Mai szakasz: Ézsaiás 55

Isten ebben a fejezetben a pogányokhoz beszél. Mivel Jézus feláldozta magát a kereszten, ezáltal megnyitotta az ajtót, hogy minden ember, legyen bármilyen életkörülmények között, a föld minden szegletéről, az Ő családjába tartozhasson. Ennek az alfejezetnek ez egy csodálatos lezárása. Meghívás egy ünnepségre, egy örömünnepre. A Szolga halála volt a fizetség erre az ünnepre.

Amikor ezt a fejezetet olvasom, úgy gondolom, hogy Isten megadja a receptjét annak, hogy hogyan lehet elérni azokat, akik nem ismerik a Menny Istenét. Meghívás és üdvözlés (1. vers), az emberi körülmények leírása (2. vers), Jézus személyének bemutatása (3-5. vers), felhívás Isten keresésére a megbocsátás alapján (6-7. vers). Szintén fontos, az alábbiak felismerése: Isten talán nem olyan, amilyennek mi magunk képzeljük (8-9. vers), a felszólítás, hogy hallgassunk Isten Szavára, mert az megbízható (10-11. vers), és a tartalmas élet csakis Krisztussal lehetséges (12-13. vers).

Víz, bor, tej és kenyér jelképezi a megváltás áldását. Isten hívja azokat, akiknek „nincs pénzük” azok megszerzésére, és mégis a következő sorban azt mondja, „vegyetek és egyetek” (1. vers). Hogyan tudnánk venni bármit is, mikor az előbb tisztáztuk, hogy nincsen pénzünk? Muszáj pénz és ár nélkül vásárolnunk. Senki sem tudja megvásárolni azt a megváltást, amit Jézus kínál nekünk, mert ez az ajánlat felbecsülhetetlen értékű, és ingyen van. Mi lehetne Dávid fiának, a dicsőség Királyának, a föld Teremtőjének az ára? Ő megfizethetetlen.

És mégis siettetnek minket, hogy vásároljunk. Jézus megváltotta a lelkünket a kihullatott vérével, ezt a Biblia nyilvánvalóvá is teszi (Jel 5:9). Akkor mégis mit jelent az, hogy vegyünk megváltást? Jézus saját maga magyarázta meg ezt évszázadokkal később. Úgy, mint ahogy az az ember, aki kincset talált a földjén, és a másik, aki értékes gyöngyszemet talált, mindketten mindenüket eladták azért, hogy megtarthassák azt, amit találtak (Mt 13:44-46). Hajlandónak kell lennünk megválni bármitől, amit szeretünk azért, hogy megkapjuk Őt, akire lelkünk vágyik.  Ez sokkal inkább arról szól, hogy engedjük el a dolgokat, mint arról, hogy legyen hatalmunk vásárolni.

Isten kérése egyszerű: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát. és térjen az Úrhoz” (6-7. vers). Tudjátok, hol van a kincs. Még nem ismeritek végtelen értékét, de sejthetitek, hogy a leghatalmasabb dolog, amit valaha ismertetek. Isten azt mondja, ne várjatok.  Ne tereljék el a figyelmeteket kisebb dolgok! Amit Ő mond, meg fog történni (11. vers).  Sietve hagyj magad mögött mindent, hogy már most élvezhesd ezt a hatalmas Kincset!

Ha ezt teszitek, „örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak” örömükben (12. vers). Az egész természetet újnak és életrevalónak fogjátok érezni.  Az életért érdemes élni, és Istenért érdemes szeretni az örökkévalóság végtelen korszakain át!  

Gyere a vízhez még ma!

Ron E. M. Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Rajki Dávid