Mai szakasz: 2 Királyok 12

Jóás az Úr házának felújítására felbuzdulva megparancsolta a papoknak, hogy gyűjtsenek e célra pénzt és adományokat. Évek teltek el, de a felújítás terén nem történt semmi, ezért Jóás megpa- rancsolta a papoknak, hogy azonnal kezdjék el a munkát.

Érdekes megfigyelni, hogyan kezelték a pénzt a királyok idejében. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyednek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak.” (1Tim 6:10)  A rosszul kezelt pénz nyomorúságot és pénzsóvárságot okozhat. A Biblia megörökítette a lépéseket, amelyeket az elszámolás és a helyes felhasználás fenntartására tettek:

1   1.  Speciális ládát állítottak a felajánlások gyűjtésére.
2.   Papok őrizték a bejáratot.
3.   A templomba hordott pénzt megszámolták, és zsákokba tették.
4.   Meghatározták a munkások bérére szánt összeget.
5.   Munkavezetőknek adták a pénzt, hogy a munkabéreket és a felújításhoz szükséges eszközöket kifizessék.
6.   A pénz felhasználása meghatározott volt, és attól nem lehetett eltérni.

Mindezeket a körültekintő intézkedéseket azért hozták, hogy biztosak legyenek benne, hogy az Úr pénzét megfelelően költik el. Mindemellett a legérdekesebb a 15. vers:  „Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre a pénzt bízták, hogy a munkásoknak adják, mert ők hűségesen jártak el.” Ezek a munkavezetők voltak a legjobb helyen, hogy munkásaikat megcsalhassák, de mivel megbíztak bennük, ők is szemlátomást becsületesen és tisztességesen bántak munkásaikkal.

Hogyan tudjuk fejleszteni munkakörnyezetünkben a bizalomnak, becsületességnek ezt a légkörét? Vajon nem úgy, hogy  egyen-egyenként mi is becsületesen kezeljük a pénzt?

Daniel Jiao

Kínai Unió Misszió

Hong Kong

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 16

A mannáról szóló történetében Isten bemutat néhány tanulságot, amelyek döntő fontosságúak voltak Izrael számára és számunkra is, miközben az Ígéret földje felé haladunk. Elsősorban bőségesen gondoskodik szükségleteink kielégítéséről aszerint, hogy mi szolgálja valódi boldogságunkat. Emberi hajlamaink szerint vágyunk visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket megszokásból ismerünk.  Izrael visszavágyik az egyiptomi húsos fazekakhoz, de Isten egy olyan tervet dolgozott ki, amely megtanítja őket arra, hogy Tőle függjenek és bízzanak Benne, mint Istenükben. Ő sokkal jobban fog gondoskodni testi szükségleteikről, mint amikor Egyiptomban voltak.

Másodszor: Isten módszerei tanító jellegűek, és képessé tesznek mindarra, amire szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk Isten szent törvényeinek való engedelmességünkben. A mindennapi manna ajándéka megtanította őket a szuverén Isten szombatjának megtartására. Az útmutatás, hogy a hét első napjaiban gyűjtsenek annyit, amennyire szükségük van, és a csoda, hogy a hatodik napon kétszer annyi hullott, azért adatott, hogy ezzel tegye őket Isten próbára: az Ő útjain járnak, vagy sem (4. vers). A szombat parancsát az emberek ismerték már a világ teremtésétől kezdve, a Sínai hegyen történt törvényadás előtt - ezt bizonyítja ez a fejezet. Mindamellett, hogy egyesek nem követték Isten szombattal kapcsolatos tervét, az Ő terve nem változott: mérvadó maradt egész vándorlásuk során.

Végül: Isten szükségleteinknek megfelelően ad; mindig aznapra elegendőt. Az izraeliták számára sem gondoskodott egyszerre hat hétről, vagy hat hónapról. Csak a napi szükségletekről gondoskodott. Életutunkon túl könnyen esünk abba a hibába, hogy a jövő miatt aggodalmaskodunk, de Isten eleget ad az adott napra, megtanítva minket arra, hogy folyamatosan tőle függjünk. Nem kell félnünk a jövőtől, mert Isten gondoskodik!

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 11

Amikor Athália úgy érezte, hogy ő irányít, hirtelen eljött a végső órája. Az Isten elleni cselekvés mindenképpen bukáshoz vezet. Athália úgy gondolta, hogy mindenkit megöletett, és a királyság élén a pozíciója megdönthetetlen, de nem vette észre, hogy Isten Jóást már a születésétől fogva védelmezte. Isten nem engedte, hogy a bűn győzedelmeskedjen.

Másrészről viszont, Isten irányítása csak addig érvényes, amíg mi is hajlandóak vagyunk együttműködni vele. Istennek megvan a kiválasztott népe minden időkben. A mai történetben Jójada volt Isten eszköze arra, hogy visszavezesse a királyságot Isten kiválasztott népének a törvényeihez. Jól kigondolt terve volt, hogy hogyan védje meg Jóást, és felülről kapott bölcsessége, hogy gondoskodjon Jóás megkoronázásáról, és átadja neki az ország irányítását.

Néha úgy gondoljuk, hogy mivel Isten irányít, megtehetjük, hogy mindent Istenre hárítsunk, abban bízva, hogy minden jól és gördülékenyen halad majd előre. Ez nem igazságos sem Istennel, sem embertársainkkal szemben, hogy mi magunk nem tervezünk, és nem szervezünk meg semmit. Valójában Isten akarata akkor teljesül legjobban, amikor mi is tesszük a saját dolgunkat.

Amikor a bűn vereséget szenved, fontos, hogy Istennel kössünk szövetséget, úgy, ahogy Jójada tette. „És kötést tőn Jójada az Úr, a király és a nép között, hogy ők az Úrnak népe lesznek." A földi ígéretek gyakran megbuknak, de az eltökéltség, hogy Istent követjük, és az Ő kiválasztott népéhez akarunk tartozni, az első lépés az Istennel való kibékülés útján.

Daniel Jiao
Kínai Unió Misszió
Hong Kong

Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 15

Amikor Isten megszabadít, és kihoz bennünket a biztos halálból az életbe, az eredmény: ujjongó öröm. Az emberek nem tehettek mást, mint énekelni és örömteli zajt csapni, miután Isten csodálatos módon közbelépett. Itt találjuk a legkorábbi feljegyzett éneket a Bibliában, amely az után íródott, hogy Isten népe megszabadult a hatalmas  egyiptomi hadseregtől ott a Vörös tengernél. Az éneknek három szakasza van. Mindegyik Isten dicsőítésével kezdődik, és azokkal a tettekkel végződik, amelyekért Istent dicsőség illeti. Az Úré a dicsőség, mert Ő a Szabadító. Nevében hatalom van, és ennek a hatalomnak köszönhetően a fáraó seregei már nem léteznek. Noha a gonosz erői összeesküdnek, hogy megsemmisítsenek, Isten jobb keze legyőzi az ellenséget, és biztonságba helyez bennünket. Az egyiptomi szövegekben gyakran fellelhető motívum, hogy a fáraó jobb keze legyőzi Egyiptom ellenségeit. Az Ige ellentétbe állítja ezt az Úr jobb kezével, amely „erő által dicsőül” és így „a tenger elborította őket”.

Isten szabadító tettének történelmi bizonyossága biztosít bennünket arról, hogy nem kell félnünk a jövőtől. Az utolsó szakasz a jövőbeni ellenségekre összpontosít, amelyekkel a honfoglaláskor szembetalálják magukat. „Hatalmas karodtól néma kővé válnak.” Amikor az élet különböző helyzetekben találjuk magunkat, amikor úgy érezzük, hogy sarokba vagyunk szorítva, és nem tudjuk milyen irányba menjünk, bizonyosságot találhatunk Mózes énekében, amely Isten népének nagy történelmi eseményéről emlékezik meg. Azon események által, amelyekben Isten közbeszólt életünkben, biztosítékot kapunk arra, hogy  „Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén”,  ahol „az Úr uralkodik mind örökkön örökké”. Ennek a nagy reménységnek a beteljesedése lesz az az ének, amit azok énekelnek, akik Jézussal állnak a mennyben a szabadítás végső napján, az üvegtenger partján (lásd: Jel 15:3).

Michael Hasel

Régészeti tanszék

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 10

Jéhu reformja valójában Akháb bűneinek a büntetése és Baál szolgáinak a kivégzése volt. Bárcsak tartósak maradtak volna reformjai, és Izrael népe megfordult volna, és követte volna Istent!

Sajnos „Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának” (2Kir 10:29). Jéhu erőlködésének eredménye semmibe veszett, és az emberek újra a bálványokat kezdték imádni.

Miért nehéz a helyes ösvényen maradnunk? Pál azt mondja: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Rm 7:24, 25). Gyengék vagyunk és hajlamosak vagyunk kísértésbe esni, és ha bárki azt hiszi, hogy elég okos, és szembe tud szállni a sötétség támadásával, az el fog bukni.

Senkinek ezen a földön nincs olyan sok tapasztalata, mint az ördögnek, és több ezer évnyi kísértéssel a tarsolyában, ő a legravaszabb bűnöző, aki valaha élt. Isteni segítség nélkül nincs esélyünk sátán ellen. De a jó hír az, hogy nem kell egyedül szembeszállnunk vele. Az Egyetlen, aki sokkal hatalmasabb az ördögnél a mi oldalunkon áll, de nekünk is döntenünk kell, hogy mellette maradunk.

Hogyha kifogásokat keresel, hogy meghátrálj, ne tedd! Kiálts Istenhez segítségért, és Ő a te oldaladra áll, hogy megvédjen!

Daniel Jiao

Kínai Misszió Unió

Hong Kong

Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 14

Az izraeliek egész hitéletének középpontjában a Vörös-tengernél átélt megmenekülés állt – amikor az Úr kiszabadította őket a rabszolgaságból „erős kézzel és kinyújtott karral”. Az Írás mindig visszatér ehhez a momentumhoz.

„Vagy volt-e olyan isten, amelyik megpróbált előállni, hogy kivigyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az Úr Egyiptomban, szemetek láttára?” (5Móz 4:34 – új prot. ford.)

„Az Urat féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert Ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral” (2Kir 17:36).

Egy nagyon személyes példa található a kivonulás felidézésére a 77. Zsoltárban – ahol a szerző, Ászáf teljesen elkedvetlenedve érzi magát. „Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.” – írja. „Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni…”

„Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon… Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek… Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.”

Ha az izraeliták mindig az Egyiptomból való szabadulásuk emlékéhez tértek vissza, vajon keresztényként nekünk milyen szabadulásra kell emlékeznünk? Hogyan változtathatja meg az életünket ma, ha dicsőítjük Istent azért, amit a múltban tett értünk? (lásd 2Krónika 20. fejezetét, mint lenyűgöző példát a hálaadásra és dicséretre).

Andy Nash

Újságíró iskola és Kommunikáció

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 9

A szabad döntés és igazság témája tovább folytatódik ebben a fejezetben. Királyok lépnek trónra és buknak el, de Isten szava mindig teljesedik.

Jézabel hírhedt volt ördögi tetteiről, és amikor véres kezét rátette Nábót szőlőmezejére, Illés így jövendölt felőle: „És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt” (1Kir 21:23).

Most – sok évvel később –, Jéhu Jezréel kapujában odakiáltott neki, majd két-három főember a király felszólítására kidobta Jézabelt az ablakból a földre, ahol azonnal szörnyethalt, és a kutyák gyorsan felfalták a testét.

Gyakran, amikor lehangoltak vagyunk, és úgy érezzük, hogy végtelenül szenvedünk, akkor Istenhez kiáltunk:  „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jel 6:10) Isten igazságos, ismeri szenvedéseinket, és biztosít arról, hogy a bűntettek nem maradnak büntetlenül.

Ugyanakkor sok-sok lehetőséget is ad az embereknek, hogy megváltoztathassák útjaikat, és a Jézus Krisztus által megszerzett megváltás révén hajlandó elszenvedni bűneink következményeit. Valójában Jézabelnek rengeteg lehetősége volt bűnbánatra, és ezért nem következett be büntetése közvetlenül Illés jövendölésekor.

Istenünk, áldunk Téged igazságos ítéleteidért!

Daniel Jiao

Kínai Misszió Unió

Hong Kong

Fordította: Rajki Dávid

2 Mózes 13

„Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton…” (21. vers – új prot. ford.).

Azt tudjuk meg erről a titokzatos „felhőről” (héberül: anan), hogy Isten jelenlétét testesíti meg. Később, Mózes harmadik könyvében azt látjuk, hogy ez a felhőoszlop nemcsak hogy az újonnan épült szent sátor fölött, hanem benne áll meg. „Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a födél fölött jelenek meg felhőben.” (3Móz 16:2 – új prot. ford.)

Ez a titokzatos felhő később is többször előfordul a Szentírásban. 4Móz 9:15-ben ez a felhő a Dániel 7-ben olvasható „estétől reggelig” tartó időegységgel is összekapcsolódik, ahol is az „emberfiához hasonlót” kíséri, amint az az öregkorúhoz közelít.

A legmegdöbbentőbb azonban mind közül, amikor a Názáreti Jézus Márk 14:62-ben a főpap, Kajafás előtt áll, és ezt mondja: „meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.”

Kajafás pontosan tudta, mit állít Jézus: egyenlővé tette magát Jahveh-val, aki az „ég felhőiben” átvezette Izraelt a sivatagon. Erre Kajafás olyasmit tett, amit egy főpapnak soha nem volt szabad tennie (ld. 3Móz 21:6): megszaggatta a ruháit. Ezzel a tettével gyakorlatilag hatályon kívül helyezte a papságot, utat engedve az új főpapnak, aki előtte állt.

Ugyanez a főpap fog egy napon visszatérni a Földre: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték…” (Jel. 1:7- új prot. ford.)

Andy Nash

Mai szakasz: 2 Királyok 8

Isten ismeri a múltat és a jövőt. Ebben a fejezetben két történet is bizonyítja ezt az igazságot. A sunemita asszony otthagyta otthonát és földjét, hogy máshol vészelje át az éhínség idejét, ám amikor hét év múlva visszaérkezett, azt találta, hogy már sem a ház, sem a föld nem az övé. Elizeus próféta segítségével azonban mindent visszakapott.

Hazáel története nagyon megdöbbentő; olyan az egész, mintha éppen annak a folyamatnak lennénk tanúi, vajon képes-e az önvizsgálatra és a változásra. Amikor Elizeus könnyek között mondja el neki, hogy mivé válik majd, ő nem hisz a próféta szavainak. Amikor azonban hazamegy, meggyilkolja a királyt, és ezzel kezdetét is veszi Elizeus próféciájának teljesedése. 

Isten nem manipulálja a történelmet, de végtelen bölcsességében kezdettől fogva ismeri a véget. Mindnyájunknak megadja a szabad választás jogát, de mindig reménykedik abban, hogy bölcs döntéseket fogunk hozni. Amikor lehetőséget kapunk arra, hogy bepillantsunk a jövőbe, mindig dönthetünk, hogy az Urat követjük, vagy engedetlenek leszünk. Bárhogy döntünk is, ha készek vagyunk az Ő vezetésére figyelni, a végeredmény jó lesz, és Isten biztosít arról, hogy olyan elbánásban részesülünk majd, mint a sunemita asszony. Másrészről, ha saját kezünkbe vesszük az irányítást, és vágyainkat követjük, akkor el kell szenvednünk a következményeket.  

Istenem, segíts, hogy Rád tudjak figyelni, és a Te utasításaidat kövessem, bármily’ nehezek is azok!

Daniel Jiao

Kínai Misszió

Hong Kong

2 Mózes 12

A zsidók mély érzéssel gondolnak arra az 50 napos időszakra, amely az első húsvéttal (páskával) és az Egyiptomból való szabadulással kezdődött, majd folytatódott a sivatagon és a nagy víztömegen át, amelyet Vörös- tengernek neveznek, és a Sínai-hegynél ért véget, ahol a 12 törzs megkapta Isten törvényét. A keresztények is mély érzéssel gondolnak a hitüket alakító 50 napra. Ez az 50 nap Jézus keresztre feszítésével kezdődött, és 50 nappal később ért véget egy felházban a Sion hegyén, ahol a 12 apostol megkapta a Szentlelket. 

Van egy érdekesség ebben: mind a két 50 napos időszak az évnek egyazon napján kezdődött, és végződött. Jézust húsvét napján feszítették keresztre, ugyanúgy, ahogy a bárány húsvétkor lett áldoztatott meg - Nisszan hónap negyedikén. Ha visszamegyünk e hét előtti napokra, a páskabárányt négy nappal a húsvét előtt választották ki. Ez alatt a négy nap alatt a bárányt megfigyelték, hogy megbizonyosodjanak arról, nincs benne hiba.

Jézus négy nappal húsvét előtt jött el utoljára a templomba jeruzsálemi bevonulása után: Ő az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit.

Andy Nash

Újságíró iskola és Kommunikáció

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 7

A 7. fejezet a szamáriai súlyos éhínség történetével folytatódik, amely az előző fejezetben kezdődött a szíriaiak Izrael elleni ostromával. Az éhínség olyan méreteket öltött, hogy egyes anyák saját gyermekeik megölésére és elfogyasztására vetemedtek. Az Úr Mózesen keresztül előre megmondta, hogy ez történik, ha a népe elpártol tőle és más isteneket imád (5Móz 28:53).

Az első versekben Elizeus megjósolja, hogy 24 órán belül bőségesen lesz élelem a városban. A következő versek elmondják, hogyan használta Isten a városkapunál táborozó négy leprást, hogy beteljesítse ezt a próféciát – semmi kétség, a többi leprás már éhen halt. Ez a négy ember különösen nehéz helyzetben volt. Leprájuk miatt nem mehettek be otthonukba, Szamária városába, és nem mehettek messzebb a szíriai hadsereg által körülvett várostól sem. Annak tudatában, hogy hamarosan ők is meghalhatnak, úgy döntöttek, hogy megközelítik a szíriai sereget, irgalmukban reménykedve, de felkészülve a halálra.

A keresztény csata az egyetlen háború, amely megadással nyerhető meg. Miután mindent átadtunk Jézusnak, nyerjük el a győzelmet. „Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.” (Mk 8:35-36)

Amikor a leprások reszketve bemerészkedtek a szíriai táborba, azt üresen találták, az összes katona elment. Pánikba estek és megfélemlettek egy képzelt hadseregtől. ”A gonoszok elfutnak, még ha nem is üldözik őket, az igazak pedig bátrak, mint az ifjú oroszlán” (Péld 28:1). A kiéhezett leprások bementek egy sátorba, ahol ételt találtak, és ott ettek és ittak. Aztán úgy döntöttek, hogy magukkal viszik az aranyat, ezüstöt és a felszerelést, amit találtak a szamáriai városfalhoz és ott elrejtik. Nem tudván, hogy az éhínség és az ostrom meddig fog tartani, óvatosan merészkedtek vissza az ellenség táborába. Azt még mindig üresen találván, más sátrakba is bementek és újabb adag kincset gyűjtöttek. Ez így ment egész éjszaka, a négy leprás összehordta és elrejtette az élelmiszerkészletet, amit csak el bírtak cipelni. Végül egyiküknek eszébe jutott, hogy Szamária városában kiéhezett barátaik és rokonaik vannak,  ők pedig megtartják maguknak a jó híreket. A zsidó történetíró, Josephus leírása szerint a négy leprás egyike Géházi volt, Elizeus volt szolgája, aki a szíriai parancsnoktól, Naámántól kapta el a leprát, mert kapzsi volt. Úgy tűnik, ő lehetett, akit vádolt a lelkiismerete a harácsolás miatt, és így szólt: „Ez a jó hír napja, és mi megtartjuk azt magunknak ?”

Barátom, mit jelent az evangélium szó? Jó hír! Ez az örömhír napja? Azért adta Jézus a jó hírt és egy új életet, hogy megtartsuk magunknak? A leprás ezt mondta: „Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában!” (2Kir 7:9 – új prot. ford.) Nem tarthatjuk meg magunknak a jó hírt anélkül, hogy továbbadnánk. Körbe vagyunk véve az élet kenyerének morzsáira éhezőkkel. Igen, az Úr a gyengék leggyengébbjeit használta, hogy elvigyék a jó hírt a kiéhezett városnak, és Ő téged is használni tud, hogy megoszd a jó hírt éhező barátaiddal. A leprások megosztották a csodálatos örömhírt a királlyal, és hamarosan egész Szamária ünnepelt.

Drága Jézus, segíts állandóan észben tartanunk, hogy ma van az üdvösség napja. A holnap kötelezvény, a tegnap érvénytelen csekk, de csak ma van birtokunkban a keresztényi szeretet. Segíts nekünk, hogy használni tudjuk ezt az erős valutát, hogy megosszuk a bővölködő életet, és az éhező lelkek örvendezhessenek az igazság felett! Ámen.

Doug Batchelor

vezető lelkész

Sacramento, központi gyülekezet

Fordította: Csala Beáta

2 Mózes 11

„Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát.” 2Móz 12:21-22

Miért fontos a keresztények számára, hogy tanulmányozzák Mózes második könyvét, a Kivonulás könyvét? Azért, mert része a mi történetünknek is.

A páskabárány csontját nem törték meg. Jézus csontjait sem törték meg. A páskabárány vérét egy köteg izsóppal hintették az ajtóra. Az ecetet izsóppal nyújtották fel Jézus ajkaihoz.

A páskabárány vérét az ajtófélfára és a szemöldökfára hintették. Amíg a vér „befedte” őket, biztonságban voltak. A páskát „mindent befedezőnek” is nevezhetnénk. (Angol szójáték: angolul a páska „passover”, ami azt jelenti, hogy áthaladni, a „cover-over” pedig azt jelenti, hogy teljesen befedni). Befedezve a Bárány vérével felül és minden oldalról. Hasonlóképpen fedez be bennünket a Bárány, Krisztus vére.

Andy Nash

Újságíró iskola és Kommunikáció

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Királyok 6

A Jordán mellé építendő, új iskolához vágtak éppen fát, amikor az egyik fiatal munkás elveszítette fejszéjének fejét, ami elrepült, és a vízbe esett. Az ifjú Elizeushoz kiáltott: „Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!” (5.vers) Mit fogok tenni? Nincs pénzem, hogy újat vegyek helyette! Így aztán a próféta levágott egy darab fát, és odadobta a vízbe, ahol a fejsze feje elsüllyedt, mire az hirtelen felbukkant a felszínre, és megkerült. Akárcsak Péter, ha Jézuson tartjuk a tekintetünket, járhatunk a vízen.

Érdekes, hogy Elizeus egy fadarabot dob a vízbe. Ezt tette Mózes is, hogy Márában édessé tegye a keserű vizet. A fadarab mindkét esetben a kereszt erejét szimbolizálja. Mi más lenne képes megtenni a lehetetlent, hogy az acél ússzon a vízen, és a keserű víz édessé váljon? Ez a kereszt ereje!

A második nagyszerű történet ebben a fejezetben Elizeusnak, Isten szolgájának legyőzhetetlenségét mutatja be az arám haderővel szemben. Arám királya seregének nagy részét Dótán kis városába küldi, hogy fogják el Isten prófétáját. Elizeus azonban Isten tüzes szekerekkel és lovakkal ábrázolt mennyei seregének védelmében áll, és foglyul ejti az arám sereget. Istent arra kéri, hogy vaksággal sújtsa őket. Samáriába, Izrael királyához vezeti őket. Amikor visszakapják látásukat, rájönnek, hogy az ellenség fővárosában vannak teljesen bekerítve. Abban a hitben, hogy Isten embereinek a gonoszt jóval kell legyőzniük, Elizeus azt tanácsolja a királynak, hogy adjon nekik enni, és engedje őket hazamenni. Ezután egy pár évig nem merült fel bennük, hogy megtámadják Izraelt, de végül megtették, és éhínség idején ostromolták Samáriát.

Drága Urunk, adj nekünk hitet, hogy emlékezzünk, Te a segítségünkre küldöd az ég minden seregét, semmint hogy egyetlen bízó lelket is legyőzzön az ellenség. Segíts emlékeznünk ezekre az igékre is: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,… az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.”

Doug Batchelor

vezető lelkész

Sacramento, központi gyülekezet

Fordította: Kóczián Ágnes

2 Mózes 10

A csapások folytatódnak. A sáskák mindent felemésztenek, amit a jégeső meghagyott. Talán az egyiptomi népnek már elege volt abból, hogy a fáraó ellenszegül Isten parancsának. Talán a fáraó már ott tartott, hogy elveszíti népe hűségét és támogatását. Megadja magát, és ismét megvallja, hogy vétkezett az Úr ellen. A sáskák elvonulnak, mire ő újra megtagadja a nép elengedését.

A sűrű sötétség fojtogató volt. Olyan sötét volt, hogy tapintani lehetett. A fáraónak elege lett. Túl volt a játékon is, amit parancsára a mágusok kíséreltek meg a bálványistenek és a zsidók Istene között. A szemfényvesztés már nem működött. Azt mondta Mózesnek és Áronnak: „Menjetek! Többé ne is lássalak, vagy mindketten meghaltok!” Mintha megszabadulhatott volna mindentől azzal, hogy kijelenti: „Nincs itt semmi probléma."

„Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1 Pt 5:5). Amíg a fáraó halott fiának arcába nem nézett, nem döbbent rá, mit is tett valójában.

Amikor az emberek ellenállnak Isten kegyelmi figyelmeztetésének és üzenetének, problémát problémára halmoznak fel. Isten hatalmának további bizonyítékai még ellenállóbbá teszik őket. Még a hét utolsó csapás ideje alatt is káromolni fogják majd Isten nevét, és megtagadják, hogy Neki dicsőséget adjanak. Micsoda szomorú végük lett az egyiptomiaknak, és lesz azoknak, akik semmibe veszik Istent az utolsó napokban! „Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek” (Zsolt 34:3 – új prot. ford.).

Kenneth Mathews, Jr.

A régészeti bizottság tagja

Southern Adventist University