Itt olvashatjuk Szanhérib király júdabeli
hódítását: a fejezet (és Ézsaiás 37-38 fejezeteinek) történelmi leírása
csaknem szóról szóra megegyezik a 2Királyok 18-20. fejezetek leírásával, bár a
Királyok második könyvében kicsivel több részletet találunk.
Tekintsünk egy kicsit a színfalak mögé:
Salamon király uralkodásának lelki hanyatlása után a korábban egységes izraeli
nép lassan két különböző királyságra szakadt. Az északi izraeli királyságra és
a déli Júdára. Izrael áldozatul esett az ellenséges népeknek a korrupt vezetők
és királyok miatt. Habár Júdában is voltak korrupt királyok, mégis volt néhány nemes
uralkodó is, ezért terjesztette ki Isten az áldását egy kicsit tovább Júdára.
Ezékiás is a jó királyok közé tartozott.
Amikor Ezékiás király hatalomra lépett,
ellentétben bűnös apjával, Akház királlyal, azonnal eltávolítatta a „magaslatokat”
és lerombolta az imádati helyeket, a ligeteket, elpusztította a bálványokat.
Továbbá annyira mélyen megbízott az Úrban, hogy a Biblia ezt írja: „és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda
minden királyai között sem azok között, akik ő előtte voltak. Mert az Úrhoz
ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle” (2Kir 18:5,6).
Mikor Ezékiás már negyedik éve uralkodott
Júdában, Asszíria hadba indult, és Samáriát, az északi Izrael királyságának a
fővárosát ostrom alá vette. Azonban nem telt el tíz év sem, hogy Asszíria
felvonult Júda ellen is. Ekkor eset el sok erődített város és ekkor került
Jeruzsálem, a főváros is ostrom alá. Sokaknak ekkor úgy tűnhetett, hogy egész
Júda el fog esni. De a Biblia azt írja, „Ha
az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8:31).
Álljunk meg egy
pillanatra és elemezzük, hogyan beszélt Rabsaké, Szanhérib király arrogáns
lákisi szóvivője Ezékiás király embereihez, mikor arról próbálta őket
meggyőzni, hogy adják meg magukat. Eléggé meghökkentő. Idézem:
-
Kiben
bíztok meg? (4. vers)
-
Valószínűleg
nem tudtok az Úrra támaszkodni, vagy igen? (7. vers)
-
Ne
engedjétek, hogy Ezékiás vagy az ő Istene becsapjon titeket (14-15. vers)!
-
Inkább
kössetek velünk egyezséget – és mi gabonával és musttal, kenyérrel és szőlővel
teli földre viszünk titeket (17. vers).
-
Vigyázzatok,
nehogy Ezékiás elhitesse veletek, hogy az Úr megszabadít titeket (18. vers)!
-
Talán
más királyságokat megmentettek az isteneik az asszír király kezéből? (18. vers)
-
Nem!
Ezért ne is várjátok, hogy az Úr titeket meg fog szabadítani (19. vers).
-
Sokkal
erősebbek vagyunk, mint bármelyik isten (19-20. vers).
Micsoda istenkáromlás! Azonban nem halljuk ezeket
a szavakat napjainkban másoktól itt a földön? Néha ezek a gúnyos szavak olyan
emberektől jönnek, akik magukat kereszténynek vallják. Melyik szóra hallgatunk:
a szkepticizmus és kétség szavára, vagy a hitünkre? Az ihletet szöveg így szól:
„Figyeljünk oda szavainkra! Szóljunk hittel, és hitünk lesz. Ne adjunk helyet a
csüggedésnek egy gondolat erejéig sem Isten munkáját illetően! A kétely
egyetlen szavát se ejtsük ki! Olyan az, mint a mag, amit ha elvetünk, a
csüggedés és hitetlenség gyümölcsét termi a beszélő és a hallgató szívében
egyaránt ” (Evangelism, 633. o.).
Ne számítson, hogy milyen körülmények között
vagyunk, ne számítsanak a körülvevő seregek, az előttünk tornyosuló akadályok, vessük
bizalmunkat Istenbe és figyeljük, hogy mi mindent fog tenni értünk!
Melodious Echo Mason
ARME Bible Camp Ministries
[ARME Bibliatábor Szolgálatok]
Fordította: Rajki Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése