Mai szakasz: Ézsaiás 42

Ez a fejezet az első abból a négyből, amit Ézsaiás Szolgaénekeinek neveznek (Ézs 42:1-9; 49:1-13; 50:4-11; 52:13-53:12). Két dolog tűnik ki számomra ebből az énekből: a Messiás természete, és az, amit én „Isten kézjegyének” hívok. Ez utóbbi magyarázatára egy későbbi fejezetig várnunk kell.

Ézsaiás 42. első három versét Máté is idézi (Mt 12:18-21), és ő kifejezetten Jézus Krisztusra alkalmazza azokat. Ézsaiás ezzel a fejezettel kezdi el a Messiásról, és az Ő világi küldetéséről egy teljesebb képet adó leírásának kifejtését. A Messiás Isten szolgája, akiben Isten teljes szívéből gyönyörködik. Ahogy valaki megfogalmazta: „a Messiás nem csak az Úr embere a feladatra, ő az Úr embere magának az Úrnak”.  Ennyire fog örvendezni az Atya a Fiúnak. Azt is látjuk, hogy a Messiásra kitöltetik Isten Lelkének teljessége, ez pedig olyasvalami, amit a Biblia Krisztus esetében kiemel fogantatásával és keresztségével kapcsolatban is (Lk 1:35, 3:16).

Krisztus igazságot szolgáltat a nemzeteknek, értsd: az egész világnak (2. és 4. vers), nem csak a zsidóknak. A 4. versben olvasható „szigetek” gyakori kifejezés a Földközi-tenger parti (ázsiai, észak-afrikai, európai) országokra, amelyek, Izraelt leszámítva, mind pogány országok voltak. Ami viszont engem ezekben a versekben a leginkább megszólít, az a Messiás személyének leírása. Félelmet támasztó és fenyegetésekkel dobálózó háborús vezető helyett Jézust szelíd és halk szavú személyként ábrázolja a Biblia. A pusztítás útján járó szörnyű alak helyett az Úr Jézus jóságos a gyengékkel („a megrepedt nádszálat nem töri le”), és együttérzéssel fordul a kitaszítottak és csüggedtek felé: „a füstölgő mécsest nem oltja el”. Ő maga pedig sosem adja fel az értünk munkálkodást! „Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön”. Milyen egy csodálatos Megmentő!

Mégis, mikor az ellenségeinkről van szó – az Ő ellenségeiről – „az Úr elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos, harsányan kiált” (13. vers) a gonosz és az ő követői ellen. Jézus tehát velünk gyengéden bánik, míg azokkal, akik az elpusztításunkra törnek, irtózatosan. Ézsaiás hozzáteszi, hogy Krisztus nem csupán Isten szövetségének a közvetítője az Ő népe felé, hanem Ő maga a szövetség! És mit tesz értünk a szövetség megtestesítője? Vakok szemeit nyitja meg és foglyokat szabadít ki (6-7. vers). Izrael, ahogyan a próféciából megtudjuk, vak és süket (18-19. vers), mindazonáltal Krisztus azonosulni tud a „vakokkal” és „sötétben ülőkkel”.

Emeljük tekintetünket minden nap Jézusra! Ő gyengéden bánik gyengeségeinkkel, és törődik a gyötrelmeinkkel. Megszabadít minden bajunkból, ha hozzá kiáltunk. Értünk, és az Ő nevének dicsőségéért teszi meg mindezt (8. vers).

Ron E M Clouzet
a NAD Evangélizációs Intézet igazgatója
a teológia és szolgálat professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Kóczián Károly

Mai szakasz: Ézsaiás 41

Keleten India északnyugati részétől egészen az Égei-tenger partjáig a mai Törökország földjén minden terület Nagy Círusz perzsa hadvezér hatalmas birodalmához tartozott, akinek érkezését Ézsaiás már megszületése előtt száz évvel megjövendölte ebben a fejezetben (2, 3, 25 vers; 44:28-45:1). Keletről fog érkezni, és észak felől (25. vers), mert ez volt az egyetlen elképzelhető útvonal az izraeliták fejében a termékeny félhold mentén.

És Círusz eljött. A különböző perzsa törzseket egy nemzetben egyesítette. Kr.e. 550-re bekebelezte a Méd Birodalmat. 3 évvel később legyőzte a kis-ázsiai Lídia nagyhatalmú királyát, Krőzust, aki a bevehetetlennek hitt Szárdiszból uralkodott. 539-ben megostromolta és bevette Babilon városát. Magáénak tudta a „Perzsia királya”, „Anshan királya”, „Média királya”, „Babilon királya”, „Sumér és Akkád királya” „A Föld négy szélének királya” címeket. Hogy tetszenek ezek a címek?

De Isten megkérdezi, ki tette ez? „Ki indította el napkeletről…hogy királyokat tiporjon le?” „Ki tette, ki vitte véghez ezt?” (2-4. vers). A válasz: Isten maga. Lehet, hogy Círuszt, mint pogány királyt használta fel, de a mozgatórugó végig Isten célja volt. Az ellenséges királyok „megijedtek” Círusz megállíthatatlan hadjáratától, szövetségeket kötöttek egymással azt mondva: „légy erős!”, és aranybálványokat készítettek, hogy megvédjék őket, de minden hiába volt (5-7. vers).

Az Írás egyik legcsodálatosabb ígérete, amit Isten adott népének a bizonytalan időkre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (10. vers – új prot. ford.). Milyen felemelő biztosíték! Isten kétszer nevezi rabszolgájának Izraelt (az eredeti héberben rabszolga, nem pusztán szolgáló) és egy alkalommal a férgecske jelzőt használja, hogy érzékeltesse népének elvesztett jogait és bűnös természetét. És mégis, az egész föld Ura vállalja, hogy megmenti őket erős jobbjával. Milyen hatalmas és jóságos a mi Istenünk!

Még tovább megy. Biztosítékot ajánl, a megígért segítségre. Összehasonlítja magát a többi nép isteneivel, és kihívást intéz hozzájuk: „Álljatok elő peres ügyetekkel! … Adjátok elő érveiteket! …Adják elő, és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni. Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?” (21-23. vers – új prot. ford.).

Ez pontosan az, amit Isten tesz, hogy bizonyítsa isteni mivoltát: kinyilatkoztatja, mi fog történni. És a történelem pontosan igazolta Őt. Círusz felszabadította Izraelt, nem sokkal az után, hogy legyőzte Babilont.

Évekkel később Jézus megmagyarázza a próféciák célját: „Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek” (Jn 14:29). Ha az, amit Isten megjövendölt, pontosan úgy következik be, ahogy Ő mondta, akkor segítségének és megváltásának ígérete is úgy válik valóra, ahogyan megígérte. Bízzunk Benne ma!

Ron E M Clouzet
a NAD Evangélizációs Intézet igazgatója
a teológia és szolgálat professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Kóczián Ágnes

Mai szakasz: Ézsaiás 40

„Vigasztaljátok népemet! Vigasztaljátok népemet!” Ezt kéri Isten Ézsaiástól a nagy nyomorúság idején, amikor az asszírok legyőzéssel fenyegették Júdát az i.e. 7. században. Ézsaiás könyvének ez a fejezete lett Händel híres Messiás oratóriumának bibliai alapja. Händel megzenésítette és kórusok ezrei éneklik világszerte karácsonykor. A 259 oldalas zeneművet mindössze 24 nap alatt komponálta és egyszerűen ezt írta aláírásul: „SDT”, „Soli Deo Gloria”, vagyis: Egyedül Istené a dicsőség.

Való igaz, Ézsaiás könyvének következő fejezetei annyira félelmetesek, magasztosak, reménnyel és Isten jóságával telítettek, hogy Händel reakciója teljesen helyénvaló. Isten, és egyedül csak Isten hozza rendbe a dolgokat, Ő befejezi, amit elkezdett, és reményt ad a zűrzavarban!

Júda népe félt. Az északi királyság, Izrael csak néhány évtizeddel korábban esett ellenségei áldozatául nagy bűnei miatt (2Kir 17). Akház király újabb lelki mélységbe süllyesztette az országot. Ezékiás jó király volt, de az asszír seregek Júda elleni szüntelen támadásait nem tudta megállítani. Júda népe, úgy a vezetők, mint a szegények, bálványimádók, önzők és megvesztegethetők lettek, elfeledkeztek az igazságról. (Lásd még E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 190. oldal.)

Bár Ézsaiás üzenete, hogy: „Ímhol Istenetek!” (9. vers) és „De akik az Úrban bíznak” (31. vers), mégis Isten maga az, aki véget vet népe hadviselésének és megbocsátja gonoszságukat. „Kétszeresen” sújtotta őket bűneikért, kétszeresen adja megbocsátását és békességét is (2. vers). Ő maga jön el majd egy napon, miután Keresztelő János „elkészíti az Úr útját”, hogy az Úr dicsősége végül megjelenjen (3-5. vers). Isten szava az, ami tovább tart a földön, mint az emberiség (6-8. vers).

„Emeld föl hangodat erősen!” (9. vers), Isten „mint pásztor, úgy legelteti nyáját” (10-11. vers – új prot. ford.). Ő nagyon nagy, hatalmasabb, mint az óceánok és a hegyek, minden értelemnél hatalmasabb (12-14. vers). Isten nagyobb, mint bármely nemzet, aki rájuk támad (15-17. vers). Ő nem egyszerűen aranyból, vagy fából készült szobor (18-20. vers). Isten nagyobb, mint a föld hatalmasai (21-24. vers). Ő, maga teremtette a világmindenséget (25-26.vers).

Figyelemreméltó, hogy Júda hitehagyásának közepette Isten Ézsaiás által a remény gyengéd szavait küldi nekünk. Hányszor fordult elő, hogy önmagunkra támaszkodtunk és bajba kerültünk? Milyen gyakran zártuk be fülünket Isten bölcsességének hallása elől, és végül olyan mélyre süllyedtünk, hogy már nem láttuk többé a fényt? Amit e gödör mélységében tapasztaltakból tanulhattunk, Isten azt mondja Ézsaiásnak, hogy kiáltson neked és nekem: Tekints most rám, felejtsük el a múltat, én mindent újjá teszek.

„Miért mondod… rejtve van sorsom az Úr előtt, … hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR?” A Teremtő útjai kifürkészhetetlenek, de Ő ad erőt a megfáradtaknak, „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (28-31. vers – új prot. ford.). A sasok a szél áramlatait kihasználva szállnak, soha nem repülnek a széliránnyal szemben.

Legyen a mai nap reménységünk kezdete, egy minden eddiginél nagyobb reménységé!

Ron E M Clouzet

a NAD Evangelizációs Intézet igazgatója

lelkész és teológiai professzor

Andrews Egyetem szemináriuma

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ézsaiás 39

Ézsaiás könyvének 39. fejezete igen rövid. Ezékiás király meggyógyult halálos betegségéből, mert Istenhez imádkozott kegyelemért, és mert követte az Isten által tanácsolt természetes gyógymódokat (lásd Ézs 38:21). Rendkívüli, csodálatos gyógyulásának híre messze földre eljutott. Babilon királya, amint tudomást szerzett róla, szinte azonnal elküldte fiát és néhány főtisztviselőjét jókívánságokkal és ajándékokkal Ezékiáshoz.

Úgy tűnik azonban, hogy Ezékiás király saját dicsőségét, gazdagságát és hatalmát mutatja meg a pogány követeknek, ahelyett, hogy a hatalmas, egyetlen igaz Istenről beszélne nekik, aki képes meggyógyítani és megszabadítani (lásd Ézs 37:20). Ahelyett, hogy az Isten igazságáról szóló üzenet – amely miatt Ő meghosszabbította életét (lásd Ézs 38:19) – megosztására használná ezt a lehetőséget, inkább magára és királysága dicsőségére tereli a babiloniak figyelmét.

Ellen White így ír erről a Próféták és királyok című könyvében: „Ezékiás a követek látogatásakor hűtlennek bizonyult megbízatásához. E kudarcának története mindenki számára fontos tanulságot hordoz. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk drága fejezeteiről, Isten irgalmáról és jóságáról, a Megváltó páratlan szeretetéről. Ha szívünk és gondolatvilágunk telve van Isten szeretetével, akkor nem nehéz elmondani azt, ami lelkünket betölti. A nagyszerű gondolatok, nemes törekvések, az igazság világos felismerése, önzetlen célok, kegyesség és szentség utáni vágyakozás olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek feltárják, milyen kincset rejteget szívünk. 

Társainknak, akikkel napról napra együtt vagyunk, szükségük van segítségünkre és tanácsainkra. Olyan lelki állapotban lehetnek, amikor az idejében mondott szó maradandóan lelkükbe vésődik. Lehet, hogy holnap egyesekkel már nem találkozhatunk. Milyen hatással vagyunk útitársainkra?” (Budapest, 1995, Advent Kiadó. 216. oldal.)

                                

Ellen White következtetése Ezékiás király története alapján, hogy ha helyesen használjuk a megfelelő alkalmakat, a jóra való befolyásunk százakat, ezreket is elérhet és pozitívan befolyásolhat. Mit teszünk tehát az Istentől kapott befolyásunkkal ma?  Ha eljönnek hozzánk, életünkre kíváncsian, „tárlatvezetést” tartunk nekik, mint Ezékiás, vagy rámutatunk az igaz Istenre, aki egyedül képes gyógyulást és jólétet adni az országnak?

Imádságom: Urunk! Kérünk, bocsásd meg, hogy túl gyakran tulajdonítjuk a Te dicsőségedet magunknak! Bocsásd meg, hogy keresztényként oly gyakran elszalasztjuk annak lehetőségét, hogy hatalmadról és igazságodról beszéljünk! Bocsásd meg, hogy befolyásunkat a magunk érdekében használjuk, ahelyett, hogy Rád irányítanánk mások figyelmét! Ismét Neked szenteljük magunkat és a mai naptól többé nem tulajdonítjuk magunknak azt, ami csakis a Tiéd. Ámen.

Melodious Echo Mason
ARME Bibliatábor Szolgálatok

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ézsaiás 38

„Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás…”. Ezzel a hírrel találkozunk közvetlenül az után, hogy láthattuk Isten Jeruzsálemért végzett hatalmas, győzedelmes munkáját. A Bibliából nem tudjuk meg, miért lett beteg Ezékiás. Talán éppen az asszír ostromgyűrű ideje előtt betegedett meg. Érdekes megfigyelni a parancsot, amit Ezékiás király Istentől kapott, miszerint el kell rendeznie háza ügyeit. Ez azt jelentheti, hogy bár addig is igazságban és teljes szívvel járt az Úr előtt (3. vers), mégis volt rendeznivalója a házában, királyságában a halála előtt.

A hír hallatán Ezékiás ahelyett, hogy kétségbe esett volna, sírva és alázatosan ismét Istenhez fordult kegyelemért. Bámulatos látni, ahogy ebben a részben az Úr hajlandó egyezkedni, és amikor a szív igazi alázatát, és természetesen megújulását is látja, hajlandó ítéletét megváltoztatni, vagy teljesen elvetni.

Ezékiás megalázza magát, és az Úr válaszul még 15 esztendei életet ad neki. Sőt még a Nap járását is visszafordítja, az árnyékot tíz fokkal visszafelé mozdítja a napórán, annak jeleként, hogy meggyógyítja Ezékiást, és Jeruzsálemet is megszabadítja az asszír támadóktól. Emiatt gondolhatjuk, hogy a király megbetegedése az asszír invázió idején történhetett.

Isten kegyelmére válaszul Ezékiás hálaéneket zeng, egy dalt, amelyből sokat megtudhatunk az emberi természet állapotáról.  Ez az a dal, amit ma is zenghet mindenki, akit Isten megmentett. „Éveim megrövidíttettek, de Te meggyógyítottál és visszaadtad életem. Nagy keserűségben voltam, de Te szeretted lelkemet, és kihoztál engem a bűn sírgödréből. Dicsőítelek Téged, mert a hátad mögé vetetted bűneimet.  A halálban nem tudunk Téged dicsőíteni.  A halottak nem tudnak dicsérni Téged, Istenem, csak az élők. Köszönöm neked, hogy tovább maradhatok az élők sorában!” (Saját parafrázis a 10. és a 16-19.vers alapján.)

Rendkívül fontos leckét tanulhatunk ebből a fejezetből, különösen napjainkban. Olyan korban élünk, amikor tombol a nagy küzdelem és mindnyájan veszteségeket szenvedünk a jó és a rossz közötti harc következményei miatt.

Bátorítson bennünket a 2Krón 7:14-ben található gondolat: „És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.”

Néhányunknak fizikai, testi gyógyulásra van szüksége, ám mindnyájunknak lelki gyógyulásra. Egyetlen percet se vesztegessünk tovább, hanem tegyük rendbe házunkat és szívünket, alázzuk meg magunkat és imádkozzunk! Imádkozzunk magunkban és gyülekezetként közösen is, hogy Isten meghosszabbítsa napjaink idejét és adjon még időt nevének dicsőítésére és arra, hogy másokat is az igazságához vezethessünk. Mert eljövetele nagyon közel már, és Ő nem szeretné, ha nyájából akár egyetlen gyermeke is elveszne.

Melodious Echo Mason
ARME Bibliatábor Szolgálatok

Fordította: Csala Beáta

Mai szakasz: Ézsaiás 37

Szanhérib Rabsakén keresztül küldött gúnyos üzenete után elképzelhetjük a szorongást Ezékiás király udvarában. Azonban Ezékiás megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és ahelyett, hogy összevonta volna a seregét, vagy földi bölcsességet vett volna igénybe, Istenhez fordult.

Ahogy láthatjuk, ebben a fejezetben Rabsaké továbbra is meg akarja félemlíteni Ezékiást, hogy ne bízzon az Úrban (ez alkalommal egy istenkáromló levélen keresztül – 14. vers). Azonban ezek a lépések csak megerősítették Ezékiást, hogy még erősebben az Úrba kapaszkodjon. Ez egy fontos lecke számunkra, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel nézünk szembe.

Rendkívül szeretem Ezékiás imáját az Úrhoz. „Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet” (16. vers). Az a mód, ahogyan Ezékiás elkezdte az imáját, nagyon fontos. Emlékezzünk, hogy két kérub takarta be a frigyláda fedelét a szentélyben (4Móz 7:89). Azzal, hogy megemlíti Istent, amint ezen kérubok között ül, Ezékiás emlékezteti az Urat arra, hogy Ő a kegyelem Istene. Szintén kiemeli, hogy Isten nem csak egy hatalmas Isten, de Ő az egyetlen és Ő minden földi királyság királya, mint az egész föld teremtője. Ezért neki egyáltalán nem nehéz megoldani Szanhérib király és az ő Asszír szolgájának a problémáját.

Ezékiás folytatja az imáját: „Uram hallgass meg, és nézz reám. Látod, miket mondanak rólad? És az is igaz, hogy már rengeteg nemzetet elpusztítottak. De azok a nemzetek fa és kő istenekben bíztak. Te nem olyan isten vagy. Hallgasd meg imámat és ments meg minket, hogy az összes nemzet (mind az Asszírok, mind a környező népek) láthassák, hogy csakis TE vagy az egyetlen igaz Isten, és csak Te tudsz szabadítást adni.” (Az író saját parafrázisa a 16-20. versek alapján.)

Miért ne válaszolna Isten egy ilyen védőbeszédre? Zsoltárok 50:15-ben ezt olvashatjuk: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” És Isten pontosan ezt tette, megszabadította Jeruzsálemet. A fejezet utolsó versében az Úr angyala egymaga elpusztított 185 000 fegyverest az asszír seregből. Szanhérib nem csak megszégyenülve vonult haza, de nem sokkal később a saját fiai gyilkolták meg.

„Amikor leküzdhetetlen nehézségekkel állunk szemben, első védelmi vonalunk mindig az Isten ígéreteire alapozott ima legyen. Mint Ezékiás király, aki Isten elé tárta a fenyegető levelet, nekünk is úgy kell letenni minden terhünket (kisebbet és nagyobbat) Isten elé, és kérjük az Ő ígéretének beteljesedését.

„Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 75-76. oldal). 

Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp Ministries

[Bibliatábor Szolgálatok]

Fordította: Rajki Dávid

Mai szakasz: Ézsaiás 36

Itt olvashatjuk Szanhérib király júdabeli hódítását: a fejezet (és Ézsaiás 37-38  fejezeteinek) történelmi leírása csaknem szóról szóra megegyezik a 2Királyok 18-20. fejezetek leírásával, bár a Királyok második könyvében kicsivel több részletet találunk.

Tekintsünk egy kicsit a színfalak mögé: Salamon király uralkodásának lelki hanyatlása után a korábban egységes izraeli nép lassan két különböző királyságra szakadt. Az északi izraeli királyságra és a déli Júdára. Izrael áldozatul esett az ellenséges népeknek a korrupt vezetők és királyok miatt. Habár Júdában is voltak korrupt királyok, mégis volt néhány nemes uralkodó is, ezért terjesztette ki Isten az áldását egy kicsit tovább Júdára. Ezékiás is a jó királyok közé tartozott.

Amikor Ezékiás király hatalomra lépett, ellentétben bűnös apjával, Akház királlyal, azonnal eltávolítatta a „magaslatokat” és lerombolta az imádati helyeket, a ligeteket, elpusztította a bálványokat. Továbbá annyira mélyen megbízott az Úrban, hogy a Biblia ezt írja: „és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik ő előtte voltak. Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle” (2Kir 18:5,6).

Mikor Ezékiás már negyedik éve uralkodott Júdában, Asszíria hadba indult, és Samáriát, az északi Izrael királyságának a fővárosát ostrom alá vette. Azonban nem telt el tíz év sem, hogy Asszíria felvonult Júda ellen is. Ekkor eset el sok erődített város és ekkor került Jeruzsálem, a főváros is ostrom alá. Sokaknak ekkor úgy tűnhetett, hogy egész Júda el fog esni. De a Biblia azt írja, „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8:31).

Álljunk meg egy pillanatra és elemezzük, hogyan beszélt Rabsaké, Szanhérib király arrogáns lákisi szóvivője Ezékiás király embereihez, mikor arról próbálta őket meggyőzni, hogy adják meg magukat. Eléggé meghökkentő. Idézem:

-      Kiben bíztok meg? (4. vers)

-      Valószínűleg nem tudtok az Úrra támaszkodni, vagy igen? (7. vers)

-      Ne engedjétek, hogy Ezékiás vagy az ő Istene becsapjon titeket (14-15. vers)!

-      Inkább kössetek velünk egyezséget – és mi gabonával és musttal, kenyérrel és szőlővel teli földre viszünk titeket (17. vers).

-      Vigyázzatok, nehogy Ezékiás elhitesse veletek, hogy az Úr megszabadít titeket (18. vers)!

-      Talán más királyságokat megmentettek az isteneik az asszír király kezéből? (18. vers)

-      Nem! Ezért ne is várjátok, hogy az Úr titeket meg fog szabadítani (19. vers).

-      Sokkal erősebbek vagyunk, mint bármelyik isten (19-20. vers).

Micsoda istenkáromlás! Azonban nem halljuk ezeket a szavakat napjainkban másoktól itt a földön? Néha ezek a gúnyos szavak olyan emberektől jönnek, akik magukat kereszténynek vallják. Melyik szóra hallgatunk: a szkepticizmus és kétség szavára, vagy a hitünkre? Az ihletet szöveg így szól: „Figyeljünk oda szavainkra! Szóljunk hittel, és hitünk lesz. Ne adjunk helyet a csüggedésnek egy gondolat erejéig sem Isten munkáját illetően! A kétely egyetlen szavát se ejtsük ki! Olyan az, mint a mag, amit ha elvetünk, a csüggedés és hitetlenség gyümölcsét termi a beszélő és a hallgató szívében egyaránt ” (Evangelism, 633. o.).

Ne számítson, hogy milyen körülmények között vagyunk, ne számítsanak a körülvevő seregek, az előttünk tornyosuló akadályok, vessük bizalmunkat Istenbe és figyeljük, hogy mi mindent fog tenni értünk!

Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp Ministries

[ARME Bibliatábor Szolgálatok]

Fordította: Rajki Dávid