Miután a frigyládát Jeruzsálembe hozatta,
Dávid gondolkodni kezdett azon, hogy mi mást tudna még tenni, ami előrébb vinné
Isten ügyét. Arra a következtetésre jutott, hogy jó ötlet lenne építeni egy alkalmasabb,
állandó helyet a frigyláda számára.
Dávid megosztotta a szent templommal kapcsolatos álmát tanácsadójával, Nátán prófétával. Kezdetben a prófétának is tetszett az ötlet, azonban az Úr megüzente Nátánnal Dávid királynak, hogy nem szabad nekifognia a munkának, mert majd egyik fia fogja felépíteni a templomot.
Érdekes viszont, hogy bár nem építhette fel a templomot, Isten üzenete mégis örömmel töltötte el Dávidot. Különlegesnek érezte magát azért, amit Isten addig tett érte, és azért, amit még tenni fog az életében.
Röviden: Isten azt mondta Dávidnak, hogy mivel házat szerettél volna építeni nekem, én felépítem a te házadat, a te királyságodat, és megsegítem az utódaidat. Amikor az Úrtól kapunk álmot, Isten a legmélyebb vágyaink teljesítésén dolgozik. Ahogy a Szentírás mondja: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsolt 37:5).
Dávid idejében az uralkodók egyik fő gondja az volt, hogyan szavatolják saját és utódaik fizikai biztonságát. Igen gyakoriak voltak a cselszövések és árulások. Isten újra biztosította Dávidot arról, hogy egyik fia követni fogja őt a trónon, és Izrael trónján mindig az ő utódai fognak uralkodni. Sajnos Dávid utódai elbuktak, amikor az Urat kellett volna követniük. Dávid dinasztiája mégis kiteljesedett Krisztusban, Dávid vér szerinti utódjában.
Dávidot nagyon lelkesítette, hogy ő az, aki Istentől ilyen szeretetteljes ígéreteket kapott. Megértette, hogy az üzenet Isten bölcsességét közvetítette felé, az Úrét, aki mindent tud, és elkötelezetten munkálkodik azért, hogy megáldja és megvédje Dávid utódait.
Bölcsesség Istene, segíts meg minket, hogy úgy láthassuk tanításaidat, mint amelyek kifejezik hatalmas szeretetedet és törődésedet irántunk!
Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Rajki
Dávid
3 Mózes 6
3Móz
6:8-7:38-ban található útmutatások kiegészítik a korábbi fejezetekben található
információkat. Az Isten által meggyújtott szent tűznek, amely megemésztette az
áldozatokat (9:24), folyamatosan égni kellett az izraelita istentisztelet
központjában. Az ember által létrehozott szikra általi meggyújtása tévesen
mutatta volna be a Megváltó áldozatát. Ahhoz, hogy megmentsen bennünket az
utolsó ítélet isteni tűzétől (Jel 20), Krisztus megemésztetett helyettünk az
által, hogy elszakasztatott az Atyától (Mt 27:46), és ez egyenlő volt azzal a
tűzzel. A rómaiak sok embert keresztre feszítettek, de Jézus halála egyedi
volt.
A
bűnért való áldozat igen szent volt, de ha egy csöpp vér ráfröccsent egy pap
ruházatára, vagy az áldozat bemutatójára az áldozat megölése közben, ezt le
kellett mosni, jelezve azt, hogy ez valamilyen szennyezést közvetített (vesd
össze 2Móz 11:25,28,35; 4Móz 31:23-24) a bűnös ember részéről. Ezért az ilyen
vér használata Isten szenthelyén, megfertőzte azt, mint a megbocsátott bűnök
jegyzéke, ezért meg kellett tisztítani a Nagy Engesztelés napján (3Móz 16). Más
helyeken Mózes harmadik könyve tiltja minden tisztátalanság kapcsolatba
hozatalát Isten szentségével (3Móz 7:20-21). De a bűnök eltávolítása által -
felszabadítva az áldozatot bemutatót a bűn alól - Isten magára vállalja a
felelőséget, hogy hordozta a bűneiket a szent áldozat által, amely Krisztust ábrázolja.
Jézus Krisztus drága vére átveszi tőlünk és hordozza bűneinket, mint a
testünkben levő vér, amely eltávolítja a szennyező anyagokat. A Bárány vére
megtisztít bennünket bűneiktől.
Roy Gane
Andrews University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése