Mai szakasz: Római levél 15

A 15. fejezet az előző rész gondolatmenetét folytatja. Az erőseknek hordozniuk kell „az erőtlenek erőtlenségeit” és nem önmaguknak kedvezni. Testvéreink tanítására kell törekednünk és semmi olyant nem tenni, ami összezavarná hitüket. Krisztus sem önmagának kedvezett, és önként hordozta a mi gyalázatunkat. Pál apostol felhívja figyelmünket, hogy az Írások a mi tanulságunkra írattak meg, hogy megtanuljunk türelmesen, együtt érzően és azonos indulattal viselkedni egymással. Így válhat a gyülekezet egy testté. Így dicsőíthetjük meg az Atya Istent és Jézus Krisztust (3-7. vers).

Pál apostol ezután rátér, Jézus azért jött, hogy a zsidóknak szolgáljon, és megerősítse az ószövetségi ígéreteit. Az Ószövetségből idézve arra is rámutat, hogy a pogányok is részesei a megváltási tervnek. A következő igeverseket idézi: 2Sám 22:50, Zsolt 18:48, 5Móz 32:43, Zsolt 18:49 és a Zsolt 117:1) amik bizonyítják, hogy a „népek” fogalmába a pogányok is beletartoznak. Mindezekből kiviláglik, hogy Isten mindenkit el akart érni és mindenkihez jött, nem kizárólag a zsidókhoz. Végül Ézsaiás könyvének 11:10-11. verseit idézi arról, hogy Jesse gyökere felnövekszik, és a maradék vezetője lesz, hogy felkészítse őket az Úr eljövetelére (9-12. vers). Ez a második adventi mozgalom, mely a szombatot tűzi zászlajára. Nyilvánvaló, hogy a hetednapi adventisták többsége pogány származású. Olyanok vagyunk, mint a gyökér, mely az igazságban növekszik, és sokakat kivezet ebből a világból a mennyország felé.

Pál elmagyarázza, hogy mivel a pogányok is a megváltási terv fontos szereplői, Isten arra hívta őt, hogy a pogányoknak szolgáljon, és nekik is hirdesse az evangéliumot. Rámutat, hogy hatalmas jelek és csodák történtek általa, amik mind bizonyítják, hogy Isten támogatja a munkáját. Ézsaiás könyvének 52:15. versével igazolja, hogy munkája, amivel a pogányoknak prédikálja Jézus Krisztus evangéliumát, a próféciák beteljesülése. Mindezek, a pogányokhoz szóló prédikációk visszatartották Pált a Rómába tervezett útjától (13-22. vers). Azt írja, Spanyolország felé szándékozik útba ejteni Rómát. Előbb azonban Jeruzsálembe kell mennie az adományokat átadni, melyek összegyűjtésével a pogány-keresztények kifejezték, mennyire szeretik zsidó-keresztény testvéreiket (23-33. vers).

Pált sajnos még tervezett római útja előtt letartóztatják Jeruzsálemben, és nem szabad emberként, hanem fogolyként érkezik majd Rómába. Isten azonban mindezt jóra fordította (Róm 8:28), és Pál apostol Rómába írott levele továbbra is él, hogy a nem túl távoli időkben felkészítse a hívőket Krisztus igazságának elnyerésére.

Norman McNulty, M.D.
neurológus, Lawrenceburg, TN, USA

Fordította: Csala Beáta