Mai szakasz: Ézsaiás 42

Ez a fejezet az első abból a négyből, amit Ézsaiás Szolgaénekeinek neveznek (Ézs 42:1-9; 49:1-13; 50:4-11; 52:13-53:12). Két dolog tűnik ki számomra ebből az énekből: a Messiás természete, és az, amit én „Isten kézjegyének” hívok. Ez utóbbi magyarázatára egy későbbi fejezetig várnunk kell.

Ézsaiás 42. első három versét Máté is idézi (Mt 12:18-21), és ő kifejezetten Jézus Krisztusra alkalmazza azokat. Ézsaiás ezzel a fejezettel kezdi el a Messiásról, és az Ő világi küldetéséről egy teljesebb képet adó leírásának kifejtését. A Messiás Isten szolgája, akiben Isten teljes szívéből gyönyörködik. Ahogy valaki megfogalmazta: „a Messiás nem csak az Úr embere a feladatra, ő az Úr embere magának az Úrnak”.  Ennyire fog örvendezni az Atya a Fiúnak. Azt is látjuk, hogy a Messiásra kitöltetik Isten Lelkének teljessége, ez pedig olyasvalami, amit a Biblia Krisztus esetében kiemel fogantatásával és keresztségével kapcsolatban is (Lk 1:35, 3:16).

Krisztus igazságot szolgáltat a nemzeteknek, értsd: az egész világnak (2. és 4. vers), nem csak a zsidóknak. A 4. versben olvasható „szigetek” gyakori kifejezés a Földközi-tenger parti (ázsiai, észak-afrikai, európai) országokra, amelyek, Izraelt leszámítva, mind pogány országok voltak. Ami viszont engem ezekben a versekben a leginkább megszólít, az a Messiás személyének leírása. Félelmet támasztó és fenyegetésekkel dobálózó háborús vezető helyett Jézust szelíd és halk szavú személyként ábrázolja a Biblia. A pusztítás útján járó szörnyű alak helyett az Úr Jézus jóságos a gyengékkel („a megrepedt nádszálat nem töri le”), és együttérzéssel fordul a kitaszítottak és csüggedtek felé: „a füstölgő mécsest nem oltja el”. Ő maga pedig sosem adja fel az értünk munkálkodást! „Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön”. Milyen egy csodálatos Megmentő!

Mégis, mikor az ellenségeinkről van szó – az Ő ellenségeiről – „az Úr elindul, mint egy hős, indulatba jön, mint egy harcos, harsányan kiált” (13. vers) a gonosz és az ő követői ellen. Jézus tehát velünk gyengéden bánik, míg azokkal, akik az elpusztításunkra törnek, irtózatosan. Ézsaiás hozzáteszi, hogy Krisztus nem csupán Isten szövetségének a közvetítője az Ő népe felé, hanem Ő maga a szövetség! És mit tesz értünk a szövetség megtestesítője? Vakok szemeit nyitja meg és foglyokat szabadít ki (6-7. vers). Izrael, ahogyan a próféciából megtudjuk, vak és süket (18-19. vers), mindazonáltal Krisztus azonosulni tud a „vakokkal” és „sötétben ülőkkel”.

Emeljük tekintetünket minden nap Jézusra! Ő gyengéden bánik gyengeségeinkkel, és törődik a gyötrelmeinkkel. Megszabadít minden bajunkból, ha hozzá kiáltunk. Értünk, és az Ő nevének dicsőségéért teszi meg mindezt (8. vers).

Ron E M Clouzet
a NAD Evangélizációs Intézet igazgatója
a teológia és szolgálat professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Kóczián Károly