mércéjük még abban a korszakban is jóval magasabb volt a szomszédos népek „színvonalánál”, amikor „nem volt király Izraelben”. A lévita ragaszkodott ahhoz, hogy egy izraelita városba menjenek egy idegen város helyett (19:12), ez is azt mutatja, hogy azt hitte, az izraeliták a jobb emberek.

Az izraelita társadalom erkölcsi hanyatlása annak következménye volt, hogy az emberek úgy éltek, mintha nem volna uruk, és Isten sem volna közöttük – de még a környéken sem. Mi is pontosan így élünk a mai világban. Az istenfélelem elavult és idegen fogalomnak tűnik a legtöbb ember számára a mai társadalomban. Jézus követői, Isten kiválasztott népe a kivétel, ők fénysugarak a sötétben! A legtöbbünk valószínűleg sosem lesz részese olyan szörnyűségeknek, mint az itt leírt események – hála az Úrnak! Ám amikor önző módon közelítjük meg a bűnt, a lévita vendéglátójának szerepét játsszuk. Az ír filozófus, Edmund Burke így fogalmazott: „a gonosz győzelméhez csupán annyi szükséges, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit”. Ha hagyjuk, hogy a megalkuvás és a kényelem diktáljon akkor, amikor ki kellene állnunk a jóért, számos lehetőséget fogunk elhalasztani, hogy segítsünk azoknak, akiknek a bűn ártott.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Fordította: Baksa Viktória