Mai szakasz: Ézsaiás 46

Bél egyike volt a főbb isteneknek Babilonban. Bél, hasonlóan Baálhoz, azt jelenti „úr” és ezzel a titulussal illették meg Bélt, főistenüket, Mardukot (Jer 50:2), valamint a fiát, Nebót is, aki a tudás és irodalom istene volt. A babiloniak gyakran zarándokoltak el Bél városába minden év kezdetekor, és állatokkal húzott szekereken vitték az istenek képeit. De természetesen az egész hiábavalóság volt, mivel ezek az istenek nem tudták megakadályozni Babilon bukását (2. vers).

Habár nincs bizonyíték arra, hogy ezt a jelképes szertartást eljátszották volna akkor is, amikor mindezekre mikor Círusz átvette Babilon felett az irányítást, a figyelmes tanuló fel tudja fedezni, hogy mindez pontosan egy évszázaddal azelőtt történt, hogy Nabukonodozor elpusztította Jeruzsálemet. Az asszír király, Szanhérib lerombolta Babilont és elvitte Marduk bálványát is zsákmányként. Isten azt mondta: ez már egyszer megtörtént, és újra meg fog történni.

De a különbség a hasznavehetetlen babiloni istenek, és Izráel csodálatos Istene között még nagyobb! Míg a pogányok isteneit szekereken kellett hordozni, Isten saját maga hordozza tenyerén gyermekeit születésüktől fogva a halálukig! „Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom” (3-4. vers).

Hallottad már a Lábnyomok című verset? Biztosan hallottad már. „Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam…” A szerző (akárki is volt) visszatekintve a megtett útra, néha csak egy pár láb nyomát vélte felfedezni a homokban, és ez megzavarta, hiszen úgy tűnt, hogy az Úr nem volt vele életének legnehezebb szakaszaiban. Végül azonban az Úr ezeket a szavakat suttogja a fülébe: „azért láttad csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!” (Túrmezei Erzsébet fordítása).

Milyen nehéz is elviselni, ha Isten hallgat! Teljesen természetes, hogy elcsüggedünk, amikor úgy tűnik, minden rosszra fordul körülöttünk, a lelkünk sötétségbe burkolózik, és a sötétség befészkeli magát a szívünkbe. Isten az ő szolgáján, Ézsaiáson keresztül emlékeztet minket arra, hogy isteneket gyártani az általa teremtett dolgokból, nem megoldás (5-7. vers). Ha minden gondolatunkat Őreá összpontosítjuk, aki kijelenti kezdettől fogva a véget (10. vers) összpontosítjuk, egyedül akkor leszünk bizonyosak abban, hogy az ő szabadítása nem késik (13. vers). Figyeljünk minden nap Istenre, és arra, hogy a szabadítása már közel van!

Ron E M Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Rajki Dávid