2014. április 25., péntek

Mai szakasz: Ézsaiás 60

Mint lenyűgöző napfelkelte, új nap virrad majd Isten megváltott népére a szörnyű sötétség éjszakája után. A babilóniai fogság idején Isten kiválasztott népeként a legsötétebb tapasztalatokat élik át. Úgy fogják érezni, Isten teljesen magukra hagyta őket (15. vers). Más népektől megvetettek lesznek, mintha sűrű, fekete halotti lepel borítaná őket. Sok évvel azelőtt, hogy ez a tragédia végül bekövetkezett volna, Isten küldött népének egy üzenetet, amely fényt jelent nekik az alagút végén. Milyen kegyelmes a mi Istenünk, hogy ezt tette!

Az előző fejezetekben láthattuk Isten ígéretét, hogy megmentőt küld Czírus perzsa király személyében, aki kiszabadítja őket a fizikai fogságból. S ami messze sokkal fontosabb, megígéri, hogy a rég várt Messiás kiszabadítja őket az erkölcsi rabságból, a lelki sötétségből és keserűségből, a vakságból, a lázadásból és a bálványimádásból. A szenvedő szolga helyreállítja megszakadt kapcsolatukat Istennel. Jahve valóban föléjük terjeszti dicsősége gyógyító szárnyait.

És nem kizárólag föléjük! A teremtés kezdetén, amikor még sötétség borította a földet, Isten parancsára: „Legyen világosság!”egy új világ kezdett kialakulni. Így a Messiás megváltó munkája utat készít az „új ég, és új föld” ígérete beteljesedésének.  Isten birodalmának alapjai letétetnek.

Az új birodalom szívdobbanása Isten dicsőítése lesz. Isten kifejezi reményét, hogy a visszatérő maradék végül az Ő álma szerint fog élni, elismerve, hogy a világ az Övé. Ézsaiás bemutatja a bővölködő életet, ami annak eredménye, hogy Isten által vezetett és az Ő szeretetének engedelmeskedő népként élnek.  A gazdagság és jólét, egészség és öröm ideje lesz ez. Olyan meggyőző erővel fog hatni, hogy a nemzetek és uralkodók, valamint a hűtlen családtagok is Sionba özönlenek Istenüket, az Urat, Izrael egyetlenét dicsőíteni.  Jeruzsálem a béke és tisztelet, az igazság és igazságosság városa lesz. Egy város, melynek „kapui éjjel és nappal be nem zároltatnak” (11., 13. vers). Megszűnik a bánat és az elidegenedés (21., 15. vers). Napra és holdra sem lesz szükség, mert Isten lesz örökre a világosságuk, és örökkévaló dicsőségük (19. vers). Az egész világegyetem az Ő birodalma lesz.

Ez a látomás egyértelművé teszi, hogy semmilyen emberi mulasztás nem állhatja útját Isten végső céljának a bolygó és az univerzum sorsával kapcsolatban. Minden egyén, vagy közösség, aki elfogadja Isten megváltását, a sötétségből Isten hajnalának világosságába lép. Számukra Isten országa már elérkezett! (1. vers).  A Jézus által megígért „bővölködő” életet fogják élni (Jn 10:10). A „világ világossága” lakozik majd bennünk, és „fel fognak kelni és fénysugárként világítani a sötét világban” (Mt 5:14-15). Az Ő dicsőségét jelző növény vesszőszálai lesznek (21. vers).
E felől semmi kétség. Olyan biztosan, ahogy a nagy „Vagyok” létezik, be fog következni, de „a maga idejében” (22b v.).

Aleta Bainbridge
Társszolgálatok koordinátora
Sydney és környéke Egyházterület, Ausztrália
Fordította: Csala Beáta


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése