Mai szakasz: Ézsaiás 44

Azt szeretem a legjobban ebben a fejezetben, amit a két fiamról és a lányomról mond, akik mára már mindhárman fiatal felnőttek. Talán a 49. fejezet 24. és 25. verse a legismertebb ézsaiási igeszakasz, amelynek ígéretét világszerte szülők sokasága igényli gyermekei számára. Arra jutottam, hogy a 44. fejezet 5. verse csaknem ugyanannyira ismert és szerettet igevers. Nemrég, az egyik reggel, amikor korán felébredtem, és egyik gyermekünk miatt aggódtam, valahogy ennél a fejezetnél nyitottam ki a Bibliámat. Isten így szólt hozzám gyermekeinkről: „kiöntöm lelkemet a te gyermekeidre, és áldásomat a te utódaidra” (3. vers), és „az egyik azt mondja: ez a nevem: »Én az Úré vagyok!« A másik Jákób után nevezi el magát, a következő ezt írja kezére (vagy kezével): »Az Úr tulajdona« (5. vers).

Évekkel ezelőtt egyszer gyermekeink nevei mellé írtam ezeket a kijelentéseket. A legidősebb ezt mondja majd „Az Úré vagyok”, a második Jákób neve után nevezi el magát, ami nem más, mint Izráel, a „Győző”, és a lányunk azt írja majd, hogy „Az Úr tulajdona”. Hányszor és hányszor igényeltem számukra ezeket a neveket imáimban Jézus Krisztus érdemeiért! 

Még a második versben található igen ritka kifejezés – Jeshurun – is a szülőknek szól. A szó Jákóbra utal, és azt jelenti, hogy egyenes, valaki, aki emelt fővel jár. Az „-un” végződés gyöngédségre utaló kicsinyítő képző, jelentése: „Én kicsi Jákóbom”. Nem nehéz elképzelnünk egy fiatal édesanyát, aki alvó babájához fordul, és arra vágyik, hogy egyenes ember váljék belőle. Vagy gondoljunk egy középkorú édesapára, aki hosszú, őszinte imáiban térdein azért esedezik, hogy távolban lévő gyermekei a hűség emberi legyenek. Istenünk is ekképpen vágyakozik arra, hogy mi is ilyenek legyünk.

 
Azonban még ennél is több van Ézsaiás könyve 44. fejezetében. Ugyanaz a szerető Isten, aki megígérte, hogy kiönti Lelkét utódainkra, azt is kijelenti, hogy nincs senki olyan, mint Ő. Az egyik bizonyíték erre, hogy Ő képes kijelenteni a jövőt. „És ki hirdetett hozzám hasonlóan?” – mondja Isten „a közeli és távoli jövőt” (7. vers). Olyan egyértelmű Isten a jövendölésekben, hogy az eseményt másfél évszázaddal megelőzően pontosan előre látta Cyrus, a Médó-Perzsa uralkodó szerepét Babilon elfoglalásában, látta előre, hogy Jeruzsálem újra benépesül, és Júda városait újjáépítik (26-28. vers). További jövendöléseket olvashatunk a holnapi, 45. fejezetben.

Ez az, amiért Isten nem érti, hogy miért kellene még csak gondolnunk is arra, hogy elforduljunk Tőle, és bálványokat imádjunk. A 9-20. versek leírását a bálványimádásról helytelenül értelmezve talán hamis biztonságérzetünk lehet, hiszen mi nem faragunk vagy öntünk bálvány szobrokat, és nem borulunk le előttük. Nem imádunk, és nem tisztelünk bálványokat. De tényleg nincsenek bálványaink? A bálványistenek mai megfelelő lehetnek a sport különböző formái, vagy a filmek, kitalált, virtuális dolgok, étel, ital, kinek mi a legvonzóbb a megannyi számunkra hozzáférhető dolgok közül, amelyek által elmenekülünk az élet gyakran fájdalmas valósága elől. Mihez vagy kihez fordulunk, amikor elkeseredettek, lehangoltak vagyunk, vagy jelentéktelennek érezzük magunkat? Bármi is legyen vigaszunk forrása, ahová menekülünk az igaz Isten helyett, az az „istenünk”, modernkori bálványunk. Az Úr emlékeztet bennünket „A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak”, nem érnek semmit (9. vers).

Istenünk azonban a semmiből teremtette ezt a világot. Ő nem csupán Teremtőnk, de Megváltónk is (24. vers). Ő mindig kész, hogy segítségünkre siessen. Hagyatkozzunk Rá, vigyük hozzá megnehezedett szívünket – minden terhünket és gondunkat – még ma. Ő alkotta az egész világegyetemet. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy megoldást tud nyújtani a mi problémáinkra is.

Ron E M Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének Igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Liebhardt László