Mai szakasz: 2 Krónikák 4

Milyen csodálatos élmény lehetett Salamon hatalmas beruházásának, az Istennek épített templom munkálatainak részese lenni. Óriási cserép olvasztó kemencék készültek a Jordán mellett elterülő síkságon. Bronzból már olyan sokat öntöttek, hogy nem volt érkezésük feljegyezni a mennyiségét.

Hosszú volt az út a Jordán melletti síkságtól a hegyek meredélyein át a jeruzsálemi templom építkezéséig. Izzadsággal, sajgó izmokkal, és kitartással - lassan de biztosan - helyükre kerültek az elkészült berendezési tárgyak. Volt egy magas bronz oltár az áldozatok számára, egy nagy víztartó medence, ami 66000 liter vizet fogadott be. Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, amelyek folyamatosan világítottak. Készítettek tíz asztalt is a szent kenyerek számára, aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak. Felépítették a papok udvarát és a nagy tornácot is, meg az tornác kapuit, amelyeket bronzzal borítottak be. Mindezeken túl készítettek még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Látható, hogy Salamon úgy gondolta, semmi sem elegendő, semmi sem elég jó, amit Istennek adhat, csak a lehető legjobb és a lehető legtöbb.

Mi hogyan gondolkodunk mindarról, amit Istennek adhatunk? Nekünk nem szükséges egy olyan dicsőséges templomot építenünk, amilyet Salamon épített, hogy tiszteljük és imádjuk Őt. Azonban, amit meg kell tennünk, hogy előkészítjük szívünket az istentiszteletre. Hogyan tehetjük ezt meg? Salamon édesapja, Dávid, világossá tette számunkra: „Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:3-4 – új prot. ford.).

Jézus így tanított ezzel kapcsolatosan: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat” (Mt 5:23-24) Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy következő szombati istentiszteletünkre úgy készüljünk fel, hogy ma keressük Őt - egy új szív színaranyát kérve Tőle.

Pastor Scott Griswold
Mission Mobilizer
ASAP Ministries

Fordította: Liebhardt László

3 Mózes 22

Ez a fejezet ismét arra emlékeztet, hogy a papok nem járulhattak Isten közelébe semmilyen tisztátalansággal. Nem keverhették a szent szolgálatot semmi közönségessel. Ha mégis megtették, ezzel elszakították magukat Istentől, és életüket kockáztatták.

Miközben az izraeliták életében a szimbólumok és az árnyékok mutattak Krisztusra, ma arra figyelünk, hogy mit tett értünk a Golgotán (Zsid 10:9-10). Mivel ma az ősi Izrael törvényei nem kötelezőek fizikai értelemben, könnyen elfelejtjük, milyen nagy jelentőségük volt ezeknek a törvényeknek.  

Az ősi Izraelben tiszta kézzel és tiszta szívvel közeledni Istenhez annyira fontos volt még az egyszerű embereknek is, hogy amikor elkezdtek imádkozni és eszükbe jutott, hogy valakire haragszanak, először meg kellett bocsátani az illetőnek, másként Isten nem hallgathatta meg imájukat, és nem bocsáthatott meg nekik (Mk 11:25). Ha valaki áldozatot akart vinni az oltárra, és eszébe jutott,  hogy felebarátjának panasza van ellene, először el kellett mennie hozzá és meg kellett békülnie vele, mielőtt az áldozatot bemutatta volna (Mt 5:23-24).

Azonban úgy tűnik, hogy az izraeliták gyakran helyezték a „formák” reformját a „szív reformja” elé. (Milyen gyakran tesszük mi is ezt?) Azt gondolták, hogy ha elhozták az ajándékukat, az teljesen elég. De Isten azt mondta: „Nem! Az engedelmességetek fontosabb az áldozatnál” (1Sám 15:22). A bűn nem állhat meg Isten jelenlétében! Elválaszt bennünket Istentől. Visszatartja tőlünk a Szentlelket. Megfertőzi a felajánlott szolgálatunkat. Ahogyan Ézsaiás 59:2 mondja, a bűn megakadályozza azt, hogy Isten meghallgasson minket. És ami még rosszabb: amíg ragaszkodunk bűneinkhez, Isten nem tud megmenteni bennünket!

Ezért ne degradáljuk az Istennek járó imádatot egyszerű kegyességi formává. Tegyünk félre minden látszatkeltést, és mindazt ami profán és kérjük Őt, hogy reformálja meg a szívünket ma, hogy Szentlelkének áldásai valóban kiáradhassanak ránk.

Melodious Echo Mason

ARME (Adventista Megújulási Mozgalom a Vég Idején) Program Igazgató