Egy szombatiskolai órán, amit Moszkvában
tartottam, az alkalom elején körbedobáltunk egy puha focilabdát és aki elkapta,
annak meg kellett osztania valamit, amit az elmúlt héten tanult.
Bőven volt nevetés és kuncogás. Az öt
kontinensről érkezett tanulók, diplomaták, irodai dolgozók csoportja küzdött,
hogy találjon valami említésre méltót. Egy orvostanhallgató Afrikából
elmesélte, hogy megtanult egy bonyolult kémiai képletet a héten. De többen csatlakoztak
a Fülöp-szigeteki gondnokhoz, aki beismerte, hogy nem jut eszébe semmi.
Komolyan kétlem, hogy bárki úgy tudna
befejezni egy hetet, hogy nem tanult semmi újat, legyen szó kézzelfogható, vagy
ami még fontosabb lelki értelemben vett tudásról és éleslátásról. A probléma
az, hogy nem mindig teszünk erőfeszítést annak érdekében, hogy tényleg
tanuljunk, és ez nagy hiba.
Néhány év óta az a célom, hogy minden nap
megtanuljak legalább egy új dolgot. Az ihletet egy 41 éves amerikai
vezérigazgató adta, aki egy Moszkva-központú vállalatot irányít 3000 dolgozóval
és kiemelkedő éves bevételekkel. Amikor sikerének titkáról kérdeztem ezt mondta:
„Mindig emelned kell a lécet, nemcsak a beosztottaid számára, hanem saját
magadnak is. Azt hiszem ez hihetetlenül fontos – megtanulni dolgokat, és
kitolni a határaidat. Mindig tanulnod kell. Ha nem tanulsz, akkor akár fel is
adhatod.”
Akár tudatosan, akár önkéntelenül, a
vezérigazgató maga is Salamon útját követte, aki ezt mondta: „Adj a bölcsnek,
és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.”
Andrew McChesney
újságíró
Oroszországban
az Adventist Review rovatvezetője
Fordította: Kóczián
Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése