Ez a fejezet annyira tartalmas, hogy nehéz is
röviden összefoglalni mondanivalóját.
Először is, a szakaszban újra ott szerepel Círusz
király. Amikor az evangélisták Ézsaiás 44:26-45:1 verseit idézik, egyszerűen
lenyűgözik a közönséget, ahogy elmesélik a babiloni hódítást és elmondják,
hogyan jósolta meg mindezt Ézsaiás 150 évvel korábban. A hódító neve, a
királyok és városok leigázása, a folyó kiszáradása, a tény, hogy a kapuk nyitva
maradtak; valamint a rendelet Jeruzsálem és a Templom újjáépítéséről, mind itt
található ezekben a versekben.
A történet Círusz saját szemszögéből – mely a
Círusz-hengeren, a British Múzeumban található – elmondja Babilon harc nélküli
bevételét, és azt is, hogy a foglyokat szabadon engedték, hogy a saját
földjeiken azt imádhassanak, akit csak akarnak. A görög történetíró, Hérodotosz
további részleteket árul el: miközben Círusz felállította az ostromgyűrűt
Babilon körül, a király kedvenc lova megfulladt az Eufrátesz folyóban.
Feldühödve a folyóra, megparancsolta az embereinek, hogy ássanak elvezető
csatornákat a folyótól, hogy az kiszáradjon. Az Eufrátesz folyó a város falai
alatt végigfutott a városon keresztül, így mikor a vízszint eléggé lecsökkent,
Círusz serege be tudott vonulni a városba a folyómederben és kinyitotta a város
kapuit. Azon az estén Babilon királya elesett (Dániel 5:30).
Nagyon sok liberális gondolkodásút tudós azt
mondja, hogy Ézsaiás 40-66 fejezeteket nem Ézsaiás próféta írta, hanem egy „második”
Ézsaiás. A legfőbb okok, amelyek miatt ezt állítják: Círusz említése még a
születése előtt, a prófécia részletessége, és a rengeteg helyszín említése a
szövegben a babiloni fogság és visszatérés idejéről. Emiatt vetették fel a
tudósok, hogy Ézsaiás könyvének ez a része két századdal később íródott, az
események után, és nem jóval előtte.
Ézsaiás szerzőségét azonban szilárd érvek támasztják alá, és ezek
közül az egyik az a fontos tény, miszerint János apostol Ézsaiás könyvének 6.
és 53. fejezetéből úgy idéz, mint egy szerző művéből (lásd Jn 12:38-41-ben).
Ézsaiás könyvét megtalálták a Holt-tengeri tekercsek között is, melyeket 150
évvel Krisztus születése előtt másoltak le és 1947-ben találták meg. Ezekben a
tekercsekben sem találjuk nyomát különálló könyveknek, vagy több szerzőnek,
mint ahogy a tudósok állítják.
Van még egy fontos téma ebben a fejezetben. A
11. és 12. versekben Isten két rendíthetetlen bizonyítékot ad isteni mivoltáról
és tulajdonságairól: az egyik ilyen bizonyíték, hogy ismeri a jövőt, a másik,
hogy ő az univerzum teremtője. Ezt a másodikat, melyet oly gyakran megtalálunk
ezekben a fejezetekben elneveztem „Isten aláírásának.” Isten aláírásának három
eleme van: 1) Ő teremtette a mennyet; 2) Ő teremtette a földet; 3) Ő teremtette
az embereket, hogy népesítsék be a Földet. Ez mind hatszor van megemlítve
Ézsaiás könyvének ebben a részében (42:5; 44:24; 45:12, 18; 51:13, 16). A 45.
fejezetben kétszer is! „Én alkotám a
földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket,
és minden seregöket én állatám elő” (12. vers).
Az egyik legmélyebb tapasztalatom az elmúlt
néhány évben az volt, hogy oly sok mindent tanultam a kozmológiáról és Isten
nagyságáról. A világegyetem precizitása, szintúgy mint a mi földünké, melyen
élünk, sőt még a saját biológiai felépítésünk is csodálatos bizonyítéka, hogy
egy Isten létezik, és csak Neki, egyedül Neki van hatalma, hogy ilyen pompás
dolgokat teremtsen. Dicsőítsük az Ő nevét! Ő a Teremtő!
Ron E M Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének Igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem
Fordította: Rajki
Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése