A királyi palota megépítése után Dávid
épített egy helyet Isten ládájának számára. „Összegyűjtötte
azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre
vitesse, amelyet kijelölt számára” (1Krón 15:3 – új prot. ford.). Ez a
pillanat óriási jelentőségű volt mind a király, mind az egész nép számára.
Amikor előző alkalommal az Isten ládáját szállították,
nem tartották be az Úr utasításait, ezért a király most úgy határozott, hogy
csakis a léviták vihetik azt. „Dávid
megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az
énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és
zendítsenek hangos öröménekre” (16. vers).
Mindenkire az ő lelki ajándékának megfelelően osztották ki a feladatot.
Az Ige ezt írja, hogy „Kenanjáhú volt a
léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá”
(22. vers).
A király nagyon boldog volt. Levette királyi
öltözékét, és gyolcs köntösbe öltözött, mint amilyet a léviták és a papok
viseltek. Dávid és az egész nép az Úr előtt örvendezett fennhangon, énekelve és
táncolva.
Dávid örvendezése a frigyláda előtt
mindannyiunk számára példaértékű. Függetlenül az életben betöltött
szerepünktől, mi Isten gyermekei vagyunk, és emlékeznünk kell arra, hogy igazságos,
irgalmas és mindenható Istent szolgálunk. Örömmel és békességgel tölt el
bennünket az, amikor Teremtőnket imádjuk az Ő szentsége szépségében.
Jobson Santos
Adventista Média
Központ
Fordította: Baksa
Viktória
3 Mózes 4
A Mózes Harmadik
Könyve első három fejezetében található áldozatok önkéntesek voltak, viszont a
bűnért és a vétekért való áldozat (3 Mózes 4-5) kötelező volt, mert az emberi
esendőség negatívan hatott volna a Szentélyre ill. a vele kapcsolatos szent
dolgokra. Így a bűnért és a vétekért való áldozatok arra szolgáltak, hogy
fenntartható maradhasson Isten jelenléte népe között. Az égőáldozat volt az
alapvető engesztelő áldozat (Job 42:8; 3 Mózes 1:4), de a bűnért és a vétekért
való áldozatok keretében foglalkoztak a különféle konkrét esetekkel. A bűnért
való áldozat, helyesebben mondva a „tisztulási áldozat”, megtisztította az
áldozat bemutatóját a kisebb (általában nem szádékos) bűnöktől, valamint a
rituális fizikai jellegű tisztátalanságoktól (3 Mózes 12, 14 és 15 fejezetei).
A fizikai tisztátalanság nem volt bűnös cselekedet, hanem a bűnös ember
erkölcsi állapotát ábrázolta..
Egészen különleges
volt, hogy a bűnért való áldozatban megkenték vérrel az oltár szarvát, ami mind
a füstölő oltár (a füstölő oltár szarvát kenték meg, amikor a főpap, vagy az
egész nép bűnt követett el), mind pedig a külső oltár (minden más esetben a
külső oltár szarvát kenték meg vérrel) legmagasabb pontja volt. Ez mutatta be a
vér fontosságát, amely az áldozó életét váltotta meg a haláltól, mint helyettes
áldozat (3 Mózes 17:11) és mutatott előre Krisztusra, aki eljött hogy
megváltson, “a kiben van a mi váltságunk az Ő vére által (Eféz 1:7),
adta “az Ő életét váltságul sokakért (Mt 20:28). Krisztus nem csupán
megbocsátja bűnös cselekedeteinket, hanem helyre is állítja a bűn által
megrontott erkölcsi mivoltunkat (vö. Zsolt 103:2-3), így örömteli örökéletben
lehet részünk (Rm 6:23).
Roy Gane
Andrews University
Fordította: Liebhardt László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése