Ebben a fejezetben Pál a „tudatlanság" ellen tanácsolja a korinthusi gyülekezetet (1. vers).
Ez eszembe juttatja C.S. Lewis kijelentését a Keresztény vagyok című könyvében, ahol a hívőket a bölcsesség
elvére emlékezteti:
„A bölcsesség nem más, mint a gyakorlati józan ész,
amelynek segítségével az illető veszi magának a fáradságot, hogy átgondolja,
mit fog tenni, és nagy valószínűséggel mi lesz annak az eredménye. Manapság az
emberek aligha gondolnak a bölcsességre, mint az egyik »erényre«. Sőt, mivel
Krisztus azt mondta, hogy csak akkor mehetünk be az ő országába, ha olyanok
leszünk, mint a gyermekek, sok keresztény úgy képzeli, hogy ha valaki jó, nem
számít, hogy együgyű. Ám ez félreértés! Először is a legtöbb gyermek nem
csekély »bölcsességet« tanúsít, amikor valami olyat csinál, ami igazán érdekli,
s azt igazán okosan eszeli ki. Másodszor, ahogy Pál rámutat, Krisztus nem
úgy értette, hogy értelmileg maradjunk gyermekek, intelligenciánk tekintetében,
sőt éppen ellenkezőleg. Nemcsak azt mondta nekünk, hogy legyünk »ártalmatlanok,
mint a galambok«, hanem azt is, hogy legyünk »bölcsek, mint a kígyók«. Krisztus
gyermeki szívet, de felnőtt fejet kíván tőlünk. Azt akarja, hogy egyszerűek,
céltudatosak, szeretetre méltók és taníthatók legyünk, mint a jó gyermekek, de
azt is, hogy értelmünk minden szikrája készenlétben és elsőrendű
harckészültségben legyen... Mindenki, aki őszintén igyekszik keresztény lenni,
hamarosan úgy találja, hogy esze élesebb lett"
(108-109. oldal).
Így a fejezetben illusztrált
lelki ajándékok el kell, hogy vezessék a keresztényt a bölcsesség erényéhez, és
ahhoz, hogy használják józan eszüket.
Egy másik fontos kérdés, ami
zavarta a hívőket az, hogy egyesek, akik azt állították, hogy Isten Lelke által
beszélnek, Jézust átkozottnak nevezték, vagy átkozták Jézust (3. vers). Sok
éven keresztül gondolkoztam ezen szöveg gyakorlati értelmén és Pál tanácsán az
ilyen emberek ellen. Bruce Winter teológus felfedezett legkevesebb 27 ősi átok
táblácskát. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy Pál intette a korai
keresztény hívőket, hogy ne kérjék Jézust, hogy átkozza meg ellenfeleiket. A
keresztény közösség egy szorosabb közösségre kell, hogy elvezessen, amelyben
nincs helye a lelki erőszaknak az által, hogy a gyülekezet tagjai Jézust és a
keresztény teológiát arra használnák, hogy egymásnak ártsanak.
Pál a lelki ajándékok
sokféleségére is emlékezteti a hívőket, amit a Szentlélek idéz elő (4-11.
vers). Ezek együttesen elvezetnek a nevezetes szakaszig, amely összehasonlítja
a lelki ajándékokat az emberi testtel (12-31. vers). Mindennek az eredménye az, „hogy ne legyen meghasonlás a
testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok" (25.
vers). Felismerve azt, hogy mindenkinek egyedi lelki ajándékai vannak és az a
szükségletünk, hogy a legjobbat adjuk testvéreinknek; ez az igazi „kiváltképpen való út" (31. vers). Ennek eredményeként megtanuljuk,
hogy hogyan lehetünk sokkal „szeretőbb és szeretetre méltóbb
keresztények" (Ministry of Healing, 470. oldal).
Michael W. Campbell, Ph.D
tanársegéd, történelem és
teológiai tanszék
Nemzetközi Adventista
Felsőoktatási Intézet
Fülöp-szigetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése