Mai szakasz: 2 Krónikák 19

Jósafát jó király és lelki vezető volt, bátran szólította fel népét a reformációra és az Istennek való engedelmességre. Isten megáldotta őt nagy gazdagsággal és dicsőséggel (2Krón 18:1). Jólétének csúcsán azonban Jósafát megengedte, hogy fia, Jórám elvegye feleségül Akháb leányát, ezáltal Jósafát és felesége sógorságba kerültek Akhábbal és Jézabellel, Izrael első, legendásan gonosz királyi párjával. Ennek következtében Isten visszavonta Jósafáttól gondviselő áldásait. Isten nem személyválogató (19:7). Mi is ugyanezt a bánásmódon várhatjuk a szent és következetes Istentől, ha – Jósafáthoz hasonlóan – kitartunk a saját magunk választotta úton.

A Mindenható Isten Jéhu prófétán keresztül világossá tette a király előtt, hogy haragszik rá azért, amiért Jósafát barátságot szerzett az ökumenikus beállítottságú, világias és gazdag Akhábbal (2-3. vers). Habár Jósafát továbbra is folytatta a lelki megújulás és reformáció munkáját népéért, Isten világos parancsának megszegése komoly következményekkel járt, és tovább mélyítette a hitehagyást Júdában. Isten parancsolatainak egy „csekély átigazítása” semmissé tette Jósafát több éves reformációs munkáját!

 A hívő részéről sosem jó megoldás a hitetlennel kötött házasság, és az sem, ha Isten bármely parancsát a világ lelkületéhez vagy tanításaihoz igazítjuk. A megújulás és a reformáció saját életünkben kell, hogy elkezdődjék, amint naponta alárendeljük akaratunkat Istennel, és úgy döntünk, hogy „minden ígével [élünk], amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4).

Fernando Canale
Andrews University

4 Mózes 10

Mózes negyedik könyve 10. fejezetében elkezdődik a nagy várakozásokkal megelőzött esemény: a több mint egymillió ember vándorlása az Ígéret Földjére. Isten egyik utolsó parancsa az esemény előtt a két ezüstharsona elkészítésére vonatkozik. A mai kommunikációs technológiánk egy kicsit érzéketlenné tesz minket a harsonaszó hatására. A harsonák óriási érzelmi löketet jelentenek, és a hadviselés szerves részei. Alig több mint száz évvel ezelőtt a hadseregek még a harsona szavára vonultak csatába. A katonai zenekarok pedig még ma is igen fontos szerepet játszanak harci szellem fenntartásában.

Most, hogy minden terv a helyére került és minden szív fellelkesült, a felhő elindul és Izrael gyermekei követik. Ez bizonyára az egész történelem egyik legnagyszerűbb látványa volt. Csak kevesen láttak ennyi embert egyszerre mozgásban. Isten ládája és az Ő személyes Jelenléte mutatták az utat. Hogy is győzhetnék le Izraelt? Mózes szavai, ahogy a ládát nézi, bizalmáról árulkodnak, amelyet nem emberekbe vagy anyagi dolgokba vetett, hanem az Úrba. Ő az, aki megvívta a harcaikat.

A mi nézőpontunkból, annyi évszázaddal későbbről szemlélve, még a bukás gondolata is lehetetlennek tűnik. Sajnos azonban a vágyott siker nem következik be. E szörnyű történetet ismerhetjük meg a következőkben.

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: 2 Krónikák 18

A Krónikák 2. könyve 18. fejezetében szereplő Mikeás prófétáról egyetlen történetet olvasunk a Bibliában, de ez nagyszerű történet! A gonosz Akháb király harcot akar kezdeni Rámóth Gileád ellen. Az Istenhez hűséges Jósafát király ezúttal nem hoz bölcs döntést, mert csatlakozik hozzá a tervben. Azt javasolja, hogy kérdezzék meg Istent, mielőtt kimennek a harctérre. Akháb beleegyezik, és maga elé hívatja négyszáz jól kiképzett prófétáját. „Menj el!” – tanácsolják neki egyhangúlag a jól megfizetett próféták. „Az Úr meg fog szabadítani!”

Jósafát azonban valódi prófétát szeretne hallani, olyan valakit, aki őszinte kapcsolatban van Istennel. Akháb végül odahívatja Mikeást. A követ, aki elmegy érte, ezt suttogja a próféta fülébe: „Az lenne a legokosabb részedről, ha te is csak jót jövendölnél!”

Mikeás válasza nagyszerű példa Isten minden mai szolgája felé: „Csak azt fogom mondani, amit az én Istenek nékem megmondánd!” (13. vers). És valóban elmondja Akháb királynak, hogy „látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen" (16. vers). A királynak halált ígér a prófécia.

Az egyik hamis próféta arcon csapja Mikeást, és Izráel királya megparancsolja, hogy vessék börtönbe. Ő ekkor így válaszol: „Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Halljátok meg minden népek" (27. vers).

Bátorság! Az igazsághoz végtelen elkötelezettség kell! Akarat, hogy egyedül is megálljunk! De ami még ennél is fontosabb: az az akarat kell, ami megállhat 400 hamis próféta és a király ellen. Isten ezt szeretné tőlem és tőled. Képesek vagyunk mi erre? Igen, képesek, ha hagyjuk Jézust – aki bátor – beköltözni a szívünkbe. Ez csak úgy történhet meg, hogy a jót választjuk minden egyes döntéshozatalkor. Legyünk bátrak!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries  

Fordította: Rajki Dávid 

4 Mózes 9

Ebben a fejezetben a zsidóság életének két jelentős szempontja tárul elénk – a páska ünnepe és a felhőoszlop nappali valamint a tűzoszlop éjjeli megjelenése. Mindkettő Isten csodálatos kegyelméről tanúskodik. A felhő- és a tűzoszlop azt az isteni vezetést testesítik meg, ami után mindannyian vágyódunk. Ez a vezetés minden izraelita számára látható volt.

A zsidóság életének leginkább szembeötlő eleme mégis a páska. A páskának mind a zsidó, mind a keresztény gyakorlatban nagy a jelentősége, és igen fontos a szerepe. A keresztények számára a páska Krisztus halálának szimbóluma.

Isten egy olyan népet hozott létre, amely etnikailag és kulturálisan is elkülönült a többiektől. Ennek következtében a zsidóság körében különösen fontos volt a családi háttér. Viszont Isten szándéka, hogy elkülönített és szent nép legyenek, nem jelentette azt, hogy kívülállók nem csatlakozhattak Izraelhez. Mózes negyedik könyve egyértelművé teszi, hogy a nem-zsidók is nyugodtan ünnepelhettek a páskát, amennyiben hajlandóak voltak erre, és úgy is végezték a szertartást, ahogyan azt az imádat szabályai előírták. Izraelnek nem egy faji előítéletekkel és büszkeséggel teli, elkülönített néppé kellett lennie.

A modern emberek gyakran úgy érzik, hogy Izrael puszta létezése is azt bizonyítja, mennyire személyválogató az Isten. Mi azonban hálásak lehetünk, mert Isten mindenkit elfogad, aki hozzá jön, etnikai hovatartozásától és családi hátterétől függetlenül. Ezért legyen dicsőség az Úr nevének!

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: 2 Krónikák 17

Jósáfát király „nem kereste a Baalokat, hanem atyja Istenét kereste és az Ő parancsolatai szerint élt... Mivel az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett" (3, 6. vers – új prot. ford.). Milyen szép leírás arról, milyenek legyünk mi, keresztények! Az Isten parancsai szerint való járás cselekvő élet, sokkal többet jelent, mint puszta hitvallomás. Az pedig, ha gyönyörködünk az Úr útjaiban, még mélyebb tapasztalat! Ez bizonyítja a Szentlélek bennünk végzett munkáját, aki szívünkbe írja az Ő törvényét,  amíg már igazi boldogságot jelent, ha együtt vagyunk Istennel, és mindent akarata szerint cselekszünk. 

„Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak” (5. vers). Isten örömmel megáldja gyermekeit. Az Isten iránti engedelmesség gyakran hoz sikert, illetve jóindulatot az emberek részéről. A Példabeszédek könyve tele van hihetetlenül hasznos tanácsokkal a pénzügyekkel, a családdal, az egészséggel, és a vezetéssel kapcsolatban.

Jósáfát még több bálványt semmisített meg, és uralkodásának harmadik évében vezetőket küldött egész Júdába, hogy tanítsanak a törvénykönyv Istenéről. A velük határos, ellenséges népek érezték az istenfélelmet, és nem támadtak. Néhányan közülük ajándékokat is hoztak! Ez is egy példa arra, miként vezethetjük nagyobb örömre mindazokat, akik az ismeretségi körünkben élnek, ha megosztjuk velük Isten tanácsait.  

Ma is keressük meg a módját, hogyan legyünk olyanok, mint Jósáfát; szolgáljunk, tanítsunk és leljük örömünket Istenben!

Scott Griswold lelkész

Mission Mobilizer

ASAP Ministries

Fordította: Baksa Viktória

4 Mózes 8

Az a folyamat, ahogyan Isten megszervezte Izrael népének életét, sokat elárul arról, miként viszonyul Urunk az imádathoz és a munkához. Mózes negyedik könyve csodálatos képet mutat be Istenről egy egészen szokatlan nézőpontból. Általában úgy gondolunk Istenre, mint Megváltónkra és Urunkra, és természetesen ez így is van rendjén, hiszen valóban Ő a mi Megváltónk és Urunk. Ám Izrael népe pusztai vándorlásának történetében úgy is megismerhetjük Őt, mint Művészt, Vezérigazgatót és a Humán Erőforrások Miniszterét.

Ezek a szempontok még inkább segítenek abban, hogy nagyra értékeljük Őt. Isten tudja, miként adjon útmutatást az embernek egy bonyolult tervezésű kovácsoltvas lámpás elkészítéséhez, és ugyanígy a papokat is fel tudja készíteni a szent sátorban végzendő szolgálatra. Tudja, hogyan óvja meg őket dicsőséges, tűzben izzó jelenlététől, és miként késztessen munkára embereket anélkül, hogy agyonhajtaná őket. Semmi kétség afelől, hogy Isten a SZERETET!

Megdöbbentő az is, hogy az Úr olyan sok lévitát választott ki az aránylag kis sátor rendben tartására és mozgatására, ami alapjában véve egyszerű feladat volt. A léviták nem vették zokon a szolgálatot, mert nem volt okuk rá. Istennek még arra is gondja volt, hogy a munka teljes terhét ne tegye 50 évesnél idősebb emberek vállára. Miután ezt a kort elérték, már csak abban az esetben kellett segíteniük, ha arra képesek voltak. Isten valóban azt akarja, hogy igája gyönyörűséges legyen, terhe pedig könnyű.

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Krónikák 16

Jól fogod befejezni? Nagyon sok a jó startoló. Láttuk őket kirobbanni a rajtkockából – Saul, Salamon, Roboám, és most Ászá. Saul egy fejjel mások felett volt. Salamonhoz nem volt fogható. Ászá győzelme és reformjai kimagaslóak voltak. De a futam hosszú, és még a jó futók is elfáradnak.

Ászá levette a tekintetét az Úrról, és Isten kincstárának aranyán és ezüstjén vásárolta meg a szír Ben-Hadad segítségét. Hanáni eljött, hogy emlékeztesse a királyt, hibát követ el, ha emberekre támaszkodik. Ami ezután történik, az jelentőségteljes. Ászá király annyira feldühödik, hogy a prófétát börtönbe veti. Később, lábának betegségével sem fordul az Úrhoz, hanem orvosokban bízik. Nem sokkal ezután meg is hal.

Micsoda ostoba büszkeség, ami megakadályozza, hogy megtérjünk! Isten annyira kegyelmes, kész megbocsátani. Nincs bűn, amit ne tudna megbocsátani, csak az, aminek bocsánatát nem is kérjük. Hűségesnek lenni nem azt jelenti, hogy sosem bukunk el. Hűségesnek lenni annyit tesz, hogy mindig visszatérünk az erő forrásához.

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16:9 – új prot. ford.).

Kelj fel! Fuss tovább! Fejezd be jól!

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries

Fordította: Kóczián Ágnes

4 Mózes 7

Az Egyesült Államok történelmének korai szakaszában a protestánsok egyszerű, díszítésmentes imaházakat építettek. Falusi templomaikat az „Úr csűrjeinek” nevezték. Ez válasz volt arra a gyakorlatra, hogy az óhazában óriási összegekért építettek lenyűgöző katedrálisokat. Ezzel hangsúlyozni akarták azt, hogy Isten kimondott szava az igazi istentisztelet fókusza, nem pedig az óriási épület.

Az Isten által elrendelt imádati rendszer kiegyensúlyozott volt abból a szempontból is, hogy nem volt sem túlzottan egyszerű, sem hivalkodó. Az áldozati rendszert is úgy tervezte meg a jó Isten, hogy az semmiképp ne haladja meg az emberek egyéni adakozási lehetőségeit. Mózes negyedik könyvének hetedik fejezetében az ajándékok két csoportjáról olvashatunk. Az első csoportban a lévitáknak szánt ajándékok szerepeltek, akiknek az volt a feladata, hogy szállítsák a szent sátort annak minden felszerelésével együtt. Ezeket az ajándékokat Izrael vezetői adták, és a nép figyelte, amint átadják a lévitáknak a hat szekeret és tizenkét ökröt az Úr szolgálatára.

Az ajándékok második részét egy tizenkét napból álló időszakban szolgáltatták be, minden nap ugyanazt a mennyiséget: egy tálat, egy medencét, egy csészét, egy borjút, két ökröt, és így tovább. Az emberek szívét bizonyára nagyon mélyen érintette, amint végignézték mindezt – felnőttek és gyermekek egyaránt. Az adakozás vonzó lett számukra, és közben senki sem félt attól, hogy anyagi helyzete miatt szégyellnie kell magát Isten előtt.

Az Úr valóban az Ő Igazságuk volt, miként a miénk is!

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Krónikák 15

Miután Isten megáldotta Ászá királyt a hatalmas etiópiai sereg feletti győzelemmel, egy különleges üzenetet küldött neki Azárjáhú próféta által. Ez bátorítással volt tele, de egy finom figyelmeztetést is tartalmazott. „Az ÚR veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket” (2. vers – új prot. ford.).

Hiába a friss győzelem, Ászá királynak szüksége volt a továbbhaladásra való felhívásra, még sok volt a teendő. Ezért „összeszedte az erejét” és mindenhonnan eltávolította a bálványokat, helyreállította Isten oltárát. Csodálatos módon Izraelből nagy számmal kezdtek el áttelepülni az emberek Júdába. Az igaz Isten követői egy igaz szívű vezető oldalán akarták tudni magukat.

Majd együtt „szövetségre léptek, hogy őseik Istenét, az URat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel” (12. vers). Ászá szíve annyira hűséges volt, hogy még anyját is eltávolította a királynői székből, mivel az Asérának készített bálványt.

Nekünk is emlékeznünk kell arra, hogy egy réges-régi beszélgetés vagy akár a tegnapi győzelmek sem adnak erőt a ma küzdelmeihez. A szívünkben még bálványok rejtőznek, amelyeket meg kell találnunk. Itt az ideje, hogy össztartsunk a világ minden részéről, az Isten és egymás iránti szeretetre való teljes elköteleződésben egyesülve. Ekkor a tiszta szívből keresők hozzánk fognak „áttelepülni”.

„Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (7. vers)

Scott Griswold lelkész

Mission Mobilizer

ASAP Ministries

Fordította: Kóczián Károly

4 Mózes 6

Ismertél valaha olyan embereket, akik különlegesen lelkinek tűntek? Ilyen emberek léteznek. Csak sem ők, sem te nem gondolhatjátok, hogy ez egy igazságtalan előnyt biztosít számukra a keresztény életben. Emlékezz arra, hogy a hajlam, legyen az jóra vagy rosszra, nem tesz senkit jobban vagy kevésbé elfogadhatóbbá Isten előtt. A nazireusi törvény szemlélteti ezt az elvet. Ha egy izraelita vágyat érzett arra, hogy sokkal mélyebben odaszánja magát Istennek, mint egy átlag ember, megtehette. De erre áldoznia kellett. A nazireusi fogadalom egy nyilvános fogadalom volt egy önmegtagadó életre.

Például a nazireusnak meg kellett tagadnia önmagától az ivás örömének minden formáját. Kerülnie kellett a szőlő bárminemű fogyasztását, legyen az friss vagy száraz. A nazireusi fogadalom közösségileg is elkülönítette az embert. Nem vehetett részt vidám ebédeken és partikon. És ha egy közeli rokon, vagy épp az édesanyja meghalt, a nazireus nem közelíthetett hozzá. Nazireusnak lenni magányos életet jelentett.

Keménynek tűnik ez? Ma a hatóságok korlátozzák azok tevékenységét, akik elfogadhatatlan magatartást tanúsítanak azzal, hogy börtönbe zárják őket és nem engedik meg nekik, hogy részt vegyenek szeretteik temetésén. Ez kegyetlennek tűnik a hatóságok oldaláról, de ez az élet valósága azoknak, akik a törvényszegő életmódot választották. Tehát azok a korlátok, amilyeneket a Bibliában találunk, nem is olyan szokatlanok.

Azok tevékenységének korlátozása, akik nazireusi esküt tettek, mert egy mélyebb lelki tapasztalatra vágytak, nem kell hogy kegyetlennek tűnjön Isten részéről. Ha egy mélyebb lelki tapasztalatra vágyunk, nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy mit eszünk és mit iszunk, és gondosan meg kell válogatnunk tevékenységeinket is, hogy ez a mélyebb tapasztalat megvalósuljon.

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Krónikák 14

Vajon el tudjuk-e egyáltalán képzelni, hogy milyen is lehet az, amikor egy egymilliós sereg támad ellenünk 300 harckocsival megerősítve? Asának, Júdea királyának pontosan egy ilyen erejű hadsereggel kellet szembenéznie. Jól felkészült a harcra. A városokat, egyiket a másik után, falakkal, bástyákkal, zárakkal és rácsokkal ellátott kapukkal erősítette meg. Még a magaslatokat és az idegen istenek oltárait is lerombolta, összetörte a bálványoszlopokat, és kivágta az Asera-oszopokat. Vajon elegendő volt mindez?

Olvassuk el figyelmesen ezt a csodálatos imát: „Ó Urunk! Senki sem segíthet rajtunk, egyedül csak te! Te meg tudod segíteni a gyengét épp úgy, mint az erőset - segíts most rajtunk, Örökkévaló Istenünk! Csak benned bízunk, és a te nevedben megyünk e rettenetes sereg ellen. Urunk, te vagy Istenünk, ne győzzön halandó ellened!" (11. vers – Easy-to-Read Version).

Az egymillió alulmaradt. Ezt a történetet a mi tanulságunkra őrizte meg a Biblia. „Asa imáját minden hívő keresztény imádkozhatja. Mi is harcot vívunk, de ’nem test és vér ellen’, hanem ’erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak’ (Ef 6:12). A élet harcában találkozhatunk az igazság ellen felsorakozó gonosz erőkkel. Reménységünk nem emberben, hanem az élő Istenben van. Teljes hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti hatalmát az emberi eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegyverzetében győzhetünk minden ellenségen” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 111. oldal).

A mai nap a te győzelmed napja. Mondd el Asa imáját és higgy!

Scott Griswold lelkipásztor

Mission Mobilizer

ASAP Ministries

Fordította: Liebhardt László

4 Mózes 5

Isten Izraelnek adott törvénye, nem csak arra összpontosított, hogy hogyan közelítsék meg Őt. Isten szentsége megkövetelte a nép szentségét is. Mózes negyedik könyvének ötödik fejezete a „szentség” két típusát említi meg. Izrael táborának higiéniai szempontból tisztának kellett lennie. A ragályos betegségekben szenvedőket, a különböző folyásokban szenvedőket, és azokat, akik halottat érintettek, ideiglenesen kizárták a táborból, hogy ne terjesszék másokra is a betegséget. A tábornak szabadnak kellett lennie az érzelmi szenvedéstől is. Példának okáért: a „féltékeny férj” rituáléja válaszol arra a magatartásra, ami tönkreteheti a házaspár egymás iránti szerelmét, hiszen az szent és sérthetetlen.

Isten jelenléte száműz mindenféle tisztátalanságot. Ez az, amiért az Újtestamentumban Krisztus nem vonakodott megérinteni a leprás embert, a vérfolyásos asszonyt és a halottat. Érintésében és tetteiben gyógyító hatalom volt. Magatartásával arról tett bizonyságot, hogy teljes tiszteletben tartja a mózesi törvényeket, nem pedig arról, hogy tagadja azokat. Jézus maga volt az élő szentély a zsidó nép között. Bemutatta a szentség erejét és hatalmát mindenféle gonoszsággal szemben. Krisztust elragadták és keresztre feszítették gonosz emberek, mert nem akartak szembenézni Isten szentségével.

Ahogy egyre közelebb kerülünk Jézushoz, és szívünket kitárjuk Isten szentsége előtt, egyre többet meglátunk saját gyengeségünkből és bűnösségünkből, és abból, mennyire szükségünk van egy szerető Megváltóra, szentsége mind közelebb von bennünket Hozzá.

Mark Sheffield

Southern Adventist University

Mai szakasz: 2 Krónikák 13

Júda királyának, Abijjának 400 ezer bátor harcosa volt. Ez elégnek tűnt, de Izrael királya, Jeroboám 800 ezer fős sereggel szállt szembe vele. Az esély kettő az egyhez volt.

Abijjá király a Cemáraim-hegyen állt fel és figyelmeztetésül így kiáltott ellenségeinek: „Mi hűségesek voltunk Istenhez, ti pedig engedetlenek.” „ Miénk az élő Isten és az Ő hatalmas temploma. Nektek aranyborjúitok vannak.” „Nálunk vannak a léviták. A ti papjaitok értéktelen, jellemtelen emberek, akik tisztségüket úgy vásárolták.”

Ez jól hangzott, de a figyelmeztetések és a sugalmazás nem változtatott az esélyeken. Míg Abijjá beszélt, Jeroboám rejtőzködő csapatokat csempészett a júdaiak vonalai mögé. Egyszerre csak be voltak kerítve, minden visszavonulási lehetőségtől elvágva.

Semerre nem volt menekülő út, csak fölfelé. „Az Úrhoz kiáltottak” (14. vers). A hitkapcsolatból kiáltás fakadt. „Amikor Júda férfiai kiáltottak, megverte az Isten Jeroboámot és az egész Izráelt Abijjá és Júda előtt… Isten a kezükbe adta őket… mert ők az Úrra, őseik Istenére támaszkodtak” (15-18. vers).

Milyenek a te esélyeid? Menekülési útvonal nélkül bekerítenek a gondjaid? Minden terved és elképzelésed hiábavalónak tűnik? Tekints fel! Isten kész megszabadítani bárkit, aki Őbenne bízik.

Scott Griswold lelkész
Mission Mobilizer
ASAP Ministries 

Fordította: Csala Beáta

4 Mózes 4

Hitetlen emberek – sőt még egyes keresztények is – egy követelőző Isten portréjaként látják az izraelita istentiszteleti rendszert. A bűnösnek lábujjhegyen kell Körülötte járnia, ha pedig nem így tesz, akkor halállal lakol. Mózes negyedik könyvének negyedik fejezete leírja, milyen különleges gondossággal bántak a léviták a szent dolgokkal, amelyekhez nem érhetett hozzá bárki, csak az, aki erre felhatalmazást kapott.

Egyes emberek számára az „istenfélelem” azt jelenti, hogy rettegnek Isten hatalmától, de a Szentírás világossá teszi azt, hogy Istennek a szent dolgokhoz való gondos viszonyulása sokkal többet jelent, mint isteni büntetést.

Ábrahám és Abimélek története segít ezt megértenünk. Ábrahám hazudik Abiméleknek Sárával kapcsolatosan, hiszen azt állítja, hogy Sára nem a felesége, hanem a húga, így Abimélek házához viszi őt, de Isten figyelmezteti a királyt, hogy ne érintse. A házassági kötelék szent, és Isten törvénye védelmezi azt, ami szent. Ölni annyit jelent, mint hozzányúlni az emberi lélekhez, amelynek örök értéke van. Kívánni annyit jelent, mint törvénytelen gondolattal hozzáérni ahhoz, ami a másé. A hazugság a bizalom kötelékének a megsértése.

Amikor egyének nem ismerik fel azt, hogy Isten és azok a dolgok, amelyek Őt jelképezik szentek, tulajdonképpen önmaguknak és másoknak ártanak. Nyissa meg Isten a mi szemünket, hogy meglássuk azt ami szent és éljünk az Ő törvényének oltalmában!

Mark Sheffield

Southern Adventist University