Mai szakasz: Ézsaiás 54

Az 53. fejezetben olvashattunk Jézus megmentő szolgálatáról, melynek eredményéről ez a fejezet és az 55. fejezet számol be. Ebben a fejezetben Isten azokhoz beszél, akik ismerik Őt, a következőben pedig azokhoz, akik nem.

Az 54. fejezet nyelvezete egyszerűen lenyűgöző. Isten a Teremtőnk, a Megváltónk, Férjünk, és a Tanítónk. Legfőképpen azonban Isten úgy szólal meg, mint népének Férje. Nézzük például az 5. vers kifejezéseinek gazdagságát. „Hiszen Alkotód a férjed.” Ő nem csak egyszerűen valaki, Ő a Világegyetem alkotója! Ő az, Aki formált és alkotott téged. A Férjed! Neve: „a Seregek Ura”. Néhány kultúrában, amikor egy nő megházasodik, felveszi férje családnevét. Mennyire szeretnéd, ha Isten neve része lenne a te nevednek is? Azonnal tiszteletet váltanál ki a környezetedben lévőkből azáltal, hogy Isten családjához tartozol?

Még más is van itt. Isten nem szépségünkért, képességeinkért, vagy intelligenciákért „kérte meg a kezünket”. Valójában olyanok voltunk, mint „elhagyott és kesergő asszony”, amikor ránk talált, sőt mint egy feleség, akit „fiatalon elküldött a férje” (6. vers). És miután az Övé lettünk, elbuktunk egy ifjú feleség legfontosabb szerepében. „Meddők” voltunk és „nem szültünk” gyermeket (1. vers). A bibliai időkben nem volt kegyetlenebb dolog egy asszony számára, mint ha nem volt képes gyermekkel megajándékozni a férjét. És mégis, mondja Ézsaiás, Isten még mindig szeret bennünket.

Ezért mondja a próféta: „Ujjongj, te meddő! Ujjongva kiálts és énekelj” (1. vers). Ujjongva kiálts és énekelj, aki nem szültél, mert több gyermeked lesz, mint annak, akinek sok van. „Ki fogod szélesíteni sátorhelyed, és kiterjeszd hajlékod határait”, hogy helyet készíts számukra (2. vers), és „utódaid öröklik a nemzeteket, és újjáépítik a lerombolt városokat” (3. vers). Elfelejted majd ifjúságod szégyenét is (Izráel pusztabéli tapasztalata), és „nem gondolsz többé özvegységed [a babiloni fogságba vitel] gyalázatára” (4. vers).

A babiloni fogságra utal Isten, amikor azt mondja, hogy „Röpke pillanatra elhagytalak”. De az elkerülhetetlen fájdalmak – amelyeket javukra engedett meg – ellensúlyozásaként Isten világos ígéretet ad: „nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek. örök szeretettel könyörülök rajtad” (7-8. vers). A hegyek eltűnhetnek, „de hűséges szeretetem irántad örökké megmarad, békességem szövetsége meg nem inog” (10. vers). Az Úr arról biztosítja Feleségét, Izráelt, hogy háborúskodás helyett drágakövekkel vesz őt körül és „fiai mindannyian az Úr tanítványai lesznek” (12-13. vers). Távol marad tőle minden pusztítás és romlás (9. és 14. vers). „Az ellened készült fegyverek mind kudarcot vallanak”, ígéri, „mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége” (17. vers).

Nagyszerű terve van Istennek a száműzetés utáni Izráel számára, de –habár többé nem merülnek bálványimádásba a babiloni fogság után –, önigazultakká és akaratosakká lesznek, megfeledkezve a Teremtő jelenlétében elengedhetetlen alázatról. Ennek a fejezetnek az ígéretei nekünk is szólnak. Maradjunk hát hűségesek Férjünkhöz, Jézushoz, járjunk alázatosan Vele, és az öröm, béke és boldogulás ígérete már ma a miénk lesz!

Ron E. M. Clouzet
az Észak Amerikai Divízió Evangelizációs Intézetének igazgatója
a Lelkipásztori szolgálat és Teológia professzora
Andrews Egyetem

Fordította: Liebhardt László