Mai szakasz: Zsoltárok 9

A 9. zsoltárban Dávid az érzelmek jó néhány területét érinti. Dicsőíti az Urat, mivel megszabadította a halálból (2-5, 10-13. vers), ünnepli Isten ítéletét a pogányok felett (6-9; 16-21. vers), miközben bosszúért imádkozik az ellenségei ellen. Mindezzel egy időben pedig az üldözésektől való szabadításért is esedezik. Ellenségeit nem nevezi meg. (Lásd: 14-15; 16-19 vers).

Teljesen lenyűgöz, ahogy az első négy versben dicsőíti az Istent:

„Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt; Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró."

E zsoltár első részében azt is érdekesnek találom, hogy Dávid éppen olyan biztos halálos ellenségeinek létezésében, mint Isten jóságában. Vannak ellenségeink, akiknek kezéből Isten kellene, hogy kiszabadítson? Kérnénk Isten kegyelmét arra a személyre, vagy személyekre? Melyik bibliai ígéret szerint imádkoznánk érte vagy értük?

A 9. zsoltár utolsó része úgy mutatja be Istent, mint a gonosz cselekedetek független bíráját, és népének védelmezőjét. Ez az egyik kedvenc képem Istenről az Ószövetségben.

Figyeljünk meg a fejezet utolsó szavait, de ezúttal az Újfordításból:

„De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét. Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket. Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram azokat, akik hozzád folyamodnak."


A 9. zsoltár kiemeli azt a tényt, hogy Isten vezetése igazságon alapszik (8. vers). Sátán eredeti hazugsága az volt, hogy Isten vezetésének alapja az önzés – Isten önző volta.

Figyeljük meg, mit írt Ellen White erről:

„Isten megvédte trónja becsületét, és kinyilvánította igazságosságát, amikor Sátánt kiűzte a mennyből. De amikor az ember a hitehagyó lelkület csalásainak engedve vétkezett, Isten bizonyságot tett szeretetéről azzal, hogy egyszülött Fiát halálra adta az elbukott emberért. Az engesztelésben megmutatkozik Isten jelleme. A kereszt súlyos érvelése az egész világegyetem előtt bebizonyítja, hogy a bűn útjáért, amelyet Lucifer választott, semmiképp sem lehet Isten kormányzatát vádolni." (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2012, Advent Kiadó. 430. o.).

A 9. zsoltár kijelenti, hogy Isten trónjának alapja nem az önzés, hanem igazság és végtelen szeretet. Ez a szeretet ígéri azt, hogy meg fogja védeni gyermekeit, amikor hamisan vádolják, és üldözni fogják őket. Kőváruk és Védelmezőjük lesz.

Miért is imádkozzunk ma, ami megerősíti bizalmunkat Isten szeretetében, igazságában és erejében? Miért ne írnánk le imánkat, és olvasnánk el legalább háromszor a mai nap folyamán? Sok áldást!

Leslie N. Pollard
az Oakwood University igazgatója

Fordította: Rajki Dávid

Bírák 16

Sámson ismét figyelmen kívül hagyja isteni elhívását (vagy Isten parancsát), ezzel veszélyezteti saját életét és küldetését. Az utolsó alkalommal, amikor egy filiszteus nő után vágyakozott, a következmények szerencsétlen kimenetelűek voltak. Mivel Sámson tudja, hogy senki sem tudná megállítani, ezért pimaszul a filiszteusok földjének belseje felé nyomul, hogy bűnös vágyait kielégíthesse. Akárcsak korábban, lázadozása ellenére is erőt ad neki Isten, hogy megmentse magát. Ám éppen ez a probléma Sámsonnal: az Istentől kapott erőt saját érdekében használja. Nagy hőstettei közül egyet sem azért vitt véghez, hogy megmentsen akár csak egy izraelitát is az elnyomás alól.

Sámson bukása nem annak az eredménye, hogy a rossz személyben bízott meg. Nem megtévesztés hatására fedte fel erejének titkát.  Önként adta át, és tudta, hogy valószínűleg fel fogják használni ellene. Oly’ sokáig élt lázadásban, és oly’ sokszor szegte már meg Istennek tett nazireusi fogadalmát, hogy már nem érzékelte, milyen következményei lehetnek bűnének. Mint megannyi alkalommal, most is azt gondolta, Isten meg fogja szabadítani ellenségeitől. De lázadásának végső pillanatával utoljára pazarolta el Isten áldását. „Jóllehet ereje nem hosszú hajában rejlett, de ez Isten iránti hűség jele is volt. És amikor a jelképet feláldozta szenvedélye kielégítésének, elveszítette az ezzel járó áldást” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 527. oldal).

A Bibliában szereplő összes bíra és hős közül Sámsonban volt meg a legtöbb lehetőség. Ha Sámson hűséges maradt volna isteni elhivatásához, Isten célja megvalósulhatott volna az Úr dicsőségére és Sámson becsületére. De Sámson engedett a kísértésnek, és hűtlennek bizonyult feladatához, ezért küldetése vereséggel, szolgasággal és halállal végződött (lásd: Pátriárkák és próféták 528. oldal). Sámson élettörténete azt mutatja be, hogy Isten elvégzi akaratát – Sámson ellenére is.

Justo E. Morales

Southern Adventist University

Fordította: Rajki Dávid