Mai szakasz: 1 Krónika 21

Dávid sikeres volt katonai hadjárataiban. Belső és külső ellenfeleket győzött le. Betsabéval elkövetett bűnétől legyengítve azonban – józan ítélőképessége hiányában – elrendelte, hogy számlálják meg a harcra alkalmas embereket.

Joáb, Izrael seregeinek főparancsnoka megmondta a királynak, hogy nem ért egyet ezzel a döntéssel. Tapasztalatból tudta, hogy Isten az, aki harcolt az embereiért, sokszor olyan erővel ruházva fel őket, hogy egy katona képes volt tíz vagy még annál is több ellenfelet legyőzni. Véleménye szerint a sereg megszámlálása Isten iránti bizalmatlanságot jelentett. A király nem hallgatott Joáb érveire, és az összeírás megtörtént.

Isten látta, hogy amit tettek, az valami rossz, hiszen a számokra, és emberi erőre akartak hagyatkozni. Azzal az üzenettel küldte Gád prófétát a királyhoz, hogy szenvedés és halál lesz a nép sorsa. Maga az Úr angyala hajtotta végre a büntetést.

Rossz vezetői döntésének – amely egy szellemileg és érzelmileg beteg szív gyümölcse volt –  következményeit szemlélve Dávid beismerte: ”…Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem…”(1Krón 21:17 – új prot. ford.) Bűnbánata után a dögvész megszűnt.

Dávid tapasztalata megmutatja, hogy egy vezető döntéseinek komoly következményei vannak az őt követők boldogságára és jólétére nézve. Ennek a felismerésnek saját szívük felülvizsgálatára és döntéseikben való óvatosságra kell ösztönöznie a vezetőket.

Drága Istenünk, áldj meg minden vezetőt, hogy befolyásukat mások szolgálatára és védelmére használják, és ne önfelmagasztalásra.

Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília

Fordította: Csala Beáta

3 Mózes 10

Az előző fejezet végén (3 Mózes 9:24) Isten megmutatta, hogy elfogadta az áldozatot és a papok szolgálatát. De mielőtt még a nép bűnéért való áldozat teljes lett volna, két pap olyan tűzzel kezdte el égetni a füstölő szert, amit ember gyújtott, ahelyett, hogy az oltárról származó tüzet használták volna, ami Istentől szállt alá. Ez az eltávolodás Isten utasításaitól tévesen mutatta be Őt, amely által a nép arra a következtetésre juthatott volna, hogy Isten szolgái saját elgondolásaik szerint is kialakíthatják Isten tiszteletének alapelveit és szabályait. Ezért tűz jött ki az Úr elől, és megemésztette Nádábot és Abihut. Az sem lehetett kifogás, hogy értelmüket alkohol tompította (3 Mózes 10:8-11).

Mindez megrázta Mózest. Ha a papok nem tudják Isten utasításaihoz híven elvégezni a szolgálatukat, hogyan tudna Isten népe között jelen lenni, hogy védelmezze őket? Mózest feldúlták az események, különösen az, amikor megtudta, hogy az életben maradt papok elégették a nép bűnéért való áldozat visszamaradt részét. Ezt a részt meg kellett volna enniük (3 Mózes 6:26), hogy így jelképesen magukra vegyék a nép bűnét, amely azt mutatja be, hogy Krisztus hogyan hordozza az ember bűnét. Áron azt mondta Mózesnek, hogy amiatt ami a fiaival történt, nem érezte magát méltónak, hogy elfogyassza a bűnért való áldozatot.

Az izraelita papok nem haltak meg, amikor szolgálatuk szerint mások bűnét hordozták, de Krisztus igen. Magára véve bűneinket megemésztett, mint a mi bűneinkért való áldozat. Ez mutatja be, hogy Krisztus a mi Helyettesünk, aki érettünk, miattunk, és helyettünk halt meg.

Roy Gane

Andrews University

Fordította: Liebhardt László