Mai szakasz: Nehémiás 4

„A mi Istenünk fog harcolni értünk.” ez volt Nehémiás meggyőződése az ellenség támadásainak közepette. Ez a fajta hit az, ami megtartja Isten népét a nehézségek idején.

Minél nagyobb erőfeszítéseket tett Isten népe, hogy Isten akaratát teljesítsék, az ellenség annál inkább megkétszerezte erőfeszítéseit munkájuk akadályozására. Sátán nem támadja azokat, akik semmivel nem zavarják a sötétség birodalmát, annál inkább azokat, akik Isten akaratát teljesítik.

Azt gondolhatnánk, hogy mivel Nehémiás imádkozott Istenhez, és bízott az Úrban, neki és a népnek semmit sem kellett tenniük az ügy érdekében. Nem ez volt a helyzet. Ehelyett Nehémiás mindenhová úgy állította az építőmunkásokat, hogy egyik kezükben dárda volt, a másikkal pedig dolgoztak.

Fontos megtanulnunk, hogy Isten elvárja népétől, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a maga részéről miközben teljesen Őrá néznek, és az Ő védelmében bíznak. Mivel így cselekedtek, Isten harcolt értük és ők győzedelmeskedtek ellenségeik felett.

A vezetők bátorító szavai hatásosak a nehéz időkben. Nehémiás a következő szavakkal bátorította a népet: „Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek…” (14. vers – új prot. ford.)

„Atyánk, kérünk, adj nekünk erőt, hogy a magunk részét meg tudjuk tenni, miközben Rád tekintünk.”

Pardon Mwanza
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Csala Beáta

5 Mózes 4

Ebben a fejezetben Mózes Isten Sínai-hegyi törvényadását említi meg. A Tízparancsolat Isten szövetségkötése népével. Ez egy személyes kapcsolatról beszél, ami Krisztus szavaira emlékeztet bennünket: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14:15). Azaz, hogyha szerettek, meg fogjátok tartani a parancsolataimat. Ez egy ígéret Jézusban. A parancsolatok megtartása a hála kifejezése azért a kapcsolatért, ami Istenhez fűz bennünket. Ezért mondta Isten a Sínai hegynél: „Ti láttátok, amit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld.” (2Móz 19:4-5). Milyen csodálatosan beszél ez az igeszakasz a szeretet-kapcsolatról! Isten megszabadította népét Egyiptomból, és ezért, hálájukból fakadóan, meg akarják tartani a Tízparancsolatot. (2Móz 20:1-17).

A törvény fontossága abból is látható, ahogyan az adatott. Isten trónja zafírkék (Ez 1:26). A Sínai-hegyen Mózes „látta Izrael Istenét. És annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy volt, és olyan tiszta, mint maga az ég. ... És szólt az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, amelyeket írtam” (2 Móz 24:10, 12). A héber Bibliában a „kőtáblák" szó előtt határozott névelő van, ami arra utal, hogy Isten saját trónjának talapzatából metszette ki azt a kőtáblát, amire Törvényét írta, hogy ezzel is hangsúlyozza annak fontosságát. Az, hogy a kőtáblák Isten trónjának talapzatából származnak, arra emlékeztet bennünket, hogy a Tízparancsolat Isten uralmának az alapja. Krisztus a következőképpen határozta meg a törvény és a próféták fogalmát (ami a Tízparancsolatot is magában foglalja): 1.) Szeresd az Urat a te Istenedet, és 2.) Szeresd felebarátodat (Mt 22:37-46). Mindez leírja a Szentháromság belső természetét, ahogy a szeretet egybeköti az Istenség három személyét, és hogy ennek a szeretetnek kell bennünket is egybekötnie. Mózes azt mondta, hogy „Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked” (40. vers). Isten nem csak földet akart adni a népnek, hanem sikeres, hosszú és jó életet is. Ez Isten szeretete, az Ő szeretetteljes uralma.

Isten kinyilvánította Izrael egyedülálló voltát: kiemelte őket Egyiptom vaskemencéjéből, nékik adta törvényét, így megtudhatták, hogy egyetlen igaz Isten létezik. A második parancsolatban Isten figyelmeztette őket, hogy ne csináljanak faragott képet, bálványokat, amelyek ahhoz vezetik őket, hogy megfeledkeznek Isten egyedülállóságáról, valamint saját egyedülállóságukról, és végül más népek fogságába kerülnek. Isten Hetednapi Adventista Egyháza ma arra hívatott el, hogy Istent mint teremtőjét imádja (Jel 14:6-7), amely rendkívüli üzenetet hordoz az utolsó időkben élő világ számára, amikor az evolúciós elmélet oly nagy befolyással bír. Csak akkor maradhatunk Isten különleges, páratlan üzenettel bíró népe, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az egyedül egy igaz Isten a Teremtőnk, az evolúciós tan iránt tanúsított legkisebb engedékenység nélkül. Amikor a legtöbb keresztény azt hiszi, hogy Isten felhasználta az evolúciót a teremtésben, az adventistáknak egy különleges üzenetük van, mely szerint Isten az Alkotó, és az evolúció elmélete pusztán egy az ember által kitalált istenek közül, egy szövetségi kapcsolat nélküli, értéktelen bálvány.

Norman Gulley

Southern Adventist University

Fordította Liebhardt László

Mai szakasz: Nehémiás 3

Nagyobb erő van abban, ha másokat is mozgósítunk Isten akaratának véghezvitelére, mintha mi magunk egyedül dolgozunk. Nehémiás mozgósította a többieket, hogy segítsenek neki Isten tervének megvalósításában.

Eljásib, a főpap fölépítette a Juh-kaput, Hasszenáá fiai a Hal-kaput építették, Jójádá, Pászéah fia és Messullám, Beszódijá fia javítgatták az óváros kapuját, és a lista így folytatódik.  A sok, Isten ügyében elkötelezett munkással igen komoly haladást értek el.

Mindvégig Isten támaszt vezetőket és Ő ad éleslátást nekik. Ezeknek a vezetőknek azonban másokat is alkalmazniuk kell Isten akaratának véghezvitelében. Mózes kijelölt másokat, hogy segítsenek neki, így tett Jézus is kiképezve tizenkét tanítványát, hogy vele dolgozzanak.

Érdekes megjegyezni, hogy éppen Nehémiás volt az egyetlen elhivatott Jeruzsálem falainak újjáépítési munkájának megkezdésére, aki csak akkor érkezett a városba, míg azok, akik ott laktak nem kezdeményezték azt. Sokszor a kívülállók tisztábban látják a szükséges teendőket. Akik benne vannak egy bizonyos helyzetben, már hozzászokhattak, és nagyon keveset, vagy semmit sem tesznek ellene.

„Atyánk, kérünk, adj nekünk egységes szívet, hogy munkaközösségben szolgálhassunk Téged.”

Pardon Mwansa
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Kóczián Ágnes

5 Mózes 3

Sihonnak, Hesbon királyának legyőzése után Izrael legyőzte Ógot, Básán királyát. Óg egy óriás volt, akinek a vaságya 5 méter hosszú és 2.30 méter széles volt. Hatalmas volt. Ha összehasonlítjuk őket, a korábban élő óriások sokkal magasabbak voltak Góliátnál, akivel a gyermek Dávid sok évvel később megküzdött. De Isten azt mondta Izraelnek: „Ne féljetek tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!” (22. vers), és meg is semmisítette Ógot, az óriást. Nézzük például Saul királyt, aki „vállától felfelé magasabb vala az egész népnél” (1Sám 9:2), de nem mert megküzdeni Góliáttal. Dávid, a legényke szembeszállt az óriással: „Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad” (1Sám 17:45-46). Dávid nem a saját erejében bízott. Tudta, hogy nem mérheti magát az óriáshoz. Istenre figyelt, nem az óriásra. Hasonlóképpen, ha a te életedben is vannak óriások, például megrögzött szokások vagy szenvedélyek, amelyek rabságban tartanak téged, és lehetetlennek látod, hogy legyőzd; vagy a lesújtó anyagi nehézséggel kell szembenézned, csak bátorság! Isten megsegít. Kapaszkodj Jézusba a Biblia tanulmányozása és ima által, és Isten harcolni fog érted!

Mózes könyörgött Istenhez, hogy bemehessen az ígéret földjére, de Isten ezt mondta: „Nem, hanem menj fel a Piszga csúcsára, nézd meg az ígéret földjét, és ennyi.” Miért? Vajon Mózes nem volt hűséges Istenhez a negyven év alatt, amikor vezette a „kemény nyakú” népet? „Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb” (4Móz 12:3). A népnek nem volt vize. Panaszkodtak Mózesnek, és megkérdezték tőle, hogy miért hozta ki őket Egyiptomból, hogy meghaljanak a sivatagban (4Móz 20:2-5). Mózes és Áron „arcra borultak” a szentsátor bejáratánál, és „ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége. És az Úr így beszélt Mózeshez: ...szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet” (4Móz 20:6-8). Mózes összehívta a népet a szikla elé és ezt mondta: „Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából? Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt” (4Móz 20:10-11). Mi volt a rossz ebben? Mózes Izrael népének a panaszára válaszolt, nem Isten világos útmutatására. Nem engedelmeskedett Istennek, haragból cselekedett, és kijelentette, hogy ő és Áron vizet fognak fakasztani a sziklából, aztán kétszer megsújtotta a sziklát, ahelyett, hogy csak egyszer szólt volna. Önfejűen cselekedett, a dicsőséget magának tulajdonította, és rosszul mutatta be Istent előttük. Még több is van ebben a történetben, de mostanra legyen elég ennyi. Izrael volt az óriás, amellyel Mózes szembekerült. Ahelyett, hogy Jézusra tekintett volna, mint Dávid, inkább önmagában bízott és saját erejét megfeszítve küzdött. Isten még így is vizet fakasztott a kősziklából, és nem Mózes volt az, aki ezt megtette.

Minden napunkat kezdjük Istennel, soha ne feledkezzünk meg az Ő jelenlétéről és hozzánk intézett szavairól! Az Ő ereje által nézzünk szembe a nehézségekkel, elrejtve magunkat Őbenne. Noha Mózes nem képviselte Istent ebben az elhamarkodott tettében, Isten számításba vette az egész életét (Zsid 11:23-28), feltámasztotta őt, és felvitte a Mennybe (Júd 9). Később Mózes megjelent Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Lk 9:28-36). Micsoda megbocsátó, igazságos és kegyelmes Istenünk van! Emlékezz arra, hogy amikor elesel, Isten ott van, hogy karjaiba vegyen! Életed egész folyamatát nézi, mint ahogyan Mózessel tette.

Norman Gulley

Southern Adventist University

Mai szakasz: Nehémiás 2

Ez az egész fejezet az Istenben való bizalomról szól. Nehémiás nemcsak abból a szempontból bízott Istenben, hogy Ő a megfelelő szavakat adja majd neki, amikor a királlyal beszél, hanem abban is hitt, hogy a király szívét meg fogja annyira lágyítani, hogy kedvezően válaszoljon a felvetésére. Isten képes rá! És, mintha a Jeruzsálembe való visszatérésre való engedélykérés nem lett volna elég, Nehémiás egy levelet kér a királytól, amiben az jóváhagyja az ő Istentől kapott aziránti szenvedélyes szándékát, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Isten munkálkodik a királyban és az megadja még ezt is. Ámen.

Ahogy az lenni szokott, nem mindenki örül annak, ha valaki belekezd valamibe Istenért. Mindig is ellenállás várt azokra, akik Isten akaratát próbálták kivitelezni. sátán indít arra embereket, hogy hátráltassák Isten művét. Ebben az esetben sátán Szanballat és Tóbijja ammonita tisztviselőket használta fel, hogy szembeszálljanak Nehémiással.

Nehémiás válasza ez volt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert...(20. vers)“. Amikor Isten akaratának végzésére indulunk el, a fejlődés és siker kulcsa az, hogy teljesen Istenre bízzuk magunkat.

Ezen felül Nehémiás egy körültekintő munkás volt, aki nem kezdett el mindaddig dolgozni, amíg nem végzett egy teljes kárfelmérést azért, hogy felmérje az elvégzendő munka nagyságát. Alaposságra van szükség valahányszor Isten munkáját végezzük.

„Ábrahám Istene, segíts nekünk a Te művedet mindig körültekintően és gondosan végezni!“

Pardon Mwansa

a Generál Konferencia alelnöke

Fordította: Kóczián Károly

5 Mózes 2

Isten azt mondta Mózesnek, hogy az ígéret földje felé való vándorlásuk során most már ideje északnak fordulniuk. Először azon a területen vágtak át, amelyet Isten egykor Ézsaunak adott. Habár Ézsau és leszármazottai elhagyták Istent, Ő mégis betartotta ígéretét, és földterületet adott nekik. Ugyanezt tette Moábbal és Ammonnal, Lót leszármazottaival is. Ez reményt adott az izraelitáknak is arra nézve, hogy a nekik adott ígéretet is ugyanígy teljesíti az ÚR. Isten azt mondta az izraelitáknak, hogy Ézsau utódai „félnek tőletek” (5Móz 2:4b). A történelem ismételte önmagát. Amikor az izraeliták távoztak Egyiptomból, az ott lakókat megszállta a tőlük való félelem (Zsolt 105:38). Isten így szólt hozzájuk: „Ne tartsatok tőlük, mert ők félnek tőletek!” Micsoda bátorítás! 

Pénzen kellett élelmet és vizet vásárolniuk rokonaiktól, de Isten biztosította számukra az anyagiakat. Amikor távoztak Egyiptomból, „kérének az Egyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat” (2Móz 12:35). A pusztai vándorlás negyven éve alatt is végig velük volt Isten, és semmiben sem szűkölködtek (lásd: 5Móz 2:7b). Krisztus – aki ekkor még nem öltött emberi testet – maga kísérte őket jelenlétével (1Kor 10:4). Ő adott nekik mannát (2Móz 16), vizet (2Móz 17:1-6; Zsolt 78:15), ruhájuk és sarujuk nem kopott el (5Móz 29:5). Ezek az egyiptomiaktól kapott ruhák voltak (2Móz 12:35). Szem előtt kell tartanunk, hogy Isten sohasem változik (Mal 3:6) és „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Krisztus megígérte, hogy soha nem hagy el, sem el nem távozik tőlünk (Zsid 13:5), hanem velünk lesz a világ végezetéig (Mt 28:20). A mennyei Kánaán felé tartó zarándokutunkon tehát ugyanígy visel gondot rólunk, mert így szól az ígéret: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil 4:19). 

Az emeusok ugyanolyan óriások voltak termetüket és létszámukat tekintve, mint az anákok, de Isten kiűzte őket Lót leszármazottai elől, ami szégyent jelent Izrael többségére, azokra, akik negyven évvel korábban annyira rettegtek az anák óriásoktól. Ám ekkorra az a hitetlen nemzedék már kihalt, és egy új generáció állt az ígéret földjének határán. Ők hittel indultak előre, és teljesen megsemmisítették az emoresuokat és azok minden városát. Jogosan jelentették ki: „egy város sem volt, amivel amellyel ne bírtunk volna. Mindazokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe” (5Móz 2:36b).

A végidei Izrael előtt nincsenek meghódítandó városok, de vannak ellenségeink, akik kikényszerítik majd a vasárnap-törvényt és a halálbüntetés elrendelését (Jel 13:15). Isten bennünket is dicsőségesen megszabadít majd (Dán 12:1). „Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11). Krisztus így biztat bennünket: „… nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti  váltságtok” (Lk 21:28b). Isten soha nem veszített csatát szövetséges népe vezéreként, és soha nem is fog.

Norman Gulley

Southern Adventist University

Mai szakasz: Nehémiás 1

Isten különböző úton-módon éri el, hogy az emberek készséggel végezzék a feladatot, amit rájuk szeretne bízni. Nehémiás esetében minden úgy kezdődött, hogy meghallotta a következő beszámolót: „A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg" (3. vers).

Isten elültette Nehémiásban a gondolatot, hogy tennie kellene valamit, hogy változtatni kellene: visszatérni Jeruzsálembe, és újjáépíteni a falakat. Ez a gondolat könnyekre fakasztotta, böjtölt és imádkozott azért, hogy tisztán és világosan megérthesse, mire is hívta el Isten (4. vers). Ha Istenért akarunk tenni bármit is, először imával kell kezdenünk, keresnünk kell Isten jelenlétét, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.

Sokszor ha Isten akaratát akarjuk cselekedni, nem fog könnyen menni, de ha imádkozunk érte, biztosak lehetünk benne, hogy Isten meglágyítja mások szívét, és megmutatja az irányt, merre induljunk el, ha Érte akarunk tenni. Nehémiás nem tudhatta, hogy a király hogyan fog reagálni a vágyára, hogyan fog válaszolni Isten hívására. De az imának van ereje, és Nehémiás Isten hatalmáért imádkozott, hogy lágyítsa meg a király szívét, és Isten meg is tette.

„Hatalmas Istenünk, ébressz mindegyikünkben vágyat, hogy a Te akaratodat cselekedjük, és irányítsd lépteinket ez irányban!”

Pardon Mwansa
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

5 Mózes 1

Elérkeztünk Mózes utolsó, ötödik könyvéhez. A gyűjteményt együttesen Pentateukhosnak nevezik. Mózes 5. könyve Mózes utolsó szavait tartalmazza, ahogyan visszatekint Isten Izraelhez kötődő kapcsolatának történetére. Ez a kapcsolat azt mutatja, hogy Isten nem változik (Mal 3:6), és „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Izrael sem sokat változott, mert lázadó nép voltak, olyanok, akik Isten szeretetére engedetlenséggel válaszoltak.

Mikor az egyiptomi hadsereg utolérte őket a Vörös-tengernél, félelmükben ezt mondták „jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg” (2Móz 14:12). Mózes azt mondta: „Ne féljetek... az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek” (2Móz 14:13-14). Nagy volt az Isten szabadítása! Aztán Izrael elénekelte Mózes énekét: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram?... Kegyelmeddel vezérled a te megváltott népedet” (2Móz 15:11,13). Milyen hamar megfeledkeztek erről! Elérkezett az ideje annak, hogy bemenjenek Kánaánba, arra a földre, amelyet Isten Izraelnek ígért még Ábrahám idejében. Ám a tíz ember, akik visszatértek a föld megkémleléséből, az óriásokra panaszkodtak, és azt állították, lehetetlen elfoglalni az országot. Izrael nekik hitt, az Istennek panaszkodott, és azt hitték, hogy az emoreusok eljönnek és elpusztítják őket, ha nem mennek vissza Egyiptomba (4Móz 14:1-4).

Józsué és Káleb azonban jó beszámolót hoztak: „az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!” (4Móz 14:9). A nép eldöntötte, hogy megkövezi ezt a két embert (4Móz 14:10). Mózes megpróbálta megmagyarázni nekik, hogy ne féljenek, mert Isten meg fogja szabadítani őket úgy, ahogyan korábban is tette. Annyira lefoglalták őket az óriások, hogy az egyetlen megoldás számukra az maradt, hogy visszamenjenek a sivatagba. Tudatuk beszűkült, csak erre tudtak gondolni. Végül eldöntötték, hogy elmennek, és ők maguk harcolnak az emoreusokkal. Isten figyelmeztette őket, hogy nem megy velük, de ők csak elmentek, és vereségük önhittségük ostobaságát bizonyította. Mi vagyunk az új Izrael, és a Kánaánba való belépés ideje elérkezett. Közülünk is hányan vannak, akik félnek az utolsó napok óriási eseményeitől és el felejtik azt, hogy Isten harcol értünk! Ő azt akarja, hogy maradjunk csendben és ismerjük el, hogy Ő az Isten (Zsolt 46:10).

Norman Gulley

Southern Adventist University

Mai szakasz: Ezsdrás 10

Van remény minden helyzetben! Isten kegyelme bőséges minden helyzetben, de csak akkor, ha népe is hajlandó visszafordulni Hozzá. És hogy ez megtörténhessen, Isten népének többet kell tennie mint csak imádkozni; értékelniük kell az Ő kegyelmét, és elhatározniuk magukat Isten akarata mellett.

Miközben Ezsdrás imádkozott, vallomást tett, sírt, és leborult Isten háza előtt, Sekhánia, Jéhiel fia, Elám leszármazottja, aki bűnbe esett, mert idegen feleségeket vett el, megbánta bűnét, és így szólt Ezsdráshoz: „Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izráelnek, mind e mellett is" (2. vers). Reformációra és a szövetség megújítására szólított a törvény szerint (3. vers) és ezt mondta: „reád néz e dolog, s mi veled leszünk: légy erős és láss hozzá" (4. vers).

A reformáció mindig az Isten akaratához való visszatérést jelenti, de ez nem egy egynapos munka. Isten népe részéről az a fontos, hogy eldöntse: minden nap feladja bűnös életmódját, tehát naponta feladja azt, ami nem Isten akarata. A lelki vezetők, és a nép beleegyezett, hogy így is tesznek, de mint minden reformáció esetében, itt sem akart mindenki Isten akaratához igazodni.

"Mennyei Atyánk, taníts minket annak tudatában élni, hogy Jézusban mindenkor van remény!"

Pardon Mwansa
a Generál Konferencia egyik alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 36

Életünkben fontos szerepet kap az, hogy jó kérdéseket tegyünk fel. Egyébként azok a következtetések, amelyekre eljutunk, nem biztos, hogy valódi megoldásoknak bizonyulnak az adott kérdésben. Mi az igazi téma a 4 Mózes 27-ben feltett kérdések mögött? 4 Mózes 27-ben öt lánytestvér –

József leszármazottai – Mózes és a közösség elé járulnak, hogy a földbirtok öröklésének kérdéséről tárgyaljanak. Mi történik egy férfi földjével, amikor meghal és nem hagy férfi örököst; nem örökölhetik a lányok azt, ami jogosan a családé? Mózes Isten elé tárja a kérdést, aki úgy válaszol, hogy de igen. Az elv a földterület tulajdonjogának törzsön belüli megőrzése volt.

A 36. fejezetben azonban a kérdés egy kicsit bonyolultabbá válik. Nagy valószínűséggel az öt lány közül egy vagy kettő, akik a 27. fejezet döntésének eredményeként földtulajdonosokká váltak, arról a vágyukról kezdtek el beszélni, hogy férjhez mennének. Egyikük valószínűleg szemet vetett egy másik törzshöz tartozó legényre, ezért jönnek a szóban forgó üggyel Manassé törzsének vezetői Mózeshez. Ha a lányok, akik most földtulajdonosok úgy döntenek, hogy törzsön kívül mennek férjhez, a törzs földtulajdona csökkenhet-e?

Mózes újra Istenhez megy tanácsért. A válasz az, hogy a földbirtokos lányok bárkihez férjhez mehetnek, akihez csak akarnak, feltéve, hogy az a férfi saját törzséből való legyen. A választási szabadságnak mindig feltételei vannak, mint ahogy a tulajdonlásnak  is. Az ebben a fejezetben felmerülő kérdések a személyi jogok alapvető kérdésével foglalkoznak. Egy személy jogait meghatározhatja-e faj, bőrszín vagy nem? Milyen messzire terjeszkedhetnek a személyiségi jogok? A személyiségi jog korlátlan-e? A Mennyben sátán egyik vádja Isten ellen az volt, hogy Isten igazságtalanul járt el. Sátán korlátlan szabadságot akart, és úgy érezte, hogy Isten törvénye és szeretete korlátozza őt. A bűnösök mindig úgy érzik, hogy Isten magatartása és módszerei korlátozóak, mivel az önzés soha nem elégszik meg (lásd: Jézus élete 761-764. oldal - angol kiadás).

Isten utasítása 4 Mózes 27-ben úgy hangzott, hogy az asszonyoknak megvan a joguk a saját tulajdonukhoz – ami, ha az akkori kor kulturális összefüggéseire gondolunk, nagyon radikálisnak tűnhetett abban a férfiak uralta társadalomban. De Isten válasza 4 Mózes 36-ban korlátozza a személyi jogot a törzs jogának érdekében. A szabadságnak határai vannak, a tulajdonlásnak pedig feltételei. A örökkévalóságon át mindig lesznek korlátok és feltételek. Az ok-okozat törvénye nem fog hirtelen megszűnni Jézus második eljövetelekor.

Mi történne akkor, ha ezt a történetet egy gyülekezeti helyzetre alkalmaznánk? Még teológiai értelmezéseket is befolyásolhatnak a kultúra belső folyamatai és a helyi kulturális normák. A világ különböző részein a nőket (és fajokat is) más szinten kezelik, és abban a kultúrában nem szívesen látják őket vezetői szerepben. Az egyenlőtlenség világunkban sosem helyes, de egy bűn által megfertőzött világban sajnos jelen van. 4 Mózes 36-ban a megoldás Mózes számára az volt, hogy a birtokkal rendelkező nők maradjanak a törzsükben és házasodjanak törzsön belül, hogy az egyensúlyt ne borítsák fel. A kérdés számunkra ma ez lesz: egyházunknak nem kellene-e olyan rendet tartani, hogy ne boruljon fel a kulturális egyensúly a divíziók, uniók és egyházterületek között?

Fred Knopper

Adventist Media Center

Mai szakasz: Ezsdrás 9

Az Isten akaratához való hűség sokkal fontosabb, mint az áldozatok és templomok. Miközben az emberek összegyűltek, és az esti áldozatra már felkészültek, előtte egy reformációnak kellett bekövetkeznie, ami arra volt hivatott, hogy bizonyítsa Isten gyermekeinek elhatározását, hogy készek engedelmeskedni és hűségesen kitartani az Úr mellett.

Isten utasította népét, hogy ne adják a gyermekeiket más népből valókhoz, ne házasodjanak velük, viszont „Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, a miképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna" (első vers). Ráadásul, a fejedelmek és főemberek jártak elől a hűtlenségben, mert feleségül vették maguknak, és fiaiknak más népek leányait (második vers).

A megújulás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk, vagy kijavítjuk gondolati vagy magatartásbeli mintáinkat, és összhangba hozzuk azokat Isten akaratával. Ahhoz azonban, hogy reformáció kezdődjék, a lelki vezetőknek és az embereknek ima és böjt által meg kell alázniuk magukat.

Amikor Ezsdrás meghallotta, hogy mi történik, megszaggatta ruháit, böjtölni kezdett, és folyamatosan imádkozott az Úrhoz, megbocsátást és a szívek változtatását kérve Isten népe számára (5-6 vers). Hacsak nem látjuk meg, hogy a bűn mennyire rossz, és nem kérjük a megbocsátást és szívünk átalakulását, nem fogunk megújulást tapasztalni.

"Szerető Istenünk, segíts megalázkodni, és keresni Téged teljes szívünkből, és segíts, hogy hűségesek lehessünk Hozzád mindenben."

Pardon Mwansa
A Generál Konferencia alelnöke

Fordította: Rajki Dávid

4 Mózes 35

Ahogy sok más fejezetben is, amelyeket áttekintettünk, Isten utasításai itt is az adott helyzetre közvetlenül vonatkoztak és részletesek voltak. Az Ígéret Földje felosztásra került, és minden egyes törzs kapott egy részt, kivéve Lévi törzsét. A Léviták voltak a papok, akik az egész nemzet szolgálatára rendeltettek. Éppen ezért Isten terve az volt, hogy a nép között éljenek. 48 várost jelöltek ki Lévi törzse számára, ezekből hat menedékváros volt.

„A menedékvárosok úgy voltak elosztva, hogy félnapi utazással az ország minden részéből elérhették. Az odavezető utakat állandóan karban kellett tartani, hogy a menekülő egy pillanatra se legyen akadályoztatva. Végig az úton jelzőtáblákat kellett felállítani, amelyekre világos és szembetűnő betűkkel írták fel e szót: ’Menedék’.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993. Advent Kiadó. 479. oldal). Mi volt a célja a menedékvárosoknak? Tételezzük fel, hogy fát vágsz az erdőben a barátoddal, és a fejszéd lerepül a nyeléről pont a barátod fejére, és meghal. Ez az eset gyilkosságnak vagy gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősülne (lásd 5Móz 19:5). Egy ilyen esetben meglehet, hogy a barátod rokonai bosszúból halálra keresnének, de te elfuthatsz egy menedékvárosba, hogy mentsd az életedet. Mindaddig, amíg ott vagy, biztonságban lehetsz.

Nem kell találgatnunk, hogy vajon Isten mit is tekintett gyilkosságnak. Ez a fejezet egészen pontosan meghatározza a különbséget a gyilkosság vagy gondatlanságból elkövetett emberölés között. A gyilkosságot gyűlöletből és haragból követik el. A gondatlanságból elkövetett emberölés egy emberi élet akaratlanul történő kioltását jelenti. A gyűlöletből és haragból elkövetett gyilkosságot mindig halállal büntették, legalább két tanúbizonyság esetében. A gyűlölet a bűn legrosszabb formája, amit az ördög szít, és amivel ő fertőzi meg az embert. Jézus szerint, aki gyűlöl és haragszik, az előbbiekkel összhangban, gyilkosságban bűnös. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5:21-22).

Amit itt alá kell húznunk, az nem annyira a gyilkosság és a gondatlanságból elkövetett emberölés közötti különbségtétel, hanem a szeretet küzdelme a gyűlölet ellen. Ha valakit a gyűlölet és a harag hajt, mi mást tehetne Isten érte, hogy megmentse? Mi mást tehetett volna Isten Luciferért, hogy megpróbálja visszanyerni? A gyilkosság elkövetése Isten kegyelmének és a Szentlélek kérlelésének elutasítását bizonyítja. Isten célja a halálbüntetés bevezetésével az volt, hogy gátat vessen a gyűlöletnek és a gyilkosságnak választott népe körében.

„A nemzet biztonsága és tisztasága megkívánta, hogy a gyilkosság bűnét szigorúan megbüntessék. Az emberi életet, amelyet egyedül Isten adhat, szentül meg kell őrizni. Isten régi népe számára kijelölt menedékvárosok a Krisztusban lévő menedék jelképei. Ugyanaz az irgalmas Megváltó, aki az ideiglenes menedékvárosokat elrendelte, saját vére kiontásával biztos menedéket szerzett az Isten törvényét megszegő számára, amelyben oltalmat kereshet a második halál elől. Semmi hatalom nem ragadhatja ki kezéből azt, aki hozzá járul bocsánatért.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták, 480. oldal).

Fred Knopper

Adventist Media Center

Fordította Liebhardt László

Mai szakasz: Ezsdrás 8

Van úgy, miközben Istennel járunk, hogy valamit állítunk, hirdetünk, de mégis másként cselekszünk. Azt állítjuk, hogy Isten hatalma végtelen, mégis emberi védelmi eszközökkel és módszerekkel vesszük magunkat körül.

Ezsdrás jó példával szolgál arra, hogy hogyan cselekedhetünk következetesen a hitünk szerint. Ahelyett, hogy a királytól kért volna katonai kíséretet önmaga és a nép számára, ami arra utalt volna, hogy nem igazán bízik Isten oltalmában, Ezsdrás Istentől kért védelmet. Böjtöt hirdetett ezekkel a szavakkal: „Azért böjtölünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára” (21. vers – magyar Easy-to-Read[könnyen olvasható] fordítás). Ezsdrás hitte, hogy „Istenünk keze nyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket - de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják” (22. vers – magyar Easy-to-Read fordítás). És Isten válaszolt is imáikra.

Amikor az Úr felelősséggel ruház fel bennünket, hűségesen kell elvégeznünk a ránk bízott szolgálatot, tudva azt, hogy Istennek tartozunk elszámolással. Amikor Ezsdrás útra bocsátotta azokat a férfiakat, akiket az önkéntesen felajánlott javak hordozására választottak ki, emlékeztette őket, hogy az Úr szolgálatára különítették el őket, és hogy az adomány szent. Átvették a lemért és leltárba vett kincseket, és megbízatásuk szerint hűségesen őrködtek felette.

„Izráel Szentje, rendelj olyan férfiakat és nőket, akikben megbízhatunk, és taníts minket Tebenned bízni."

Pardon Mwansa
a Generál Konferencia alelnöke

Fordította: Liebhardt László

4 Mózes 34

Ez a fejezet egy érdekes földrajz lecke. Lapozz Bibliád utolsó lapjaihoz, a térképekhez, vagy kölcsönözz ki egy bibliai atlaszt a könyvtárból, és kövesd a helyszíneket, miközben Mózes 4. könyve 34. fejezetét olvasod. Isten nemcsak az Ígéret Földjét adta választott népének, hanem pontos útmutatásokat is arra nézve, hogy a határvonalak hol húzódjanak. Mintha ezt mondta volna Isten: „Mózes, vedd a ceruzádat és nézd Kánaán térképét. Most pedig rajzold meg a következő vonalakat.”

Ha megnézzük a Mennyből alászálló új Jeruzsálem méreteit, ugyanezt találjuk. Isten egy gondos várostervező, nagyszerű mérnök. A város méretei precízek. Amikor Ábrahám vágyakozva tekintett az Ígéret Földje felé, nemcsak Kánaánt látta előre, hanem „várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10 - új prot. ford.) Isten egy Ígéret Földjét, egy új Kánaánt tervez mindannyiunk számára, egy országot arany utcákkal és valóságos házakkal. Ott van a te otthonod is. Olvasd el a leírását Jelenések 21 és 22-ben. „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” Jn 14:2

Kánaán, az Ígéret Földje egy valóságos hely volt az Izraeliták számára. Számunkra pedig az új Föld, amelynek alkotója és építője maga Isten, egy kézzelfogható valóság. Az örök ígéret földje olyan valóság, amelyet gyakrabban kell elképzelnünk, amelyről sokkal többet kell olvasnunk és beszélgetnünk. Sokkal valószerűbbnek kell lennie számunkra, mivel Jelenések 22. fejezetében Jézus háromszor is megismétli, hogy hamar eljön.

„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). „akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (2Pt 3:12 - új prot. ford.) „Ha mindazok, akik Krisztus nevét vallják, gyümölcsöt teremnének dicsőségére, gyorsan befejeződne az evangélium magvetése az egész világon; az utolsó termés is hamar beérne, és Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 69.oldal).

Mit teszel azért, hogy siettesd az Úr eljövetelét? Kész vagy átlépni az Ígéret Földjének határát? Izgalomba hoz ez a lehetőség? Olvass erről többet a Tanácsok a gyülekezetnek című könyv 35-39. oldalain, ahol Ellen White első látomásának leírását találod (Budapest, 1993, Advent Kiadó). Ellen Whitenak honvágya volt ezen látomása után, egy olyan érzés, amelyet nekünk is gyakran át kellene élnünk.

Fred Knopper

Adventist Media Center