Mai szakasz: Példabeszédek 11

Egy orosz barátom egyszer megkérdezte tőlem, hogy mennyi tizedet adok. A kérdés igencsak meglepett. „Egy tizedet, természetesen” – válaszoltam.

A barátom ezután arra hívta fel a figyelmemet, hogy adjak három tizedet, hiszen az izraeliták is ezt az elvet gyakorolták, holott Isten ezt kifejezetten nem írta elő számukra. A Hetednapi Adventista Egyház doktrínája az egy tizedet hangsúlyozza.

A hetednapi adventisták hitelveiről szóló könyvben, amely az egyházunk 28 tantételét tartalmazza, ezt olvashatjuk: „Az izraeliták valószínűleg jövedelmük egynegyedétől egyharmadáig adtak vallási és jótékonysági célokra.” Néhány sorral lejjebb, a szerzők felteszik a kérdést: „Kell-e annyit adnunk, amennyit az izraeliták adtak? ... Az Újtestamentum sehol sem vonja vissza, és nem mérsékeli ezt a rendszert. Ha összehasonlítjuk kiváltságainkat és az általunk kapott áldásokat az izraelitákéval, azt látjuk, hogy Jézusban nyilvánvalóan nagyobb részt kaptunk.” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 291. oldal).

Orosz barátom egyszerű elvet vázolt fel a tizedfizetésre vonatkozóan. 10 százalék a tized, 10 százalék önkéntes adomány az egyház vagy a gyülekezet szükségleteire, további 10 százalék pedig jótékonysági felajánlás. A gondolat, hogy jövedelmem harmadát ajánljam fel, először ledöbbentett. Ám aztán úgy gondoltam, ha az izraeliták meg tudták ezt tenni, akkor én is ugyanezt teszem. Tehát, elköteleztem magam arra, hogy hat hónapon keresztül ilyen módon fogok adakozni.

Isten pedig megengedte, hogy új és meghökkentő módon vegyek részt ebben a kibővített adakozásban. Nem csak az töltötte be hálával a szívemet, hogy láttam, amint a gyülekezet építésére szánt alap folyamatosan növekedett; de annak is örültem, hogy segítségünkkel több afrikai diák hazautazhatott, hogy a nyarat a családjukkal töltsék; illetve, hogy egy moldovai édesapa szert tudott tenni egy autóra, s ez megkönnyítette 7 éves autista kisfiának gondozását.

Szinte hihetetlen, de ez idő alatt sosem szűkölködtem a pénzben. Sőt, nagyobb összeget sikerült megtakarítanom, mint valaha!

Salamon, az egyik valaha élt leggazdagabb ember ismerte a tizedfizetés elvének titkát. Ezért mondta a következőket: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (24-25. vers – új prot. ford.).

Andrew McChesney

újságíró Oroszországban

az Adventist Review című folyóirat rovatvezetője

Fordította: Baksa Viktória

Mai szakasz: Példabeszédek 10

Abban az időben, amikor repülést tanultam az egyetemen az USA Washington államában, életem egyik nagyon nehéz időszakán mentem át. Egy nap úgy döntöttem, hogy ellopom azt a kisgépet, amit az önálló repülésgyakorlatra vittem ki, és azt összetörve vetek véget az életemnek. Ám a gondolat, hogy mi fog történni, amikor édesanyám értesül a halálhíremről, túlságosan is aggasztott. Ezért végül úgy határoztam, hogy elrepülök a géppel kicsit távolabbra, ott leteszem, és elszököm. Észak felé fordítottam tehát a repülőt, és jó néhány órával később, kiürült tankkal egy elhagyatott kanadai reptéren találtam magam.

Akkoriban édesanyám is az Egyesült Államokban volt. Sohasem fogom elfelejteni az arckifejezését, amikor két nap múlva megérkezett értem egy kanadai rendőrkapitányságra. Mikor kihozott a fogdából, a szemei vörösek voltak a könnyektől és a két álmatlan éjszaka aggódásától, ami fájdalmas, mély nyomokat hagyott az arcán.

Amikor a repülőm nem tért vissza a reptérre, egy mentőalakulat kutatott utánam, édesanyám pedig órákon át rettegett attól, hogy lezuhantam. Ezután tudta meg, hogy Kanadába kell jönnie értem.

Valóban úgy van, ahogy Salamon mondta: „A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának” (1. vers).

Mindig eszembe jut életem e pillanata, valahányszor nagy döntést kell meghoznom. Soha többé nem szeretném megszomorítani a szüleimet, ezért azt kérdezem ilyenkor magamtól, hogy a tetteim örömet vagy bánatot fognak nekik okozni. A válasz arra, hogy tisztelem-e a szüleimet, gyakran arra mutat rá, hogy a terveim vajon az Úr akaratával is harmóniában vannak-e. Sosem szeretném megszomorítani a mennyei Atyámat – és ez az, ami a legfontosabb.

Andrew McChesney

Oroszországban élő újságíró

az Adventist Review rovatvezetője

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Példabeszédek 9

Egy szombatiskolai órán, amit Moszkvában tartottam, az alkalom elején körbedobáltunk egy puha focilabdát és aki elkapta, annak meg kellett osztania valamit, amit az elmúlt héten tanult.

Bőven volt nevetés és kuncogás. Az öt kontinensről érkezett tanulók, diplomaták, irodai dolgozók csoportja küzdött, hogy találjon valami említésre méltót. Egy orvostanhallgató Afrikából elmesélte, hogy megtanult egy bonyolult kémiai képletet a héten. De többen csatlakoztak a Fülöp-szigeteki gondnokhoz, aki beismerte, hogy nem jut eszébe semmi.

Komolyan kétlem, hogy bárki úgy tudna befejezni egy hetet, hogy nem tanult semmi újat, legyen szó kézzelfogható, vagy ami még fontosabb lelki értelemben vett tudásról és éleslátásról. A probléma az, hogy nem mindig teszünk erőfeszítést annak érdekében, hogy tényleg tanuljunk, és ez nagy hiba.

Néhány év óta az a célom, hogy minden nap megtanuljak legalább egy új dolgot. Az ihletet egy 41 éves amerikai vezérigazgató adta, aki egy Moszkva-központú vállalatot irányít 3000 dolgozóval és kiemelkedő éves bevételekkel. Amikor sikerének titkáról kérdeztem ezt mondta: „Mindig emelned kell a lécet, nemcsak a beosztottaid számára, hanem saját magadnak is. Azt hiszem ez hihetetlenül fontos – megtanulni dolgokat, és kitolni a határaidat. Mindig tanulnod kell. Ha nem tanulsz, akkor akár fel is adhatod.”

Akár tudatosan, akár önkéntelenül, a vezérigazgató maga is Salamon útját követte, aki ezt mondta: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.”

Andrew McChesney

újságíró Oroszországban

az Adventist Review rovatvezetője

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Példabeszédek 8

A közönséges viselkedés és beszéd nagyon zavar.

Tiszteletlen ifjúkorom „színes” kifejezései beleivódtak emlékezetembe, de mára már nagyon szeretném kitörölni mindezt az elmémből. Hamar rájöttem, nem sokat tehetek az ellen, hogy egyes emberek a jelenlétemben káromkodjanak. Viszont tehetek lépéseket annak érdekében, hogy szabályozzam, mi jut be a fülembe az internet és a hírportálok világából.  Ez a kérdés személyes ügy lett számomra, amikor a hírügynökségnél, ahol dolgoztam Oroszországban, a közönségesség kiszűrését szolgáló szabályzat megfogalmazásával és felügyeletével bíztak meg.

Nagyon sok hírportálnak semmi gondot sem okoz trágár megjegyzéseket leközölni, akár egyes szám első személyben idézve is. Néhány újság az ocsmány kifejezések első betűjét változtatás nélkül nyomtatja ki, amit a többi betűt "helyettesítő" jelek, szimbólumok (Pl. @&+#*) követnek, de mindenki tudja, hogy mi a szó valójában.

Annak a hírügynökségnek, ahol dolgoztam, semmilyen szabályzata sem volt a trágárság ellen. De hamar rájöttem, hogy nem voltam az egyetlen, aki azon volt, hogy Salamon szavai szerint éljen: „Számnak minden beszéde igazság szerint való, semmi sincs ezekben tisztességtelen, vagy romlott dolog.” (Péld. 8:8 -fordítás a King James angol Bibla alapján). A The Washington Post című napilap szabályzatát hívtam segítségül, amely megtiltotta a napi újságcikkekben a vulgáris szavak használatát, és nem engedte meg a trágár szavak használatát közvetlen idézetekben sem, még egyes betűk jelekkel való helyettesítésének módszerével sem.

Eleinte nem volt könnyű a szabályzatot betartatni. Néhány újságíró azt állította, hogy cikkeik sokat veszítenek megrázó hatásukból, ha kimaradnak a csúnya szavak. De én nem tágítottam. Aztán az Orosz Kormány is közbelépett. A gyermekek védelmében tettek erőfeszítéseket, és egy olyan törvényi szabályozást bocsátottak ki, amely előírta, hogy a média köteles korhatárok szerint szabályozni a megosztott tartalmat. Olyan besorolást kaptunk, ami megkönnyítette annak elérését, hogy törvénytelen legyen obszcén szavakat közzétenni.

Sajnos nem is olyan nehéz megfeledkeznünk arról, hogy minden közönséges szó, pletyka, és sikamlós tréfa a gonosztól származik. Salamon így figyelmeztet bennünket: „Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm” (Péld. 8:13). Az Isten iránti szeretet a gonosz szavaktól való megundorodást is jelenti.

Jó tudni, hogy még az orosz állam kormánya is egyetért az én szigorúbb közönségesség ellenes szabályzatommal. De még ennél is jobb ugyanazon az oldalon állni, ahol Isten áll.

Andrew McChesney

Oroszországban tevékenykedő újságíró,

valamint az Adventist Review adventista folyóirat rovatvezetője

Fordította: Liebhardt László

Mai szakasz: Példabeszédek 7

Ebben a fejezetben Salamon a szex és az erkölcstelenség kérdésével foglalkozik. Napjaink tudományos kutatóinak széles körben elterjedt véleménye szerint a szexuális vágy az egyik legnagyobb, ha nem a legerősebb emberi vágy. A minket, embereket motiváló dolgok listájának élén áll az éhségérzettel és a félelemmel együtt. A marketingesek már régóta tudják, hogy vásárlásra tudnak bírni bennünket, ha a szex, az élelmiszer, vagy a félelem megjelenik termékeik, szolgáltatásaik hirdetésében.

Kevesen vitatnák, hogy egyes élelmiszerek és a félelem tönkretehetik az életet. Ám a szex lehetséges veszélyeit gyakran figyelmen kívül hagyja az a generáció, amelynek mottója: „Ha jónak érzed, csináld!”

Salamon a szexuális erkölcstelenséget nehezen leküzdhető bűnnek mutatja be. Mivel sok felesége és ágyasa volt, Salamon tudta, hogy a vágy nagyon erős és az öröm mulandó. Tudta, hogy a szexuális erkölcstelenség ösvényén lefelé tett egyetlen lépésnek is örökkévaló következményei lehetnek.

Pál apostol ugyanerre a veszélyre figyelmeztet: „Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik” (1Kor 6:18 – új prot. ford.).

A Példabeszédek könyvének 7. fejezetében Salamon elmondja, hogy látott egy fiatalembert szívesen betérni egy csábító, buja asszony házába. A fiatalember talán úgy gondolta, hogy ez egy egyéjszakás kaland lesz. Talán legyőzte őt vágya, de megígérte magának, hogy ez soha többé nem fordul elő. Ám ezzel a tiltott tapasztalattal és tudással már soha nem lesz ugyanaz az ember, aki előtte volt. Salamon szerint a fiú ártatlanul erkölcsi öngyilkosságot követett el, „mint a madár, amely a kelepcébe siet, és nem tudja, hogy az életével játszik” (23. vers).

A házasság kötelékén kívül gyakorolt szexuális élet az emberek erkölcsi életébe kerül. Ezért mondja az Úr: „Ne paráználkodj!” (2Móz 20:14).

Andrew McChesney

Újságíró Oroszországban

Az Adventist Review rovatvezetője

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Példabeszédek 6

Salamon gyengéden felráz bennünket a kérdéssel: „Ó, te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel álmodból?” (9. vers – új prot. ford.).

Mindnyájan sok időt vesztegethetünk el az ágyban. Az ébresztőórámat mindig reggel 6 óra 4 percre állítom be, mert így jut elég időm az áhítatra, a zuhanyozásra, a borotválkozásra és a reggelire is, és hogy a reggeli csúcsforgalomban eljussak munkahelyemre, a hírszerkesztőségbe, ahol újságíróként dolgozom Oroszországban. Különös dolgot figyeltem meg az általam meginterjúvolt sikeres emberek alvási szokásaival kapcsolatban. Vezető üzletemberek állították, hogy 3-4 órát alszanak egy éjszaka. Éppen a minap kérdeztem meg egy vállalat mellettem ülő vezérigazgatóját a Moszkva-New York repülőjáraton, mi a titka annak, hogy végigalussza a tíz és fél órás utat. Halvány mosollyal bizalmasan közölte, hogy az elmúlt hét nap során nem aludt 24 óránál többet Moszkvában, ami átlag három és fél óra alvást jelent éjszakánként.

Ugyanakkor, nem rombolhatjuk testünket az alvásmegvonással. Nem törekedhetünk az álom elűzésére energiaitalokkal, vagy kávéval. Egészségünk megőrzése érdekében fontos a megfelelő mennyiségű alvás, és hogy minden nap kerítsünk időt a testmozgásra.

Úgy látom azonban, hogy a sikeres emberek a megfelelő mennyiségű alvással kapcsolatban alávetik testüket az agyuknak. Jól beosztják az idejüket, csak a fontos dolgokkal foglalkoznak, hasznosan töltik munkaidejüket. Ha túl fáradtak és már nem tudnak jól összpontosítani, napközben is rájuk törhet az alvás. Egyszer meginterjúvoltam egy milliárdos befektetőt, akinek az irodájában álló plüsskanapéja kihúzható ágyat rejtett. Azt mondta, a mai napig szinte minden nap ledől húsz percre szundikálni. Utána felfrissülten, újult erővel folytatja munkáját.

Nem állítom, hogy meg kell változtatni jól bevált alvási szokásainkat, és kevesebbet aludni. Salamon itt azokról beszél, akik lustálkodnak. Másrészt viszont gondoljunk csak bele, mennyivel többet tudnánk elvégezni, ha csak 15 perccel kelnénk korábban minden reggel. Napi 15 perc az hetente már 1 óra 45 perc és majdnem 4 óra évente. Ez elég sok plusz idő, amit felhasználva valami jót tehetünk az Úrért.

Andrew McChesney

újságíró Oroszországban

az Adventist Review rovatvezetője

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Példabeszédek 5

Azt gondolhatnánk, hogy Salamonnak van mondanivalója a házasságtörés veszélyeiről. E fejezet elolvasása után azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha Salamon újrakezdhetné az életét, erősebb lenne (vagy inkább bölcsebb?), nem venne magához annyi asszonyt, hanem megelégedne egyetlen eggyel. Fiai számára mindenképpen valami jobbat szeretne.

Ha Salamon fia eddig nem is figyelt volna, apja azt szeretné, hogy most mindenképpen hallgasson rá. Így szól: „Fiam, figyelj bölcsességemre, fordítsd füledet értelmes beszédemre!” (1. vers) „Most azért fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el számnak beszédétől!” (7. vers)

„Saját kutadból igyál vizet!” – tanácsolja, utalva arra, hogy a monogám kapcsolat előnyei messze felülmúlják a többi lehetőséget. Salamon azt kívánja fiának, hogy ne ismételje meg az ő hibáit, hanem fegyelmezettebb életet éljen, és mindig örvendezzen ifjúsága feleségének (18. vers).

A fejezet végén Salamon szégyenkezve és megbánással ismeri el, hogy minden, amit tett az Úr szemei előtt történt, és hogy saját könnyelműsége és az önfegyelem hiánya vezette tévútra.

Mi az, ami a fegyelem hiánya miatt ma tévútra vezet téged? Add át Istennek, mielőtt még túl késő lenne! 

Jackie Ordelheide Smith

Kommunikációs menedzser

Generál Konferencia lelkészi osztálya

Fordította: Csala Beáta