Dávid szerette a zenét, és személyesen is
érintett volt az énekes és hangszeres szolgálatban. Az ő idejében élő
harmincnyolcezer lévitából 4000-nek kifejezetten az volt a feladata, hogy
hangszerekkel dicsőítse az Urat (1Krón 23:5), 288-an pedig templomi énekesek
voltak (1Krón 25:7).
Azért, hogy szent szolgálatukat végezhessék
az Istentiszteletek alatt, a Szentlélek vezetését kellett élvezniük. Ezért
mondja róluk a szerző, hogy „prófétai
ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon”(1Krón 25:1). Olyan
énekeket kellett szerezniük és énekelniük, amik Istenhez visznek közelebb.
Az énekeseket Ászáf, Hémán és Jedutún
leszármazottai közül választották ki. Ők hárman a király látnokai voltak,
tanácsadójaként működtek. 1Krón 23:5, 2Krón 29:30 és 35:15 szerint Ászáf, Hémán
és Jedutún a gyermekeik által vezetett 24 énekes csoport koordinátorai voltak.
A hivatásos zenészek, akik a templomban
szolgáltak, a léviták közül kerültek ki. Ez azt jelentette, hogy támogatásban
részesültek, amit a hívek által hozott tizedek és felajánlások fedeztek. Ez a
folyamatos ellátás lehetővé tette, hogy teljes mértékben nemes hivatásuknak
szenteljék magukat, és ez minőségi szolgálatot eredményezett. Zeneműveikben nem a népszerűségre, hanem
Isten tiszteletére törekedtek.
Áldottak azok a zenészek, akik a tehetségük
és Isten iránti hűségük által örömtelibbé és mélyebbé teszik lelki utazásunkat.
Bár nem vagyunk mind profi zenészek, de
mindannyian arra hívott el Isten, hogy Őt dicsőítsük az életünkkel!
Jobson Santos
Adventista
Médiaközpont
Brazília
Fordította: Kóczián
Ágnes
3 Mózes 14
Egy
egyén csak akkor tud részt venni egy rituális megtisztulásban, ha a fizikai
tisztátalansága már megszűnt. A tisztulási ceremónia nem gyógyít meg (kivéve
Naámán csodálatos esetét 2 Kir 5-ben), hanem rámutat a halhatatlan élet nagyobb
gyógyulására, amikor az embereknek újra teljes bejárásuk lesz Isten szent
jelenlétébe. A bőrbetegségek utáni tisztulás hangsúlyozza a helyzet komolyságát
azzal a többlépcsős és hosszadalmas folyamattal, amelyben az ember visszatér a
megszokott életbe, a családjához és a közösségbe. Mindenik lépcső után az ember
"tiszta" volt, ami azt jelentette, hogy a folyamatban elégségesen
tiszta annak a lépcsőnek megfelelően. Az első lépésnél egy élő madarat
belemártottak egy halott madár vérébe, amit aztán szabadon engedtek, ami azt
jelképezi, hogy elviszi a tisztátalanságot (hasonlítsd össze a két bak esetével
3 Mózes 16-ban). A nyolcadik napi ceremónia magába foglalta a "bűnért való
áldozat" vére és olaj rákenését a jobb fülre, hüvelykujjra és nagy
lábujjra, megtisztítva a teljes személyt az Istennel való megújított életre
(Lásd 3Móz 8:23-24-et).
A
mi szívünk megtisztítása, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy meglássuk az
Istent (Mt 5:8) szintén egy folyamat és Krisztus "bűnért való
áldozatára" van szükség hozzá (Ésa 53:10-ban ugyanaz a héber szó
szerepel). Isten megengedi, hogy megtapasztaljuk a különböző lépcsőfokokat
ebben a folyamatban azért, hogy meglássuk az Ő munkájának hatalmas voltát,
amint megtisztít bennünket az Ő vérével és vízzel (Jn 19:34; 1Jn 5:8; és
"izsóppal" - Zsolt 51:7; 3Móz 14:4-7) a bűn halálos leprájától.
Roy Gane
Andrews University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése