Mai szakasz: 1 Krónikák 18

Ez a bibliai beszámoló arról szól, hogy Dávid becsületesen és igazságosan uralkodott egész Izrael felett. Mily’ boldog az a nép, amelynek vezetői igazságosan kormányoznak, nem nyomják el a szegényeket, és nem részesítik előnyben a gazdagokat!

Hűsége miatt Isten egymás után adta Dávid kezébe az ellenségeit. Megverte az edomitákat, moábitákat, ammonitákat, filiszteusokat, és az amálekieket. Az ezüstöt és az aranyat, amiket ezektől a nemzetektől vettek el, az Úrnak szentelték. Mind a kisebb, mind a nagyobb győzelmekben Dávid alázatosan tudatosította mindenkiben, hogy ezek a győzelmek csakis Isten vezetésének köszönhetőek, akinek védő keze óvta őt és katonáit.

A sikeres és igazságos királyságot nem egy éjszaka alatt építette fel Dávid. Időt vett igénybe, hogy megvalósítsa ezeket a győzelmeket. A magas rangú kormányzati tisztviselőknek fontos szerepe volt abban, hogy a nép politikai és lelki értelemben jólétben élt-e vagy sem. Az ő segítségükkel Dávid kiterjesztette királyságát az Eufrátesz folyó partjáig (3. vers). A Segítőinek nevét is feljegyezte a krónikás, így tisztelegve előttük azokért a tettekért, amiket Isten népéért vittek végbe.

Egy nemes jellem felépítése időt vesz igénybe. A Szentlélek az emberek és a körülmények által segít abban, hogy felülkerekedjünk jellemünk hibáin. Legyünk hálásak azoknak, akik jó hatással vannak életünkre! Adjunk nekik helyet tisztelettel az emlékeinkben és az imáinkban!

Szerető Istenünk, köszönetet mondok Neked azokért a személyekért, akik bátorságot adtak, hogy a Te álmaid irányába tudjak növekedni.

Jobson Santos

Adventista Média Központ

Brazília

Fordította: Rajki Dávid

3 Mózes 7

A fejezet első hét verse elénk tárja a vétekért való áldozat rendjét. Annak elrendelése, hogy a hús a papot illeti, a 7. fejezet egy listát indít arról, hogy a pap az áldozat mely részeire jogosult a különböző áldozat fajták esetében. Az egész áldozatot az Úrnak ajánlották fel, Aki kijelölte azt a részt, amely szolgáját, a papot illette meg, aki az áldozat bemutatásánál közreműködött. Így a papok, akik teljes idejükben az Úrnak szolgáltak, elvégzett munkájuk alapján részesültek javadalmazásban, ami ellátta a szükséges anyagi javakkal őket és családjukat (vö 1 Kor. 9:1-14).

Ugyanígy a békeáldozatot is teljesegészében az Úrnak szentelték, de aztán az áldozat egyedüálló módon került felosztásra Isten, a pap, és az áldozathozó között, így az erre az áldozatformára vonatkozó útmutatások  az áldozati rendszabályok leírásának a végére kerültek. Az Úr iránti hálájuk kifejezése, vagy egy fogadalmuk beteljesítése, vagy éppen egyszerűen Isten iránti hódolatuk kifejezése indíthatta az izraelitákat békeáldozatra. Isten dicsőítésének örömteli alkalma volt ez. A vér, ami az életet jelképezte (és éppen ezért nem vold szabad elfogyasztaniuk – vö. 1 Móz. 9:4, Apcs. 15:20, 29 - épp így a pogányokból lett őskeresztényeknek, és a maiaknak sem megengedett) mint helettes áldozat váldságdíj volt az áldozathozó életéért (3 Móz 17:10-14). Ez mutatja, hogy még istendícsőítésünk is csak Krisztus áldozatán keresztül elfogadható! Ma imádkozunk, ahelyett, hogy állatokat áldoznánk (vö. Zsolt. 141:2), és hatalmas áldásokban részesülhetünk azáltal, hogy imáink mellet valódi, még kézzelfoghatóbb áldozatok meghozatalával fejezzük ki hálánkat Isten iránt.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 1 Krónikák 17

Miután a frigyládát Jeruzsálembe hozatta, Dávid gondolkodni kezdett azon, hogy mi mást tudna még tenni, ami előrébb vinné Isten ügyét. Arra a következtetésre jutott, hogy jó ötlet lenne építeni egy alkalmasabb, állandó helyet a frigyláda számára.

Dávid megosztotta a szent templommal kapcsolatos álmát tanácsadójával, Nátán prófétával. Kezdetben a prófétának is tetszett az ötlet, azonban az Úr megüzente Nátánnal Dávid királynak, hogy nem szabad nekifognia a munkának, mert majd egyik fia fogja felépíteni a templomot.

Érdekes viszont, hogy bár nem építhette fel a templomot, Isten üzenete mégis örömmel töltötte el Dávidot. Különlegesnek érezte magát azért, amit Isten addig tett érte, és azért, amit még tenni fog az életében.

Röviden: Isten azt mondta Dávidnak, hogy mivel házat szerettél volna építeni nekem, én felépítem a te házadat, a te királyságodat, és megsegítem az utódaidat. Amikor az Úrtól kapunk álmot, Isten a legmélyebb vágyaink teljesítésén dolgozik. Ahogy a Szentírás mondja: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsolt 37:5).

Dávid idejében az uralkodók egyik fő gondja az volt, hogyan szavatolják saját és utódaik fizikai biztonságát. Igen gyakoriak voltak a cselszövések és árulások. Isten újra biztosította Dávidot arról, hogy egyik fia követni fogja őt a trónon, és Izrael trónján mindig az ő utódai fognak uralkodni. Sajnos Dávid utódai elbuktak, amikor az Urat kellett volna követniük. Dávid dinasztiája mégis kiteljesedett Krisztusban, Dávid vér szerinti utódjában.

Dávidot nagyon lelkesítette, hogy ő az, aki Istentől ilyen szeretetteljes ígéreteket kapott. Megértette, hogy az üzenet Isten bölcsességét közvetítette felé, az Úrét, aki mindent tud, és elkötelezetten munkálkodik azért, hogy megáldja és megvédje Dávid utódait.

Bölcsesség Istene, segíts meg minket, hogy úgy láthassuk  tanításaidat, mint amelyek kifejezik hatalmas szeretetedet és törődésedet irántunk!

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Rajki Dávid

3 Mózes 6

3Móz 6:8-7:38-ban található útmutatások kiegészítik a korábbi fejezetekben található információkat. Az Isten által meggyújtott szent tűznek, amely megemésztette az áldozatokat (9:24), folyamatosan égni kellett az izraelita istentisztelet központjában. Az ember által létrehozott szikra általi meggyújtása tévesen mutatta volna be a Megváltó áldozatát. Ahhoz, hogy megmentsen bennünket az utolsó ítélet isteni tűzétől (Jel 20), Krisztus megemésztetett helyettünk az által, hogy elszakasztatott az Atyától (Mt 27:46), és ez egyenlő volt azzal a tűzzel. A rómaiak sok embert keresztre feszítettek, de Jézus halála egyedi volt.

A bűnért való áldozat igen szent volt, de ha egy csöpp vér ráfröccsent egy pap ruházatára, vagy az áldozat bemutatójára az áldozat megölése közben, ezt le kellett mosni, jelezve azt, hogy ez valamilyen szennyezést közvetített (vesd össze 2Móz 11:25,28,35; 4Móz 31:23-24) a bűnös ember részéről. Ezért az ilyen vér használata Isten szenthelyén, megfertőzte azt, mint a megbocsátott bűnök jegyzéke, ezért meg kellett tisztítani a Nagy Engesztelés napján (3Móz 16). Más helyeken Mózes harmadik könyve tiltja minden tisztátalanság kapcsolatba hozatalát Isten szentségével (3Móz 7:20-21). De a bűnök eltávolítása által - felszabadítva az áldozatot bemutatót a bűn alól - Isten magára vállalja a felelőséget, hogy hordozta a bűneiket a szent áldozat által, amely Krisztust ábrázolja. Jézus Krisztus drága vére átveszi tőlünk és hordozza bűneinket, mint a testünkben levő vér, amely eltávolítja a szennyező anyagokat. A Bárány vére megtisztít bennünket bűneiktől. 

Roy Gane

Andrews University

Mai szakasz: 1 Krónikák 16

Az Úr ládájának Jeruzsálembe érkezése rendkívül örömteli esemény volt. A király arra kérte a Lévitákat, hogy különlegesen ünnepélyes énekekkel készüljenek erre a jeles alkalomra, és hogy ezeket az énekeket a léviták kórusa és zenekara adja elő, és az egész nép énekeljen velük. A hangszerek egész sora kelt életre csodálatosan ünnepélyes légkört teremtve.

Magasan képzett zeneművészeket kértek fel, hogy szenteljék oda önmagukat az Isten tiszteletének és imádatának szolgálatára a frigyláda előtt. Legfőbb megbízatásuk az volt, hogy vezessék a népet az Urat dicsőítő imáikban és énekeikben, esedezéseikben és hálaadásukban.

Minden apró részletre gondosan odafigyeltek ezen a különleges ünnepen. Minden egyes résztvevő kapott egy-egy kenyeret, húst és kalácsot. Egyszerű étel volt, mégis ízletes és tápláló.

A Krónikák 1. könyve 16. fejezetének 8-36. verseiben egy kifejezetten erre az alkalomra íródott verset olvashatunk, melynek sorai arra hívják a népet, hogy „énekeljenek Néki, mondjanak dicséretet néki, beszéljenek minden csodálatos dolgairól'” (9. vers). A vers úgy írja le Istent, mint Aki az erős és hatalmas Úr, Aki óvja és védelmezi népét. A vers arra indítja az istentisztelet résztvevőit, hogy elmélkedjenek Isten jellemén: „Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az Ő irgalmassága” (34. vers).

Az istentisztelet után a király megáldotta a népet, majd hazatért, hogy családját is megáldja (43. vers). Ezek a szavak arra emlékeztetnek bennünket, hogy bármilyen fontosak is a közért vállalt kötelezettségeink, és ha még oly jelenős is a szélesebb közösségért végzett  szolgálatunk, mégis azzal által még hitelesebb istentiszteletünk, ha jobb szülőkké és derék állampolgárokká válunk.

Micsoda kiváltság lehetett részese lenni egy olyan istentiszteletnek, mint amilyen ez volt! Az Isten dicsőítő nép örömtől és boldogságtól ragyogó arccal, és Isten iránti bizalommal telt szívvel tért haza.

Urunk, taníts minket Téged dicsőíteni, magasztalni szentséged hatalmas voltát!

Jobson Santos
Adventista Média Központ

Brazília

Fordította: Liebhardt László

3 Mózes 5

Mózes 3. Könyve 4. fejezetében, a bűnért való áldozat gyógyír volt a nem szándékosan elkövetett bűnökre, amikor az emberek bűnük követésekor nem ismerték fel tettük bűnös voltát. Mózes 3. Könyve 5:1-13 versei kiterjesztik a bűnért való áldozat hatáskörét azokra az esetekre, amikor valaki szándékosan nem tanúskodott egy bűnös cselekedet ellen (1. vers), és amikor valaki nem volt tudatában, hogy tisztátalan dolgot, vagy személyt érintett, ill. azt érintve nem tudta, hogy tisztátalan lett és gondatlanságból elmulasztotta alávetni magát a szükséges megtisztulási szertartásnak, valamint ha valaki meggondolatlanul tett esküt és nem tudta teljesíteni (2-4 versek). Amikor valaki (akár férfi,akár nő) felismert egy bűnt, akkor annak szégyenét hordozta, és büntetésben részesült mindaddig, amíg meg nem vallotta a bűnt Istennek (nem egy papnak), és amíg a bűnéért áldozatot nem mutatott be. Ezután Isten (nem a pap), aki tudja, hogy a bűnbánat mikor őszinte, úgy döntött, hogy megbocsát. A bűnért való áldozatkor egy közembernek egy, a nyájából származó nőstény állatot (szintén Jézust jelképezi) kellett bemutatnia  vagy madárfélékből is hozhatott áldozatot, esetleg gabonafélékből. Így volt Isten kegyelmesen tekintettel a szegényekre is.

Mózes 3. Könyve 5:14-6:7 versei szerint, a vétekért való áldozat engesztelés volt a szentségtörés súlyos bűnéért, ami visszaélni azokkal a szent dolgokkal, amik Isten közvetlen tulajdonába tartoznak (mint például a tized), vagy tudatosan visszaélni Isten szent nevével egy hamis esküben, félrevezetve egy másik személyt. Az ilyen bűnök jogtalan anyagi előnyt eredményeznek, amit a bűn elkövetője köteles volt megtéríteni Istennek ill. embertársának, valamint köteles volt ezen felül 20% büntetést is megfizetni, mielőtt vétekért való áldozatot hozott volna Isten elé (vö. Mt 5:23-24.) Még akkor is Krisztus áldozatára van szükségünk, amikor mindent, a mennyire csak lehet,  jóvá teszünk. Ugyanakkor, még amikor tudatlanul vétkezünk is, és nem tudjuk teljes egészében beazonosítani a bűnünket, de bűntudatot érzünk (3 Mózes 5:17-19), letehetjük bűnünk terhét Jézus lábainál.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 1 Krónikák 15

A királyi palota megépítése után Dávid épített egy helyet Isten ládájának számára. „Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára” (1Krón 15:3 – új prot. ford.). Ez a pillanat óriási jelentőségű volt mind a király, mind az egész nép számára.

Amikor előző alkalommal az Isten ládáját szállították, nem tartották be az Úr utasításait, ezért a király most úgy határozott, hogy csakis a léviták vihetik azt. „Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre” (16. vers).  Mindenkire az ő lelki ajándékának megfelelően osztották ki a feladatot. Az Ige ezt írja, hogy „Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá” (22. vers).

A király nagyon boldog volt. Levette királyi öltözékét, és gyolcs köntösbe öltözött, mint amilyet a léviták és a papok viseltek. Dávid és az egész nép az Úr előtt örvendezett fennhangon, énekelve és táncolva.

Dávid örvendezése a frigyláda előtt mindannyiunk számára példaértékű. Függetlenül az életben betöltött szerepünktől, mi Isten gyermekei vagyunk, és emlékeznünk kell arra, hogy igazságos, irgalmas és mindenható Istent szolgálunk. Örömmel és békességgel tölt el bennünket az, amikor Teremtőnket imádjuk az Ő szentsége szépségében.

Jobson Santos

Adventista Média Központ

Brazília

Fordította: Baksa Viktória

3 Mózes 4

A Mózes Harmadik Könyve első három fejezetében található áldozatok önkéntesek voltak, viszont a bűnért és a vétekért való áldozat (3 Mózes 4-5) kötelező volt, mert az emberi esendőség negatívan hatott volna a Szentélyre ill. a vele kapcsolatos szent dolgokra. Így a bűnért és a vétekért való áldozatok arra szolgáltak, hogy fenntartható maradhasson Isten jelenléte népe között. Az égőáldozat volt az alapvető engesztelő áldozat (Job 42:8; 3 Mózes 1:4), de a bűnért és a vétekért való áldozatok keretében foglalkoztak a különféle konkrét esetekkel. A bűnért való áldozat, helyesebben mondva a „tisztulási áldozat”, megtisztította az áldozat bemutatóját a kisebb (általában nem szádékos) bűnöktől, valamint a rituális fizikai jellegű tisztátalanságoktól (3 Mózes 12, 14 és 15 fejezetei). A fizikai tisztátalanság nem volt bűnös cselekedet, hanem a bűnös ember erkölcsi állapotát ábrázolta..

Egészen különleges volt, hogy a bűnért való áldozatban megkenték vérrel az oltár szarvát, ami mind a füstölő oltár (a füstölő oltár szarvát kenték meg, amikor a főpap, vagy az egész nép bűnt követett el), mind pedig a külső oltár (minden más esetben a külső oltár szarvát kenték meg vérrel) legmagasabb pontja volt. Ez mutatta be a vér fontosságát, amely az áldozó életét váltotta meg a haláltól, mint helyettes áldozat (3 Mózes 17:11) és mutatott előre Krisztusra, aki eljött hogy megváltson, “a kiben van a mi váltságunk az Ő vére által (Eféz 1:7), adta “az Ő életét váltságul sokakért (Mt 20:28). Krisztus nem csupán megbocsátja bűnös cselekedeteinket, hanem helyre is állítja a bűn által megrontott erkölcsi mivoltunkat (vö. Zsolt 103:2-3), így örömteli örökéletben lehet részünk (Rm 6:23).

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 1 Krónikák 14

Az élet legörömtelibb eseményei közé tartozik egy saját otthon megépítése vagy megvásárlása. Annyi év után, amit üldözöttként, egyik helyről a másikra vándorolva töltött, Dávid most Jeruzsálemben él, biztonságban ellenségeitől. Ez a kiváltságos helyzet lehetővé teszi számára, hogy időt és erőforrásokat szenteljen egy maradandó otthon felépítésére maga és családja számára.

Mint a nép elöljárója, elvárták, hogy ne pusztán egy kényelmes otthona, hanem egy palotája legyen. Számtalan munkás segítette a munkát a saját emberei közül, csakúgy, mint üzleti partnereinek munkásai közül, ahogy például a Tírusz királya által küldöttek is.

Miközben a palotája épült, Dávidnak meg kellett védenie a népet veszélyes ellenségektől, például a filiszteusoktól. A király feladata volt, hogy csatába vonulás előtt kikérje az Úr tanácsát, mit is kell tennie.

Egyik alkalommal Isten azt parancsolta, szemből csapjanak le a filiszteusokra, és győzelmet adott nekik. Másik alkalommal Isten azt mondta, hátulról támadjanak, a szederfák felől. Dávid pontos utasításokat kapott, és engedelmes volt, hogy kövesse azokat; ennek eredményeképpen jelentős győzelmeket aratott ellenségei felett.

Gondolj a csatákra, amelyekkel szembe kell nézned. Tanácskoztál az Úrral vezetésért, és teljesen kész vagy követni az utasításait?

Isten nagyon szeretne vezetni téged és győzelmet adni neked, úgy, ahogy tette ezt Dáviddal is. Csak bíznod kell Benne és engedelmeskedni!

Jobson Santos

Adventista Médiaközpont

Brazília

Fordította: Kóczián Ágnes

3 Mózes 3

Ennek az áldozatnak a neve kapcsolatban áll a "salom" kifejezéssel, ami "békességet" és "jólétet" jelent. Ez a rituálé áldozattal ünnepelte meg azt, hogy a kapcsolat rendben van ember és Isten között. Krisztus áldozatára mutatott előre, amely által az Ő népe békességnek örvendhet Istennel (Róm 5:1) Ezt az egészséges kapcsolatot jelképezte az az étel, amiben Isten és az áldozatot felajánló együtt részesültek. A béke áldozat volt az egyetlen, amiből  a felajánló fogyaszthatott, miután a kövérjét elégették az oltáron Istennek, és a papnak is volt része benne (lásd: 3 Mózes 7). Isten "étkezése" szimbolikus, mivel neki nincs szüksége olyan táplálékra, mint az embernek (Zsolt 50:13).

Az ételáldozathoz hasonlóan, a béke áldozat nem végzett engesztelést konkrét bűnökért, mindazonáltal ennek az áldozatnak a vére váltságdíj volt az áldozatot bemutató számára (engesztelést végzett a lélekért - 3Móz 17:11), bemutatva azt, hogy az emberi élet az Istennel Jézus Krisztus vére által helyreállított kapcsolattól függ. Az Ő áldozata nemcsak érettünk történt, hanem bennünk is meg kell történnie lelkileg, ahogyan Jézus mondta: "Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek" (Jn 6:53, magyarázata a 63. versben). Amikor befogadjuk Jézust (részesülünk belőle) a Szentlélek által, az Ő szeretete bennünk él (Róm 5:5; Gal 2:20) és átalakítja minden kapcsolatunkat. Ezt érdemes megünnepelni.

Roy Gane

Andrews University

Mai szakasz: 1 Krónikák 13

Dávid egyik első tette az egyesített Izrael királyaként az volt, hogy a szövetség ládájának átszállítását megszervezze, vidékről a kormányzó fővárosba.

A frigyláda az izraelita vallás legfőbb jelképe volt, benne a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblával. Kívül, a láda fedelén lévő két kérub között volt az a hely, ahol az Úr kinyilatkoztatta dicsőségét.

Dávid szándéka, hogy a nemzetet Isten imádata körül egyesítse, dicséretre méltó volt. Az ország minden részéből érkeztek emberek erre a nagyszabású eseményre. A hangszerek szavára énekelve és táncolva, király és népe együtt ünnepelték a frigyláda egy alkalmasabb helyre való költöztetését.

A szállításért Uzza és Ahió volt a felelős. Amikor azonban az ökrök megbotlottak, Uzza, aki titokban bűnben élt, kinyújtotta a karját, és megérintette a ládát, ami után azonnal meghalt.  Dávid nagyon megharagudott Istenre, amiért Uzza halálát okozta. Ez a tapasztalat azonban megtanította arra, hogy Isten szemében nem bűntelen az, aki nem tiszteli az Ő személyének szentségét.

Mi ugyanennek a kockázatnak vagyunk kitéve. Könnyen hozzáférhetünk a Bibliához; gyülekezetbe járhatunk, amikor csak kedvünk tartja; és ezért Isten dolgaihoz néha a kellő tisztelet nélkül közeledünk.

Dávid félte Istent. Ez alkalommal letett arról, hogy a frigyládát Jeruzsálembe vigye, viszont mégis valami meglepő történt. Obed-Edom családját, akikhez a láda került, bőségesen megáldotta az Úr. Ezek az áldások oly nagyszerűek voltak, hogy három hónappal később Dávid mégis úgy döntött, hogy ismét magához veszi a frigyládát, és Jeruzsálembe viteti.

Gyakran úgy gondolkodunk, Istennek sok időbe telik megáldani bennünket. Obed-Edom története azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Mindössze három hónap alatt Isten olyannyira megáldotta háza népét, hogy annak híre egész Izraelben elterjedt.

Ha Istent az Őt megillető első helyre tesszük, rövid időn belül óriási áldásokat láthatunk és érezhetünk az életünkben!

Jobson Santos

Adventista Média Központ

Brazília

Fordította: Kóczián Károly

3 Mózes 2

Mózes Harmadik könyve utasításokat tartalmaz az öt alapvető áldozati formára vonatkozóan. Ezek az égő-, az étel-, a béke-, a bűnért való, és a vétekért való áldozatok. Ezeknek a különböző névvel illetett áldozatok némelyikének a húsából ehetett a pap (csak az égő áldozat volt ezalól kivétel), az áldozathozó (egyedül a békeáldozat húsából ehetett az, aki az áldozatot hozta), valamint némelyik áldozatfajta esetben vérrel kente meg az oltárt a pap (általában az oltár oldalát, de bűnért való áldozat esetében az oltár szarvát). Miért ez a sokféleség? Önmagában egyetlen állatádozati fajta sem  jelképezhette Kriszus áldozatának gazdagságát. Például, Jézus teljes egészében megemésztődött, majd új testben felszállt a földről (égőáldozat), ugyanakkor mi lelkiképpen részsülhetünk Belőle (békeáldozat). Hogyan is ehetne valaki szószerinti értelemben abból, ami teljesen elégett?

Miért van az ételáldozat (amit tűznél pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából hoztak - 3 Mózes 2:14) az állatáldozatok között felsorolva? Gabona ételek és italok gyakran hússal együtt alkottak étel ajándékot, ill. ételáldozatot (1 Mózes 18:6-8, 4 Mózes 15. fejezet). A gabona Krisztust jelképezhette, mint az "élet kenyerét" (Jn 6:35; Mt 26:26). Mózes Harmadik Könyve második fejezetében az étel áldozat - hús és vér nélkül - szintén egy áldozati forma, amely Isten Mennyei Birodalma alá rendel valamit az Ő használatára. Ez az Ószövetségi háttere annak, hogy Pál arra ösztönzi a keresztyéneket, hogy "szánják oda testeiket élő, szent és Istennek kedves áldozatul". Ez az az áldozat, ami igazi értelmet ad istentiszteletünknek. Nem kell meghalnunk annak érdekében, hogy áldozatunk teljesen odaszentelt legyen. Élő, szent és Istennek kedves áldozattá lehetünk azáltal, ha átadjuk életünket Istennek, az Ő szolgálatára.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: 1 Krónikák 12

Egy királyság nem egy éjszaka alatt épül fel. Dávidnak is évekbe telt összegyűjteni a hűséges vitézeket, akik készek voltak bármilyen nehézségben mellette állani.  Míg életét mentve a filiszteusok földjén bujdosott, sokan elhagyták Sault és az ő oldalára álltak.

Dávid minden egyes hozzá átállt embert Isten ajándékának tartott. Olyan becsben tartotta őket, hogy megőrizte azok nevének listáját, akik ziklagi tartózkodása alatt csatlakoztak hozzá.

Azon tulajdonságainak egyike, amik az új katonákat Dávid követésére ösztönözték, tántoríthatatlan jelleme volt. Hűséges volt Saul királyhoz, még akkor is, amikor az üldözte őt. Megbecsüléssel bánt katonáival, igazat szólt nekik, és megerősítette őket értékességük tudatában.

Isten megáldotta Dávidot, és olyan hűséges harcosokat adott neki, akik készek voltak életüket is kockára tenni, hogy támogassák és királlyá tegyék őt. Amászaj, a harmincnak – Dávid legmegbecsültebb vitézeinek – parancsnoka, Isten Lelkétől vezetve így szólt: „Ó Dávid, tied vagyunk, és veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked és békesség segítőidnek is, mert megsegít téged Istened!”(1Krón 12:19) Micsoda bátorítást talált Dávid ezekben a szavakban!

Gondolj csak egy percre azokra az emberekre, akik életed meghatározó pillanataiban segítettek neked! Isten küldte őket megerősítésedre. Becsüld meg őket! Ha lehetséges írj nekik pár hálás szót.

Határozd el magad, hogy olyan emberekhez leszel hűséges, akik nemes ügyekért küzdenek! Támogatásukkal Isten királyságát mozdítod elő.

Jobson Santos
Adventist Media Center
Brazil

Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 1

Isten korábban a Sínai hegyről szólt a néphez, most pedig új, hordozható földi lakhelyén át tarja velük a kapcsolatot. Mózes Harmadik Könyvében az Úrnak az istentisztelettel és a szent élettel kapcsolatos különleges szavai kerületek feljegyzésre. A Pentateuchus-nak (Mózes öt könyve), az egész Szentírás alapjának a szívében Mózes Harmadik Könyve található. Ebben a könyvben több közvetlenül Isten szájából származó üzenet került feljegyzésre, mint bármely másik bibliai iratban.

Isten legelső utasításai az áldozati rendszerre vonatkoztak, amely átal gyermekei hozzá jöhettek (3 Mózes 1-7). Az első az égőáldozat (3 Mózes 1), ami már korábbról is ismert volt (1 Mózes 8:20; 22:13). Az áldozati állatok értékben különbözőek lehettek a nagy testű állatoktól a juhokon keresztül egészen a madarakig. Mindez lehetővé tette, hogy a kevésbé tehetős izraeliták is áldozatot mutassanak be. Minden egyes égőáldozatkor az áldozati állatot teljes egészében elfüstölögtették az Úr oltárán, leszámítva a bőrt, amelyet az áldozatnál közreműködő pap kapott meg szolgálataiért (3 Mózes 7:8). Még a pap sem ehetett az égő áldozatból.

Az égőáldozat arra tanította a népet, akiket bűneik teljesen elválasztottak Istentől, hogy az Ő Szeretett Fiának tökéletes és teljes odaáldozása az egyetlen útja annak, hogy ismét Istenhez jöhessenek. Isten fia egyszer és mindenkorra, minden egyes emberért ajánlotta fel önmagát áldozatul (Zsid 7:27; vö. Jn 1:29; 3:16). Isten ennyire szeret téged, és azt akarja, visszatérj hozzá.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László