Krónikák I. könyvének 27. fejezete röviden
Izráel katonai és polgári nyilvántartásáról szól. Bár régebben nagyrészt a
léviták vállán nyugodott a felelősség, hogy a nép jóléte zavartalan legyen, ám
rajtuk kívül is szükség volt más vezetőkre, akik támogatták a királyságot.
Az év minden egyes hónapjában egy 24000 fős hadtest volt elérhető, akik a nemzeti őrségben szolgáltak. Az egységek folyamatos cseréje lehetővé tette, hogy még több ember kapjon kiképzést. Ezért bármilyen fenyegetés esetén egy hatalmas, jól képzett hadsereg volt kéznél. Mivel a szolgálat ideje egy hónap volt, az év nagy részében a katonák rendes családi életet élhettek.
Azért, hogy a király könnyebben kezelhesse a nyilvántartást, fejedelmeket állítottak a törzsek élére. Az emberek irányítása mindig összetett feladat. Ezek a fejedelmek a királynak segítettek azzal, hogy a kormányzásuk alatt levő földrajzi területről gondoskodtak, lakosainak szükségleteit kielégítették, és megoldották a problémás helyzeteket.
Negyven év kormányzás alatt Dávid jelentős vagyont halmozott fel. Tizenkét felügyelőt választott, hogy ügyeljenek a földekre, munkásokra, állatokra, mezőgazdasági termelésre és a király javaira.
A fejezet az összefoglalásban megemlíti Dávid néhány személyi tanácsadóját. Jonatánt, az írnokot bölcs és tanult emberként említi a feljegyzés. Jéhiel a király gyermekeinek tanításáért felelt. Jóáb volt a hadsereg vezéreként, Akhitófel, Jójada, és Abjátár a király tanácsosaiként szerepelnek. Dávid sikereinek nagy részét ezen hűséges tanácsadóinak köszönhette.
Dávid a polgári és katonai területek szakértőivel vette körül magát. Ha mi is arra vágyunk, hogy sikereket érhessünk el, jó barátokkal és tanácsadókkal kell körülvennünk magunkat.
Szerető Istenünk, köszönjük a magasztos terveket, amiket számunkra tartogatsz. Segíts, hogy együttműködjünk Veled ezeknek a terveknek a teljesítésében!
Jobson Santos
Adventista Média Központ
Brazília
Fordította: Rajki
Dávid
3 Mózes 16
Isten házának is szüksége volt engesztelésre
(3Móz 14:53), hogy évente egyszer – a Nagy Engesztelés napján – megtisztuljon a
bűnöktől és tisztátalanságoktól. Amikor az izraeliták felajánlották bűnért való
áldozataikat, vétkeik elvétettek tőlük, és a szentélyre helyeztettek át. A
bűnért való áldozatok más tisztátalanságokat is hordoztak, amelyek hatással
voltak a szentélyre és a papságra (lásd a 6. és a 10. fejezetet). Ezek a
„tisztátalanságok” jelképezték a felelősség terhét, amelyet Isten hordoz akkor,
amikor felszabadítja népét a bűn következményei
alól, amelyek igazság szerint őket terhelnék (vö.: 2Sám 14:9). Milyen
jogon teszi Ő ezt? Istenünk kegyelmes, de igazságos is.
Az Engesztelés Napja az engesztelés
második lépcsőfokát biztosította a bűnök bocsánatán túl. Az áldozat azt
jelentette, hogy az engesztelés már megtörtént, és ezen a lépcsőfokon Isten
háza megtisztult a „tisztátalanságtól”, ami Isten szent kormányzatát
jelképezte. Ahhoz, hogy ennek áldásait élvezhesse, Izrael gyermekei továbbra is
hűséget tanúsítottak Isten iránt azáltal, hogy megalázták magukat és tartózkodtak
a munkavégzéstől (vö.: 23:26-32).
Most értjük meg Dán 8:14-et, ahol azt
találjuk, hogy Isten mennyei szentélyét meg kell tisztítani. A végítélet (lásd:
Dán 7) megvédi Isten hírnevét annak a ténynek a megerősítésével, hogy Krisztus
vére a megfelelő embereket mentette meg: azokat, akik hűségesek voltak Hozzá
(Jel 14:12). Az ítéletnek nem az a szerepe, hogy meghatározza, ki vétkezett
(mert mindenki vétkezett – Róm 3:23), hanem azt, hogy ki fogadta el Isten
kegyelmét. Így Isten teljes kegyelmet és teljes igazságot gyakorol, ami a
szeretet két oldala (Zsolt 85:11).
Roy Gane
Andrews University
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése