Mai szakasz: Zsoltárok 4

Az új protestáns fordítás a következő megjegyzéssel kezdi ezt a zsoltárt: „A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.” Ez jelzés volt a karmesternek, hogy húros hangszereken kísérjenek, amikor felolvassák, vagy eléneklik ezt a zsoltárt. Pontosan, ahogyan bizonyos ételekhez bizonyos fajta italok illenek, ehhez a zsoltárhoz a húros hangszerek illenek. Sajnos soha nem hallhatjuk, majd csak a Mennyben, annak a hangszernek a hangját, amit Dávid eredetileg javasolt.

Nyomorúságában Dávid Istenhez kiált, és úgy érzi, nem talál meghallgatásra. Valószínűleg még mindig érzi Absolon ellene szőtt összeesküvésének csapását.  Azzal vigasztalja magát, hogy értelmével továbbra is bízik Istenben annak ellenére, hogy szíve még nem vigasztalódott meg teljesen. Hittel imádkozza, amikor lefekszik: „Mert egyedül Te adod meg nekem Uram, hogy biztonságban lakjam” (Zsolt 4:9 – új prot ford.).

Tapasztaljátok meg ma az Úrban lakozás békességét és oltalmát!

Jackie O Smith
Kommunikációs vezető
Generál Konferencia Lelkészi Osztálya

Fordította: Csala Beáta

Bírák 11

A gileádi Jeftével kapcsolatos első benyomásunk nem annyira pozitív. Egy prostituált törvénytelen fia, egy számkivetett, akinek problémás családi háttere van, és egy gyülevész csapat vezetője. Azonban ez a látszólag semmirekellő ember Izrael bírája lett hat évre (12:7), de csak azután, hogy közben egy néhány kemény leckét megtanult.

Az előző bírákkal ellentétben Jefte vezetésre való elhívása feltűnően hiányzik. A gileádiak feletti uralma egy alku eredménye a gileádi vezetőkkel (11:8-10). Ennek ellenére azonban nem kétséges, hogy a színfalak mögött Isten irányítja az eseményeket. Az Úr felhatalmazza Jeftét, hogy harcoljon Izrael ellenségeivel (11:9) és kezébe adja az ammonitákat  (11:32). Az Úr szabadítása hasznot jelent Izraelnek (11:27), Jeftének azonban nem.

Jefte története véget érhetett volna itt, ha nem tette volna azt a végzetes esküt. Mivel Isten megsegítette az ammoniták ellenei harcban, Jefte úgy érezte, éppúgy alkudozhat Istennel, mint ahogy ezt Gileád vezetőivel tette. Sokkol bennünket az, ahogyan félreértelmezi az áldozatrendszert. Jeftének nem volt szabad feláldozni mindazt, ami háza ajtaján kijön (11:31). Ő azonban azt gondolja, hogy Istent meg lehet vesztegetni égő áldozatokkal. Ez a szükségtelen eskü sok gyászt hozott Jefte és egyetlen lánya életébe.

A beszámolóból nem tűnik ki világosan, hogy mi történt Jefte lányával. Az eskü úgy lett megfogalmazva, hogy azt a benyomást keltse, hogy Jefte egy valóságos áldozatra gondolt. A Biblia nem mondja el azt, hogy feláldozták volna. Egyszerűen arról számol be, hogy beteljesítette apja fogadalmát és nem ismert férfit (11:39), gyászolja élethosszig tartó szüzességét (11:37) és nyilvánvalóan tart attól, hogy apja feláldozhatja. Mivel a Törvény tiltja az emberáldozatot (5Móz 18:10), Jefte lányának egy nazír magányos életét kellett élnie (4Móz 6).

Jefte tapasztalata egy bibliai lecke arra nézve, hogy vigyázzunk mit mondunk. Egy figyelmeztetés is, hogy ne alkudozzunk Istennel, mintha a Mindenható egy pogány istenség lenne, akit manipulálni lehet. Gyakran azon találjuk magunkat, hogy ezt mondjuk: „Uram, ha ezt és ezt megteszed nekem, akkor jobb keresztény leszek.” Az Úr semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy szívünk Övé legyen, és feltétel nélkül alárendeljük magunkat neki. Szeretné ránk árasztani áldásait, de alá kell rendelnünk magunkat az Ő akaratának, és nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy jó cselekedeteinkkel manipuláljuk Őt.

Justo E. Morales

Southern Adventist University