Mai szakasz: Római levél 3

Miután elolvastuk a Római levél első két fejezetét, hívőként feltehetjük magunknak a kérdést: „Miért döntöttünk úgy, hogy hetednapi adventisták leszünk? Ismereteim miatt sokkal szigorúbban felelősségre leszek vonva az ítéletben.” Pál ezt a fajta választ várta a zsidóktól, akikre Isten rábízta törvényét, és akiknek hatalmas előnyük volt. Olyan útmutatásokat kaptak, amelyek sokkal könnyebbé tehették a megváltás útján való járásukat. 

Ezek után a 3. és 4. versben rámutat arra, hogy habár egyesek nem hisznek az igazságban úgy, ahogyan azt a Szentírás bemutatja, ez nem helyezi hatályon kívül az igazságot. Idézi az 51. zsoltár 4. versét, amely azt mondja, hogy amikor Isten megszólal, akkor igazat mond, és nem hazudik. Isten igaz marad, amikor igaznak nyilvánítja azt, aki Benne hisz. Isten neve és becsületessége forog kockán, amikor ezt teszi. Amit ő mond, az igaz!

A következőkben Pál világossá teszi, hogy nem tanít olyat, amit egyesek róla állítanak, hogy elfogadható az, ha folyamatosan vétkezünk, mondván: minél több a bűnünk, annál több kegyelmet kapunk (5-8. vers). Aztán az egész emberiség bűnösségéről beszél (10-11. vers). „Nincsen igaz ember egy sem.” Ez az igazságtalanság az ember elméjében kezdődik el. Ostoba döntéseink Isten ellen fordítanak bennünket, és mindenféle bűnös cselekedetet eredményeznek, beleértve azt is, hogy nem lesz bennünk istenfélelem (12-18. vers). Viszont az istenfélelem az örökkévaló evangélium egy része, ahogyan azt az első angyal üzenetéből látjuk (Jel 14:6-7). Isten megígérte, hogy megszabadít bennünket ostoba döntéseinktől (10-18. vers). Amikor a 19. vershez érkezünk, azt olvassuk, hogy az „egész világ” ítélet, valamint az ebből fakadó kárhoztatás alatt van, és mindenki bűnös Isten előtt. És mivel mindannyian bűnösök vagyunk, semmilyen mennyiségű jó cselekedet nem képes megváltani bennünket. Így mindannyiunknak szüksége van Isten igazságára, amelyet a Jézus Krisztusban való hit által kapunk meg. Az igazságot mindenki megkapja, aki igazán hisz Jézus Krisztusban. 

Ezt az igazságot Isten ingyen és kegyelemből adja, és Jézus áldozta teszi ezt a kegyelmet elérhetővé. Így, aki hisz Jézusban, megigazíttatik, és Isten igaz marad, miközben igaznak nyilvánítja a hívőt (24-26. vers). A fejezet úgy ér véget, hogy bemutatja: nincs helye a kérkedésnek, mert ez az igazság hit által lesz a miénk zsidóké és görögöké, keresztényeké és nem keresztényeké. Továbbá ez a hit arra ösztönzi a hívőket, ne hagyják figyelmen kívül Isten törvényét, hanem inkább emeljék magasra azt. Más szavakkal, azok, akik megtapasztalják a hit általi megigazítást, engedelmes életet fognak élni Isten kegyelméből, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk által (27-30. vers).

Norman McNulty, M.D.

neurológus, Lawrenceburg, TN, USA