Mai szakasz: Zsoltárok 22

Ennek a zsoltárnak kettős, sőt hármas alkalmazása is van: egyrészről, a képanyaga Dávidé, amelyben közli saját gyászának és fájdalmának tapasztalatát, ugyanakkor bővelkedik az Újszövetségben található, a Messiás jellemére való utalásokban, főleg a zsoltár egyes részeiben (lásd: Mt 27:35, 39, 43, 46; Mk 15:24, 34; Lk 23:34, 35; Jn 19:24, 28). 

Az elvek erőteljesek és időtállóak, mivel a ma élő hívő emberek tapasztalatáról beszél. Az összefonódó és többszörös alkalmazás könnyen észrevehető. A 22. zsoltár kétségtelenül az egyik legszemléltetőbb és legmegragadóbb messiási profetikus zsoltár.

Többféle nézőpontból is megközelíthető ez a zsoltár. Az egyik megközelítés az, hogy messiási nézőpontból vizsgáljuk és betekintést kapunk abba, hogy min ment keresztül Jézus a bűnös érdekében, és hogyan valósított meg egy lelki áttörést, amely a kereszten való győzelemhez vezetett. De racionális, tapasztalati szemszögből is tekinthető és gazdag betekintés nyerhető arról, hogyan kezeljük bonyolult kapcsolatrendszerünket. Arról is elmélkedhet az ember, hogy maga a zsoltáros milyen tapasztalatokon ment át, amikor ezt a zsoltárt megörökítette. 

A 22. zsoltárnak mélysége is és szélessége is van. Érintheti az embert érzelmileg, ha beleéli magát Krisztus szenvedéseinek tapasztalatába és belemerül Krisztus szeretetébe és önfeláldozásába. Ellen White arra bátorít, hogy gyakran foglalkozzunk Megváltónk életének záró jeleneteivel. Körülvéve kísértésekkel, ahogyan Ő is volt, tapasztalataiból értékes tanulságokat vonhatunk le. Hasznos lenne naponta egy elmélkedésre szánt órát Jézus életének tanulmányozásával tölteni – a bölcsőtől a Golgota keresztjéig. Tekintsük át pontról-pontra és hagyjuk, hogy a képzeletünk élénken megragadjon minden jelenetet, különösen földi szolgálatának utolsó jeleneteit. (Jézus élete 83. o. - az angolban)

Ha így elmélkedünk Krisztus tanításain, szenvedésein és az emberiség megmentéséért hozott áldozatán egyetemes és személyes szinten, három dolog fog megtörténni: 1) megerősödik a hitünk, 2) felébred a szeretetünk és 3) mélyen átitatódunk azzal a Lélekkel, amely Megváltónkat is segítette. Tehát minden okunk megvan arra, hogy több időt és figyelmet szenteljünk ennek a zsoltárnak.

A zsoltár két részre tagolódik: az első 21 vers a szenvedő tiltakozásával, panaszával és imájával foglalkozik, az utolsó tíz vers (22-31) spontán hálaadásba kezd a szabadítás után. Érdekes, hogy nincs átmenet a két rész között, csak egy hirtelen váltás a reménytelenségből a dicsőítésbe.

Megjegyzés: Az olvasó jobban megértheti ennek a zsoltárnak a messiási jellegét, ha elolvassa a négy evangéliumból Krisztus szenvedéseinek a leírását és a Jézus élete című könyv 741-től 757-ig terjedő oldalait.

1. Messiási alkalmazás: A 22. zsoltárt a kereszt zsoltárának nevezik, mivel az Újszövetség nyilvánvalóan utal erre a zsoltárra, amikor az írók Krisztus szenvedéseire és kereszthalálára alkalmazzák az ott leírtakat. Megérinti az ember szívét, amikor maga elé képzeli Krisztus szenvedéseit annak dacára, hogy Istenben bízott; hogy az Atya elfordult tőle a bűnösökkel való azonosulása miatt; és amiért magára vette annak a bűnnek a terhét, amely az övék volt. Emlékezzünk arra, hogy ha részesülni akarunk a megváltásban, meg kell tanulnunk a bűnbánat és a hit leckéjét a kereszt lábánál. Jézus megaláztatást szenvedett azért, hogy megváltson bennünket az örök gyalázattól. Vállalta, hogy rászakadjon a megvetés, a gúny és a durva bánásmód azért, hogy bennünket megoltalmazzon. A mi bűnünk volt az, ami a sötétség fellegét összegyűjtötte isteni lelke körül és előhívta belőle a kiáltást, mint olyanból, akit megvert és elhagyott az Isten. Ő viselte a bánatunkat; Őt érte bánat a mi bűneinkért. Önmagát bűnért való áldozatul adta, hogy Általa mi igazak lehessünk Isten előtt. Az emberben levő nemes érzések rezonálni fognak a kereszten való elmélkedésre.   

2. Lelki alkalmazás: Az olvasót arra hívjuk, hogy szakítson időt Jézus életének, tanításainak, szenvedéseinek, kereszthalálának és feltámadásának a tanulmányozására. Elmélkedjünk a témákon és aztán gondolkodj el azon, hogy ezek az események mit jelentenek számunkra miközben megküzdünk azzal a kihívással, hogy üdvösségünket munkáljuk, és mások üdvösségéért szolgálunk. Krisztus önzetlen és példás magatartása a szenvedések közepette új lendületet ad az olvasónak, hogy szembe tudjon nézni azokkal a próbákkal, amelyek keresztényi életében érik – Krisztus mindent megtett értem, én is meg tudok és meg fogok tenni mindent Érte! Az Ó, véráztatta szent fej című ének (114-es ének a Hitünk énekei énekeskönyvben) ékesen szól erről a kérdésről.

3. Tapasztalati alkalmazás: Ennek a zsoltárnak a hömpölygése segítő leírást ad arról, hogy az ember hogyan küzdhet meg az élet fájdalmas kihívásaival. Például az 1-10-ig terjedő versekben a zsoltáros elismeri, hogy küzdelmei vannak, így mi is elismerhetjük a problémák valóságos természetét, amelyek nyomasztanak bennünket. A zsoltáros elhagyatottnak érzi magát és elszakítottnak az erő és az életben maradás minden forrásától. Értéktelennek és kigúnyoltnak érzi magát, és nincs hová segítségért fordulnia. Mi is megélünk hasonló tapasztalatokat az életben. Mit tegyünk ilyenkor? A zsoltároshoz hasonlóan, a borzasztó és fájdalmas küzdelmek közepette felismerhetjük az ima hatékonyságát és Isten valóságos voltát, aki meghallgat és megsegít bennünket. Ez után Istenhez fordulunk és megkérjük, hogy az a csodálatos Személy legyen a mi társunk a próbáink közepette. A zsoltáros bölcsen ehhez a csodálatos hatalomhoz fordult, mint ahogy Jónás is Istenhez kiáltott a cethal gyomrából (Jón 2:1-9). Mi meg tudjuk ezt tenni?  

4. Ima alkalmazás: Mélységes és természetes hitelesség található ebben a zsoltárban. A gondolatainkat és az imaéletünket szólítja meg. A zsoltáros fájdalmas szavakkal kiált Istenhez. Arról beszél, mennyire szüksége van Isten közelségére, mert a bajok megfojtják és nincs emberi segítség számára. Leírja, hogy milyen nagy szükségben van és milyen fájdalmai vannak. Aztán rátér arra a felismerésre, hogy csak egy segítségforrás létezik, akihez fordulhat és ez nem más, mint maga Isten. Aztán ott vannak a borzasztó és vad ellenségei, akik annyira támadják, hogy minden energiája és életereje kiszárad. Ellenségei sokan vannak és nagy az erejük. Mit tehet ebben a helyzetben? Hová fordulhat? És mit tehetünk mi? Kihez fordulhatunk? A zsoltáros buzgón imádkozik Isten jelenlétéért és oltalmáért. Miért? Azért, mert tudja, hogy ha Isten a közelben van és beavatkozik, bármi történjék, minden rendben lesz. Hangsúlyozza a bánatát és csüggedését a spontán és talán fegyelmezettnek mondható válaszával: „De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem” (20-22. vers), majd hozzáteszi – bár még mindig a bajok közepette van –, hogy „Te meghallgattál engem.” (Ez valóban hatalmas dolog. Ha követed ezt az utat, gazdag tapasztalatban lesz részed. Én tudom, mert megtapasztaltam.)

5. Siker alkalmazás: Ez a probléma nagyszerű lezárása. Az élet gyakran ilyen. Látszólag minden kikerül az irányításunk alól, de a hívők, akik megtanulták a 22. zsoltár elveit, győzelmet hirdetnek már a győzelem tulajdonképpeni kivívása előtt. Hogyan? Hitben dicsőítik és magasztalják Istent, mivel hisznek Isten Szavában, Isten Szavának hatalmában és bíznak a Gondviselő ígértéiben. Gondolják, hisznek, mondják, hirdetik. Nekik nincs szükségük a látásra ahhoz, hogy higgyenek. Isten megmondta, és ez elég nekik. Ez a messiási példa, Krisztus példája, és az a tapasztalat, ami a mienk is lehet.    

Debert W. Baker
a Generál Konferencia alelnöke